Orvosi tanulmányait - miután előbb kereskedő volt - Lipcsében és Berlinben végezte, ahol 1843-ban doktorrá avatták. 1844-ben mint gyakorló orvos telepedett le Elbingben. 1850 és 1859 között több fontos értekezése jelent meg a tudományos folyóiratokban. 1863-ban Berlinbe hívták, ahol mint az orvostan rendes tanára működött. 1865-ben a kormány megbízásából beutazta Nyugat-Poroszországot, ahol a meningitis cerebro-spinalis járványszerűleg fellépett; az ezen alkalommal nyert tapasztalatait a Die Meningitis cerebro-spinalis epidemica című munkájában írta le. 1873-ban tagja lett a Cholera-Commission für das Deutsche Reich-nak, 1874-ben mint a Német Birodalom képviselője részt vett a nemzetközi kolera-konferencián; 1879-ben pedig a kormány megbízásából tanulmányozta az Oroszországban fellépett pestis-járványt.
Nevezetesebb művei
Handbuch der historisch-geographischen Pathologie;
Das Auftreten und der Verlauf d. Cholera in den preussischen Provinzen Posen und Preussen (Mai-September 1873. Berlin 1874, II. kiad. 1875);
Mittheilungen über die Pest-Epidemie im Winter 1878-79 im russischen Gouvernement Astrachan (Berlin 1880);
Geschichte d. Augenheilkunde (Lipcse 1877);
Ueber die Verbreitung von Gelbfieber. Ein Beitrag zur Aetiologie der übertragbaren Volkskrankheiten;
Ueber Schutzmassregeln gegen die von Ausland drohenden Volksseuchen.
