Az első elbeszélése 1897-ben jelent meg a Képes Családi Lapokban. Egyetemi tanulmányait 1906-ban fejezte be a budapesti tudományegyetem latin-magyar szakán. Szentgotthárdon, Székelyudvarhelyen, majd a budapesti Werbőczy Gimnáziumban tanított, ő vizsgáztatta magyar nyelv és irodalomból a magántanulóként érettségiző József Attilát.
Költészete
Kezdetben történelmi drámáival aratott nagy sikert, így három alkalommal is ő nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia száz arannyal járó pályadíját. Színműveit a Nemzeti Színház is játszotta. Első sikerét A feleségünk című színdarabbal aratta. Műveiben a kisvárosi élet finom megfigyelője volt. A második világháború után főként ifjúsági regényeket írt. Írásait A Hét (folyóirat, 1890–1924), a Nyugat (folyóirat) és az Új Idők adta ki.
Művei
A feleségünk (színdarab, 1914)
Mátyás után (három egyfelvonásos, 1914)
Kisváros (elbeszélések, 1920)
Álarcosok (színdarab, 1921)
A függöny legördül (elbeszélések, 1921)
Öreg tekintetes (színdarab, Nemzeti Színház: 1933; Gárdonyi Géza regénye alapján)
Mindenki lépik egyet (vígjáték, Magyar Színház: 1935; Mikszáth Kálmán novellája nyomán]
Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 105. o. ISBN 963-05-6805-5
Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Regény és színmű / A színműirodalom c. alfejezet. (Arcanum Kiadó).
