Mattea 1373. április 28-án vagy június 24-én feleségül ment János aragón királyi herceghez és trónörököshöz, Girona hercegéhez. A házasságukból öt gyermek született, de csak egyetlen lány, Johanna érte meg a felnőttkort.
Mattea az ötödik gyermekének a szüléséből (1378. július 14.) már nem épült fel, és három hónappal később, 1378. október 23-án az Aragón Királyság fővárosában, Zaragozában meghalt.[1] Királyné így nem lett belőle. Egyetlen csecsemőkort túlélt gyermeke, a lánya, Johanna hároméves volt ekkor.
Az Armagnac Grófság Gascogne-ban
Férje, János újranősült, és az apja, IV. (Szertartásos) Péteraragón király ajánlatának visszautasítása után, hogy kössön házasságot unokahúgával, I. Máriaszicíliai királynővel, 1380-ban feleségül vette Bar Jolánt, akitől szintén csak egy lány, Jolán infánsnő érte meg a felnőttkort. János infáns Mattea halála után 9 évvel, 1387. január 5-én lépett trónra, és bár lányuk volt az elsőszülött, a száli törvény értelmében lány nem örökölhette a koronát.[2]
Lánya, Johanna1392. június 4-én Barcelonában feleségül ment I. Mátyáshoz, Foix grófjához, aki apósa János király halála után be is jelentette trónigényét felesége nevében, és seregei élén be is vonult Aragóniába, hogy érvényesíthesse feleségei jogait, de nem járt sikerrel, így Mattea hercegnő lányából nem lett Aragónia királynője. Lánya gyermektelenül halt meg.
↑Annak ellenére, hogy a Barcelonai-ház egy nőuralom révén szerezte meg az Aragón Királyságot1137-ben, amikor I. Petronilla (1136–1174) aragón királynő feleségül ment IV. Rajmund Berengárhoz (1113–1162), Barcelona grófjához, az utódaik számára megtiltották a nők trónöröklési jogát, és a Barcelonai Grófságban érvényes száli törvény szerinti trónöröklést vezették be Aragóniában is, ami ellentétes volt a hispániai hagyományokkal, hiszen a szomszédos Kasztíliában és Navarrában a nők is örökölhették a trónt. A nőket a trónöröklésből kizáró törvény Aragóniában 1502-ig volt érvényben, amikor az Aragón Gyűlés, a CortsII. (Katolikus) Ferdinándaragón király másodszülött lányát, (Őrült) Johannát, annak jelenlétében trónörökösnek nyilvánította, aki apja halála (1516) után valóban Aragónia királynője lett, annak ellenére is, hogy „betegsége miatt” hivatalosan sohasem iktatták be, és helyette elsőszülött fia, Habsburg Károly uralkodott. L. Liss, Peggy K.: Isabel the Queen: Life and Times, Oxford, Oxford University Press, 1992.
Források
Miron, E. L.: The Queens of Aragon: Their Lives and Times, London, Stanley Paul & Co, 1913. URL: Lásd További információk
Silleras-Fernández, Núria: Spirit and Force: Politics, Public and Private in the Reign of Maria de Luna (1396–1406), In: Theresa Earenfight (ed.): Queenship and Political Power in Medieval and Early Modern Spain, Ashgate, 78–90, 2005 ISBN 0-7546-5074-X, 9780754650744 URL: L. További információk
Die Könige von Aragón, Grafen von Barcelona 1387–1410 a. d. H. Barcelona, 1387–1394 Herzoge von Athen und (/1391) Neopatras, 1401–1410 auch Könige von Sizilien, In: Detlev Schwennicke (Hrsg.): Europäschen Stammtafeln, Stammtafeln zur Geschichte der Europäischen Staaten, Neue Folge, Band II, Die außerdeutschen Staaten, Die regierenden Häuser der übrigen Staaten Europas, Tafel 72., Verlag von J. A. Stargardt, Marburg/Berlin, 1984.
