Aszódi Weil Erzsébet (eredeti nevén Weil Erzsébet) (Budapest, Terézváros, 1901. május 14.[2] – Budapest, 1976. december 31.) kétszeres Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, festő, rézkarcoló.
Weil Miklós (1858–1936) takarékpénztári hivatalnok és Goldberg Aranka (1878–1945) gyermekeként született.[3] Tanulmányait az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol előbb Deák-Ébner Lajos és Pécsi-Pilch Dezső tanítványa (1917–1920) volt, majd Olgyai Viktornál, Fényes Adolfnál és Zádor Istvánnál képezte magát. 1922 és 1925 között a Szinyei Merse Pál Társaság több ösztöndíjában részesült. Az 1920-as évek első felében festészettel foglalkozott, azonban később szinte kizárólag rézkarcokat készített. 1927-ben hosszabb tanulmányutat tett a francia fővárosban. Alakos kompozícióinak meghatározó elemei a ritkább és sűrűbb vonalhálók kombinációjával megidézett fény-árnyék hatások. Tagja volt a Magyar Rézkarcolók Egyesületének.
Több alkotása megtalálható a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében és a Magyar Zsidó Múzeumban.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (A-4-3).
a Magyar Rézkarcolók Egyesületével