Kutatási területe: gyermeksebészet, archasadékos betegek kezelése, a Praevomerin-varrat megkímélésének és a lágyszájpadizomzat fehérje-anyagcseréjének jelentősége a szájpadhasadék miatt operált betegek rehabilitációjában. Munkásságának köszönhetően a szegedi klinika az archasadékos betegek kezelésének egyik országos központja lett.
Életpályája
Édesapja id. dr. Sefcsik István (†1946) orvos, a rahói járási kórház igazgatója, édesanyja Szilágyi Stefánia (†1980) volt. A rahói cseh nyelvű gimnáziumban tanult, az ungváriruszin nyelvű gimnáziumban tett érettségi vizsgát (1941). A Máramarosszigeti Megyei Kórház Sebészeti Osztályán dolgozott (1944–1945), majd a Debreceni Tudományegyetem Kórbonctani és -szövettani Intézete gyakornoka volt (1945–1947).
1950–1966 között a Szegedi Tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján dolgozott, majd 1967-től 1986-ig a Gyermekgyógyászati Klinikán a Gyermeksebészeti Osztályt vezette, 1987-től 1991-ig gyermeksebész egyetemi tanári beosztásban dolgozott. Boda Domokos egyetemi tanár vezette a gyermekklinikát. 1967-től 1970-ig két docens dolgozott az ő orvosi csapatában, Koltay Miklós és Altorjay István, Koltay halála után Szabó Lajos nyert docensi kinevezést.
Gyermeksebészként nagy hírnévnek örvendett nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Számos országban rövidebb ideig tartó tapasztalatcsere-látogatásokat tett gyermeksebészeti klinikákon: Prágai Egyetem Gyermeksebészeti Klinika (1960, 1 hónap); Leningrád Turner Gyermeksebészeti Intézet és Gyermeksebészeti Klinika (1961, 6 hét), WHO ösztöndíjjal a Varsói Rehabilitációs Intézetben (1968, 1 hó), Turkui és Helsinki Egyetem Gyermeksebészeti Klinika (1975, 4 hét). Humboldt ösztöndíjjal hosszabb tapasztalatcsere-látogatásokat is tett: 1963–64-ben egy évet töltött a Müncheni és a Brémai Egyetem, majd 1980-ban 8 hetet Hamburg, Mainz, München, Karlsruhe gyermeksebészeti klinikáin. Kutatási területeivel összefüggésben hetvennél több közleményt publikált. Gyakran jelentek meg írásai német nyelvű gyermekgyógyászati szakfolyóiratokban is. Bedolgozott két könyvbe is: Gyermek és fiatalkori nőgyógyászat. Budapest, Medicina, 1984; Gyermeksebészet és határterületei. Budapest, Medicina, 1987.
Művei (válogatás)
Haláloki tényezők a Szegedi I. sz. Sebészeti Klinika 15 éves beteganyagában. Orvosi Hetilap,[6] 1960
A formalinos érheterotransplantátumok immunbiológiai vonatkozásai. Társszerzőkkel. O.H., 1963
Az alsó végtagok hosszkülönbségének műtéti correctiója. Társszerzőkkel. O.H., 1971
A húgyhólyag extrophia sebészeti kezelése. Társszerzőkkel. O.H., 1977
A Szegedi Gyermekklinika Gyermeksebészeti Osztályán kezelt 500 ajak- és szájpadhasadékos beteg elemzése. Magyar Sebészet, 1982
A Praevomerin varrat jelentőségéről élettani és kóros (farkastorkú) körülmények között. Bozóky B. társszerzővel. Orvosképzés, 1982
Nyelőcsőpótlás csecsemő- és gyermekkorban. Társszerzőkkel. Gyermekgyógyászat, 1984
Születésük napján műtéttel szétválasztott ikrek. Társszerzőkkel. Magyar Sebészet, 1985
Társasági tagsága
Magyar Sebészeti Társaság (1951)
Magyar Ortopéd Társaság (1957)
Magyar Gyermekgyógyász Társaság (1966)
Magyar Gyermeksebész Társaság alapító tag (1968), elnök (1984-1992)
NSZK Gyermeksebész Társaság r. tag (1965)
Csehszlovák J. E. Purkyne Orvostudományi Társaság és annak Gyermeksebész Társasága tiszteletbeli tag (1978)
Lengyel Gyermeksebészeti Társaság t. tag (1988)
Osztrák Gyermeksebészeti Társaság t. tag (1989)
Keletnémet Gyermeksebészeti Társaság t. tag (1990)
Szlovák Gyermeksebész Társaság t. tag (1996)
Díjak, elismerések
A Magyar Egészségügyi Felsőoktatásért végzett eredményes munkájáért az Egészségügyi Minisztérium kitüntetése (1976)
Munka Érdemrend ezüst fokozat (1981)
Koós-emlékérem (1991)
Kafka-emlékérem (1994, Prága)
Szegedért emlékérem (1996)
Schöpf-Merey-emlékérem (1998)
Magánélete
1953-ban Szegeden feleségül vette dr. Antal Júlia Antónia gyermekorvost, aki a helyi MÁV-rendelőintézetben dolgozott. 1954 és 1958 között három fiúgyermekük (István és Áron szintén orvos-tanár lett, Tamás operaénekes) és egy lányuk (Kinga) született.[7][8]
Emlékezete
Halálának első évfordulóján egykori munkahelyén, (Szeged, Korányi fasor 14–15.) családtagjai, munkatársai, barátai és tisztelői mészkőből készült emléktáblát avattak tiszteletére. Az emléktábla szövege: „Dr. Altorjay István, az első magyar gyermeksebész professzor emlékére 1921–1999”[9]
Irodalom
Füzesi Kristóf: Altorjay István. [Nekrológ.] Gyermekgyógyászat, 50. évf. 1999/6. sz. 635. o.
↑Altorjay István születési anyakönyvi kivonatában Rachov szerepel, mert a helység ekkor már Csehszlovákiához tartozott.
↑Füzesi Kristóf: SZTE Gyermekklinika Gyermeksebészeti Osztály. In: A Szegedi Tudományegyetem Gyermekklinikájának története /szerk. Túri Sándor, Hencz Péter, Virág István. Szeged, 2006. ISBN 963 86937 46 Altorjay István lásd 215. o.
_surgeon_of_children.jpg)
