Edna Ann Proulx (Norwich, 1935. augusztus 22. –) amerikai regényíró, novellaíró és újságíró. Leggyakrabban Annie Proulx néven ír, de használta az E. Annie Proulx és E.A. Proulx neveket is.[9]
Proulx Edna Ann Proulx néven született a connecticutiNorwichban, Lois Nellie (született Gill) és Georges-Napoléon Proulx gyermekeként.[13] A keresztneve édesanyja egyik nagynénjének tiszteletére született. Angol és francia-kanadai(wd) felmenőkkel rendelkezik.[14][15] Anyai felmenői 1635-ben érkeztek Amerikába, 15 évvel a Mayflower érkezése után.[16]
Proulx gyermekkorában a keleti partvidék több államában élt, miközben apja a textiliparban dolgozott.[17][18][19] Első novelláját 10 éves korában írta, miközben bárányhimlőben szenvedett.[17] 10 évesen érettségizett a Maine állambeli Portlandben lévő Deering High Schoolban.[20] 1955-ben rövid ideig a Colby College-ba járt, ahol megismerkedett első férjével, H. Ridgely Bullock Jr.-ral, és 1955-ben ott is hagyta a sulit, hogy hozzámenjen.[18] Később visszatért a főiskolára, 1966 és 1969 között a Vermont Egyetemen(wd) tanult, és 1969-ben történelem szakon cum laude és Phi Beta Kappa(wd) minősítéssel diplomázott. A québeciMontréalban, a Sir George Williams Egyetemen (ma Concordia Egyetem(wd)) 1973-ban szerzett történelemtudományi diplomát.[21] A Concordia egyetemen doktorált, és 1975-ben letette a szóbeli vizsgákat, de a disszertációját még a diploma megszerzése előtt félbehagyta. 1999-ben a Concordia tiszteletbeli doktori címet adományozott neki.[22]
Proulx több mint 30 évig élt Vermontban, háromszor házasodott és háromszor vált el, három fia és egy lánya van (Jonathan, Gillis, Morgan és Sylvia). 1994-ben a Wyoming állambeli Saratogában lévő Bird Cloud nevű farmra költözött, az év egy részét pedig Newfoundlandon, egy L’Anse aux Meadows melletti kis öbölben töltötte. 2019-től a Washington állambeli Port Townsendben élt.[23]
Írói karrier és elismerés
Újságíróként kezdte, első publikált szépirodalmi műve a „The Customs Lounge” című sci-fi történet volt, amely az If 1963. szeptemberi számában jelent meg „E.A. Proulx” néven.[24]
Egy évvel később az „All the Pretty Little Horses” című sci-fi története 1964 júniusában jelent meg a Seventeen(wd) című tinimagazinban. Ezt követően az 1970-es évek végén történeteket publikált az Esquire magazinban(wd) és a Gray's Sporting Journalban, valamint főzési és kertészeti kézikönyveket.[25][26] Proulx 1988-ban adta ki első novelláskötetét, a Heart Songs-t, 1992-ben pedig első regényét, a Postcards-t.[19] Ő volt az első nő, aki megkapta a PEN/Faulkner-díjat, amelyet a Postcards-ért kapott.[27] 1992-ben NEA ösztöndíjat és Guggenheim-ösztöndíjat(wd) kapott.[28][10] Az 1993-as The Shipping News című regényéből 2001-ben filmet forgattak.[29] A regény Új-Fundlandon játszódik, de valaki „távolról”[30] írta (nem Új-Fundlandról), és Proulx írói munkásságának helytállóságát hangsúlyozza.
A következő megjegyzést tette híresség státuszával kapcsolatban:
Ez nem tesz jót az emberi természetről alkotott képnek, az biztos. Kezdjük látni, amikor fesztiválokról és főiskolákról jönnek a meghívások felolvasásra (egy órára, busás pénzért), hogy az intézmények fejvadászatot folytatnak trófeaírók után. A legtöbbjüket nem különösebben érdekli az írásod vagy az, hogy mit akarsz mondani. Úgy vagy ott, mint egy emberi tárgy, aki díjat nyert. Ez egy nagyon furcsa, húsosfazék-szerű érzést kelt benned.[31]
1997-ben Proulx megkapta a Dos Passos-díjat(wd), amely az amerikai írók pályafutása közepén járó elismerés.[32] Proulx kétszer nyerte el az év legjobb novellájának járó O. Henry-díjat. 1998-ban a „Brokeback Mountain”-ért, amely 1997. október 13-án jelent meg a The New Yorkerben. Proulx a következő évben ismét nyert a „The Mud Below” című novellájáért, amely 1999. június 22-én és 29-én jelent meg a The New Yorkerben. Mindkettő megjelent 1999-es novelláskötetében, a Close Range: Wyoming Stories című kötetben. A gyűjtemény vezető novelláját, „The Half-Skinned Steer” (A félbőrű ökör) címűt Garrison Keillor író beválogatta az 1998-as The Best American Short Stories (A legjobb amerikai novellák) című kötetbe (Proulx maga szerkesztette e sorozat 1997-es kiadását), majd John Updike író beválogatta a The Best American Short Stories of the Century (1999) című kötetbe.[27]
2007-ben Charles Wuorinen(wd) zeneszerző azzal az ötlettel kereste meg Proulx-ot, hogy a „Brokeback Mountain” című novelláját operává alakítsa. Az azonos című operát, amelynek librettóját maga Proulx írta, 2014. január 28-án mutatták be a madridiTeatro Realban(wd).[33] Az operát sokszor zseniális adaptációként méltatták, amely a librettó szövegét világosan közvetíti, fantáziadús és változatos zenével.[34][35][36][37][38] Proulx kiadta első nem-fikciós könyvét, Bird Cloud: A Memoir, amely nagyrészt az egykori, azonos nevű wyomingi farmján alapul.[26][39] 2017-ben megkapta a Fitzgerald-díjat az amerikai irodalomban elért eredményekért.[40]
Bibliográfia
Nonfiction
Great grapes : grow the best ever. Pownal, Vermont: Storey Communications (1980). ISBN 9780882662282
Sweet & hard cider : making it, using it, & enjoying it. Charlotte, Vermont: Garden Way Publishing (1980)
Making the Best Apple Cider. Storey Communications (1983). ISBN 9780882662220
Plan and Make Your Own Fences & Gates, Walkways, Walls & Drives (1983), ISBN 0-87857-452-2
Foreword (2018) In: Wild Migrations: Atlas of Wyoming's Ungulates. Alethea Y. Steingisser, Emilene Ostlind, Hall Sawyer, James E. Meacham, Matthew J. Kauffman, and William J. Rudd (Eds.).ISBN 978-0870719431
Fen, Bog & Swamp: A Short History of Peatland Destruction and Its Role in the Climate Crisis (2022)[41]
Heart Songs and Other Stories (1988), ISBN 0-684-18717-5; republished with altered but similar content as trade paperback Heart Songs (1994) ISBN 1-86373-777-4[42]
2002—Best Foreign Language Novels of 2002 / Best American Novel Award, Chinese Publishing Association and Peoples' Literature Publishing House (That Old Ace in the Hole)
↑Hennessy, D. M. (2007). Annie Proulx. In R. E. Lee & P. Meanor (Eds.), Dictionary of Literary Biography: Vol. 335. American Short-Story Writers Since World War II. Detroit: Gale.
↑Annie Proulx. (2013). In J. W. Hunter (Ed.), Contemporary Literary Criticism (Vol. 331). Detroit: Gale.
↑Jukka Petäjä, Maisema on ihmisen kehys ja varjo, Helsingin Sanomat, October 26, 2011, pg. C4.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Annie Proulx című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
