Az ügynök halála (eredeti cím: Death of a Salesman) Arthur Miller egyik legismertebb drámája, melyet 1949-ben mutattak be. Ezért a művéért megkapta a Pulitzer-díjat és a Tony-díjat. A darabot először a Broadwayn mutatták be 1949. február 10-én[2] Lee J. Cobb, Mildred Dunnock, Arthur Kennedy, Cameron Mitchell, Albert Dekker és Gene Lockhart szereplésével, Elia Kazan rendezésében. A műben Miller egy lecsúszott ember hiábavaló erőfeszítéseit mutatja be az általa elképzelt ideális, sikeres munkához és családi élethez. Magyarul először 1963-ban, az Európa Könyvkiadó által kiadott Drámák című Miller-kötetben jelent meg Ungvári Tamás fordításában.
Történet
A hatvanas éveiben járó utazó üzletkötő, Willy Loman már harmincöt éve dolgozik ugyanannak a cégnek. Éli az amerikai kisvárosi átlagember életét, családját szereti, fiait, Bifft és Happyt úgy-ahogy felnevelte; felesége, Linda óvó szeretettel viszonyul hozzá. Ám Willynek már nem megy jól az üzletkötés s az akkori viszonyoknak megfelelően fizetése teljes mértékben a létrejött üzletek számától függ. A házra felvett kölcsön részleteit az elmaradt fizetés miatt nem tudja kifizetni, fiai pedig nem járulnak hozzá a család költségeihez. Emiatt Willy titokban öngyilkosságra készül, ami nem annyira helyzetének nehézségéből fakad, mint inkább kiábrándultságából, amiben semmiféle szellemi vagy lelki vigasz nem adódik a számára. Végül Linda meggyőzi őt arról, hogy egy újabb, kétséges kimenetelű üzleti út helyett egyenesen a főnökét keresse fel és a korára és a cégnél eltöltött munkaéveire tekintettel stabil irodai elhelyezést kérjen tőle állandó fizetéssel.
Mindeközben Willy a fiait is az önálló élet felé terelné, hiszen Happy főleg nők elcsábításával tölti az idejét, Biff pedig, mint kiderül, egyik állásból a másikba vetődik, ám kleptomániája miatt sehol sem képes megmaradni. Willy arra biztatja a két fiút, hogy sportszer-forgalmazói üzletbe fogjanak. Ennek érdekében egy régi ismerőshöz küldi Bifft, remélve, szeretettel fogadja őt és azonnal alkalmazza is. Kiderül azonban, hogy Willy saját magát is túlértékeli: üzletkötőként úgy hiszi, ismertsége általános megbecsülést szerzett neki, s fiai részben emiatt, részben remek fizikai felépítésük okán könnyen elhelyezkedhetnek.
A darab által átfogott kétnapos időszak második napján mindenre fény derül: Willy nemhogy nem kap új beosztást, hanem főnöke (az akkori szociális viszonyok szerint, de emberileg is megalázva őt) azonnal meneszti az idősödő férfit. Biff nemhogy nem talál szíves fogadtatásra a felkeresett vállalkozónál, hanem még csak meg sem ismeri, szóra sem méltatja őt. Biff, az irodában egyedül maradva, ellopja a vállalkozó értékes töltőtollát, ezzel ismét kifejezve lopási hajlandóságát. Az estére megbeszélt családi vacsora kölcsönös vádaskodásba fordul: Willy feltárja fiai előtt, hogy elbocsátották, Biff pedig bevallja, hogy a vállalkozó szóba sem állt vele. A vacsora dulakodással végződik. Végül a két fiú magára hagyja az apját és az étkezőben korábban kiszemelt nőkkel távoznak. A vita otthon is folytatódik: Linda vádolja a fiait, amiért apjukat magára hagyták, Willy pedig először összeszólalkozik Biffel, majd könnyek között mégis kibékülnek.
A családi veszekedés elül, de Willyt már nem látjuk viszont élve. Halálának nem vagyunk közvetlen tanúi, csupán azt halljuk, hogy autóba ül és távozik. A zárójelenet Willy temetése, amikor kiderül, korábban már próbálgatott módon, valószínűleg autóval követett el öngyilkosságot. Felesége a temetés után kifizeti a házon lévő tartozás utolsó részletét, de az így megszerzett szabadsággal a darab szerint már nem tud mit kezdeni. Az „amerikai álom” ígérete teljes kudarcnak bizonyul.
A darab ugyan az 1940-es évek viszonyai között játszódik, de sok szempontból a mai Egyesült Államokra is igaz. Willy a családjáért látszólag mindent feláldozó apa szerepét játssza, valójában azonban a saját álmaiban él és megalomániás célokat követ. Biff és Happy az amerikai viselkedésmód egy-egy modellje: az egyik a mindig eufemizáló, valójában érzéki egoizmust megjelenítő minta, a másik a gyökértelen életforma, amely állandó vándorlásban van, megállapodni nem képes, örök infantilizmus rabja. Linda talán az egyetlen pozitív szereplő, aki anyaként és feleségként mindig a férje és a gyermekei mellett áll, de konfliktusukat nem érti, feloldani nem képes. Willy vélhető öngyilkossága a darab végén az amerikai életforma élhetetlenségét, értelmetlenségét fejezi ki. Az átlagos amerikai életre egyébként jellemző vallásosság csak abban jelenik meg a drámában, hogy Willy egy ponton megtiltja a káromkodást a házában.
A darabot társadalomkritikai éle a II. világháborút követő években népszerűvé tette, de sok vonatkozása napjainkban már kevésbé érthető (így pl. a kétszer is említett Studebaker autómárka a korszakban a legnépszerűbb, ma már régen megszűnt). Mégis, a családi konfliktuson, a szereplők karakterén keresztül egy olyan világra nyílik rálátásunk, amiben a nagyzási hóbort mögött értelmetlenség, kegyetlenség, öncélú érzékiség és beteges kényszercselekvés húzódik meg. Míg az 1960-as években a darab magyarországi bemutatóit politikai célok motiválták, a rendszerváltozást követő időszakban a darabban leírt antiszociális viszonyok idehaza is élményszerű tartalomra tettek szert. Ekképpen az eredeti társadalomkritika egyetemes jelentősége is jobban megragadható.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 28; ugyanitt huszonhárom színházi fotó is található.[Mj. 1]
Feldolgozások
Az ügynök halála (Death of a Salesman, 1951) rendező: Laslo Benedek szereplők: Fredric March, Mildred Dunnock, Kevin McCarthy, Cameron Mitchell
Death of a Salesman (1966) rendező: Alex Segal szereplők: Lee J. Cobb, Mildred Dunnock, George Segal, James Farentino
Az ügynök halála (Death of a Salesman, 1985) rendező: Laslo Benedek Volker Schlöndorff szereplők: Dustin Hoffman, Kate Reid, John Malkovich, Stephen Lang
Death of a Salesman (1996) rendező: David Thacker szereplők: Warren Mitchell, Rosemary Harris, Iain Glen, Owen Teale
.jpg)
