A lerinumi kolostorban volt szerzetes, az apát azonban visszaküldte Arles-ba, mert Caesarius egészsége megrendült. Később Julianus Pomeriusretorikai előadásainak hallgatója lett. Miután Eonius püspök pappá szentelte, egy Arles melletti kis kolostor apátja lett. 502-ben Arles érsekévé nevezték ki.
Leginkább egyházi szónokként volt ismert, 238 beszéde maradt fenn, ezekben a Bibliát magyarázza, különféle erkölcsi kérdéseket boncolgat és a keresztények még létező pogány szokásait helyteleníti.
Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Sajtó alá rend. és a bibliográfiát összeáll. Perendy László. Budapest: Szent István Társulat. 2004. 107. o. = Szent István Kézikönyvek, 10. ISBN 963-361-632-8
Irodalom
Vitae Caesarii episcopi Arelatensis libri duo. In: Bruno Krusch (Hrsg.): Scriptores rerum Merovingicarum 3: Passiones vitaeque sanctorum aevi Merovingici et antiquiorum aliquot (I). Hannover 1896, 433–501. oldal (Monumenta Germaniae Historica, Digitalisat)
Marie-José Delage: Césaire d’Arles: Sermons au peuple 1, Sources Chrétiennes. Paris 1971.
William E. Klingshirn: Caesarius of Arles: The Making of a Christian Community in Late antique Gaul. Cambridge 1994.
Knut Schäferdiek: Caesarius von Arles. In: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde (RGA). 2. Auflage. 4. kötet, Walter de Gruyter, Berlin/New York 1981, ISBN 3-11-006513-4, 319–321. oldal
Marie-L. Chaieb (Hrsg.): Césaire d’Arles. Évêque d’hier et d’aujourd’hui? Parole et Silence|Caritaspatrum, ohne Ort 2020. ISBN 978-2-88959-143-5
