1970-ben részt vett szerelme testvérének fegyveresen elkövetett börtönszabadítási kísérletében, ezért el kellett hagynia az egyetemet. Ronald Reagan – akkori kaliforniai kormányzó – ezt mondta: „Ez a nő soha többé nem állhat katedrára Kaliforniában.”
A szabadítási kísérletnek négy halottja volt, Davis ezután bujkálásra kényszerült. Az FBI által leginkább keresett tíz bűnöző egyike volt. Elfogása után tizenhat hónapot töltött előzetes letartóztatásban, majd bűnszövetségben elkövetett emberölés vádjával bíróság elé került. Állítólag tőle kapták a többiek a fegyvereket. E vád alól nem sikerült tökéletesen tisztáznia magát, de az esküdtszék a növekvő hazai és nemzetközi tiltakozó mozgalom hatására 1972-ben felmentette.
1980-ban az amerikai Kommunista Párt alelnökjelöltje volt, de csak 0,02%-ot kapott. Visszatért a kaliforniai egyetemre, és férjhez ment egy afroamerikai egyetemi tanárhoz, de pár év múlva elváltak.
1991-ben kilépett a Kommunista Pártból, mert az támogatta a Szovjetunió felbomlása idején történt Gorbacsov elleni puccskísérletet, ezért Davis többedmagával saját platformot hozott létre, de kapcsolata a párttal nem szűnt meg.
Ma a Kaliforniai EgyetemSanta Cruz-i részlegében a társadalmi tudat, a közgondolkodás történetének professzora. Foglalkozik kulturális és zenei témákkal, a feminizmussal, a fekete nők egyenjogúságával. Elnöknője egy, a börtönök megszüntetéséért harcoló mozgalomnak.
Önéletrajza Életem címmel magyarul is megjelent 1977-ben.
2019-ben, az Amerikai Kommunista Párt alapításának 100. évfordulójának alkalmából levélben méltatta a szervezetet és ideológiáját, itt úgy fogalmazott, hogy a „szocializmus az egyetlen jövő hazánk és a bolygó számára.”[6]
Magyarul megjelent művei
Angela Davis beszél; ford., jegyz. Várkonyi Tibor; Kossuth, Bp., 1971
Életem; ford. Falvay Mihály; Európa, Bp., 1977 (Emlékezések) ISBN 9630710579
