Mélyen vallásos szülőktől született. A Štanjeli plébánia templomában részesült a keresztelésen. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, 1874-ben pappá szentelték a Goricaszékesegyházában, 1881-ben pedig doktori fokozatot szerzett Bécsben.
Nevelő volt a szemináriumban és előadó a teológián; különböző beosztásai voltak Goriziában. Ebben az időszakban aktívan bekapcsolódott a szlovén társadalmi és politikai életbe, kritizálva a liberalizmust és a liberális katolicizmust. 1889-ben elindította a katolikus folyóiratot Rimski katolik ("Római katolikus") néven. Határozott és néha éles fellépéseiért a liberális ellenségei „Nevihta s Krasa”nak („Zivatar a Karszttól”) nevezték.[1]
Irodalom
Mahnič már fiatalkorában verseket és prózákat írt. 1884-ben a Gorizia püspöki Folium periodicum című lap szerkesztője lett. Latin nyelven Paedagogogica (1881-1889) nevelő leveleket írt. Akkor már az irodalmi kritikát is gyakorolta: először latin nyelven, 1889-től pedig szlovén nyelven a „Rimski katolik”-ban (1889-1896). Írt irodalmi kritikát is, amivel az egyik (keresztény) oldalról viharos sikert aratott, másrészt pedig (a liberális oldalról) heves elutasításban részesült.[2]
Püspök
1896-ban Krki püspök lett. Rögtön vallási közösségeket szervezett összekötve a katolikus sajtótevékenységgel, illetve a nyomdával Kurykta Krk városában. Itt kezdett 1901-ben kiadni egy közös havilapot horvát és szlovén papoknak szentségimádásra Sanctissima Eucharistia ("Legszentebb Oltáriszentség") címmel, amely 1911-ben a Svećenička zajednica ("Papi Közösség") nevet vette fel, mert a szlovénok saját folyóiratot szerkesztettek Vzajemnost ("Szolidáritás") néven. Két püspökségi zsinatot hívott össze: 1901-ben és 1911-ben. Legfontosabb a keresztényfilozófiai folyóirata, Hrvatska straža za kršćansku prosvjetu ("Horvát őr a keresztény műveltség számára"), amit 1903 írt meg. Egyidőben kezdeményezte a horvát katolikus egyetemisták lapjait és szervezeteit az egész Monarhia területén. Így 1905-ben megjelenik az egyetemisták lapja: Luč (folyóirat – Fény). Valószínűleg ennek a következménye volt „az első horvát katolikus összejövetel” Zágrábban, 1900-ben; ennek odaadó résztvevője volt Mahnič püspök is.
Mahnič legfontosabb szorgalmazásai az ifjúság nevelése és találkozásaik voltak. E célból szerette volna ha letelepednének püspökségében don Bosconakszaléziánusai; mégsem telepedtek le ezen a vidéken, hanem máshol, a Gorizia érsekségben: Rovinjba (1913-1956) és Fiuméba (1918). Zágrábban 1906-ra tehető az alakulásuk éve „Horvát Katolikus Akadémiai Társaság "Domagoj", 1909. alakul „Horvát Katolikus Diák szövetség”, mint ernyőszervezete az ifjúsági szervezeteknek.
Később megszervezte „Pijevo društvo”-t (Pius szövetsége) Zágrábban, 1908 évében, aminek a lapja Jutro (Reggel). Később különböző katolikus értelmiségiek csoportja gyülekezett e hetilap köré, és egyesültek egységes mozgalommá – Hrvatski katolički pokret (Horvát katolikus mozgalom – HKP), melynek alapszervezete volt a „Hrvatski katolički narodni savez” (HKNS – Horvát katolikus népi szövetség), alapítva Zágrábban 1910-ben.
Mahnič püspök elsődleges célja volt terjeszteni és megvédeni a katolikus hitet és erkölcsi elveket a nyilvánosság előtt a társadalomban, amely erősen áthatódott a növekvő liberalizmussal és szekularizációval. Ezt tette először a szlovéniai Gorizián. Ugyanolyan hévvel folytatta, mint Krki püspök, de Horvátországban több sikerrel. Ezért mondja róla Ignacije Radić életrajzában: „Mahnić Szlovéniának sokat adott, de Horvátországnak mindent!”
Halála és tisztelete
Az első világháború után az olasz hatóságok elűzték Mahničot Krk városából a Rómához közeli Frascatiba. Súlyosan megbetegedett rákban, majd elment Zágrábba, ahol a szentség hírében halt meg 1920. december 14-én. Először a Mirogojon temették el, később hamvait áthelyezték a Zágrábi Ksavéri Szent Ferenc templomba, majd 2002-ben a Krki Katedrálisba.[3]
Boldoggá avatási eljárása
Halálának 93. évfordulóján, 2013. december 14-én a Krki Nagyboldogasszony nevű katedrálisban ünnepi szentmisével kezdődött az eljárás, hogy boldoggá és szentté avassák. Az ünnepséget Valter Župan, a Krki püspök vezette.
Mahnić püspök boldoggá avatási eljárásának megnyitásán jelen volt a Rijekai érsek Ivan Devčić, a Poreč-Pulai püspök Dražen Kutleša, a Koperi püspök Jurij Bizjak, valamint ötven pap és számos hívő. A boldoggá avatási eljárás megnyitásán jelen volt még páter Božidar Nagy, boldog Ivan Merz posztulátora, aki Mahnić püspökkel szoros kapcsolatban volt. Merz az első boldog, aki Mahnić Katolikus mozgalmához tartozott.[4]
Művei
Acta curiae episcopalis Veglensis, 1898–1918 (I–XXI)
Acta et Decreta I. Sinodi Veglensis, Veglae, 1901
Acta et Decreta II. Sinodi Veglensis, Veglae, 1911
Dr. Anton Mahnič, Več luči, Iz »Rimskega katolika« zbrani spisi, uredil dr. Aleš Ušeničnik, Ljubljana, 1912
Hrvatska Straža, Časopis namijenjen filozofiji i drugim znanostima, Krk-Senj, 1903–1918
Katoliški obzornik, Izdaja »Leonova družba« v Ljubljani, 1897–1906 (I–X)
Rimski katolik, Urejeval in izdajal dr. Anton Mahnič, profesor bogoslovja v Gorici, 1889–1896, (I–VIII), Gorica
SS. Eucharistia, Vestnik »Duhovnikov častivcev«, slovenskih in hrvatskih, Krk, 1902–1910 (I–IX) (slovenski, hrvaški in latinski članki)
Svećenička zajednica pod zaštitom Presv. Srca Isusova, Glasilo diecezanskih udruga hrvatskog i slovenskog svećenstva i Družbe Svećenika Klanjalaca, Krk, 1911–1918 (I/X/-VIII/XVII/)
