Érettségi után a Magyar Testnevelési Főiskolán, Testnevelési Egyetem, testnevelői tanári képesítést kapott 1951-ben.
1950-től az MTH Központi Együttesének (Munkaerő Tartalékok Hivatala) tánckarának tanára, koreográfusa és művészeti vezetője, amely később KISZ Központi Művészegyüttes néven működött.
Főállásban, az Állami Balettintézetben, Magyar Táncművészeti Egyetem. akrobatikát és vívást tanított (szakedzői képesítéssel), később az intézet igazgató helyettesi feladatát látta el.
Az Állami Artistaképző Intézet tanára, majd igazgató helyettese lett 1970-től. Baross Imre halála után Aszalós Károly lett, 1986-tól az Artistaképző Intézet igazgatója, a haláláig. Mint igazgató, a nemzetközi kapcsolatok bővítése terén szerzett érdemeket. Fontos feladata volt az iskola korszerűsítésének koordinálása. Az iskolában bevezette a külföldi diákok magyarországi artistaképzését.
Baross Imrével együtt megszervezte és vezette a manökenképzést, a bohócképző tanfolyamot, a kaszkadőrök képesítési rendszerét és a varieté táncképzést. A manökenek, modellek, ettől kezdődően itt végezték el a tanfolyamot, kaptak oklevelet, sikeres vizsga esetén.
Művei
Aszalós Károly, Bogdány Ferenc, Hidas Hedvig, Kiss Ilona, Lőrinc György, Lugossy Emma, L. Merényi Zsuzsa, Nádasi Ferenc: „A balettművészet felé”, Gondolat, Budapest, 1961[1]
Az Állami Balett Intézet jubiláris évkönyve az 1960–61. tanévről, fennállásának tizedik esztendejéről. Szerkesztette: Aszalós Károly, Bogdány Ferenc, Lőrinc György, Nádasi Ferencné, Walkó György. Budapest, 1961
Az Állami Balett Intézet évkönyve az 1961/62. és az 1962/63. tanévről. Szerkesztő bizottság: Aszalós Károly, Bogdány Ferenc, Hidas Hedvig, Lugossy Emma, Vályi Rózsi, Walkó György. Budapest, 1963