Várkonyi báró Amade László (Bős, 1703. március 12.[1] – Felbár, 1764. december 22.) magyar költő. Végakaratát teljesítve a Bacsfa-szentantali kegytemplom kriptájában helyezték végső nyugalomra 1765 február 13-án.
Élete
A szintén költőként ismert Amade Antal báró és Simonchich-Horváth Mária Rozália bárónő egyetlen fia volt. A jezsuita rendnagyszombati egyetemén tanult, innen Grazba ment, ahol 1725-ben a bölcselet doktorává avatták. 1734-ben belépett a Hávor János-féle magyar lovasezredbe, amelyben mint kapitány, 1742-től a nemesi felkelő seregben mint ezredes, két évvel később pedig mint a tábornok szárnysegédje szolgált. 1750-ben hagyta el a katonai pályát, ekkor kinevezték a Pozsonyban levő magyar királyi udvari kamarához tanácsosnak. Egy évvel később, 1751-ben császári és királyi kamarás lett, e tisztségét haláláig viselte.
1729-ben feleségül vette Orczy Zsuzsanna bárónőt, de ő leányuk születése után nagyjából egy évvel meghalt, majd nem sokkal később leánya is. 1736-ban másodszor is megnősült, Weltzl Máriát vette nőül, de gyermekük nem született.
Egy másik gúnyverse, A házasság által elvesztett szabadságnak megsiratása, Sándor István „Sokféle" című folyóiratának IV. kötetében jelent meg 1796-ban.
Kultsár István1817-ben kezdte leközölni énekeit a Hasznos Mulatságokban. Kultsár két kötetet őrzött Amade munkáiból: az egyik tartalma a szerző Nyájas énekei (130 költemény), a másiké a Szerelmei című verscsokor és egy nagyobb lírai költemény a Zrínyi Miklós-féle négysoros versszakokban.
Toldy Ferenc1828-ban „Költői Régiségek" című gyűjteményében kiadta négy dalát.
