Szülei, Róża és Ignacy Teitelbaum az átlagosnál jobb körülmények között élő lengyel zsidók voltak. Középiskolai tanulmányait a varsói Szkoła Mazowiecka iskolában végezte, itt mutatta meg matematikai tehetségét először. Ennek ellenére 1918-ban a Varsói Egyetem biológiai szakára iratkozott be. Még ebben az évben véget ért az első világháború és Lengyelország visszaszerezte a három felosztás folyamatában elvesztett függetlenségét. Az egyetem Łukasiewicz, Leśniewski, Sierpiński és más lengyelek vezetése alá került, és hamarosan a logika, a matematika és a matematikai filozófia világhíres kutatóhelyévé vált. Tarski matematikai képességeit Leśniewski ismerte fel, ő ösztönözte, hogy a biológia helyett kezdjen inkább matematikával foglalkozni. A váltás után Łukasiewicz, Sierpiński, Stefan Mazurkiewicz és Kotarbiński tanítványa lett. Leśniewskivel ugyanakkor hamarosan megromlott a személyes viszonya.
1923-ban testvérével, Wacław Teitelbaummal Tarskira változtatták a nevüket és római katolikus hitre tértek át, bár ő valójában ekkor már ateista volt. Döntését elsősorban az indokolta, hogy egyetemi előmenetele zsidóként akadályoztatva lett volna. A vallással kapcsolatos nézetei nem érintették a lengyelségével kapcsolatos érzelmeit. Otthonában élete végéig lengyelül beszélt, és mindig nyitva állt az ajtaja a lengyelek előtt.
Tanulmányait úgy fejezte be a Varsói Egyetemen, hogy ő lett a legfiatalabb, aki doktorátust szerzett ott. Pályája elején az egyetemen matematikát és logikát tanított, a Lengyel Pedagógiai Intézetben logikát, közben pedig Łukasiewicz asszisztenseként is tevékenykedett. Mivel ezek a munkái alacsony jövedelemmel jártak, a második világháború előtti európai gyakorlatnak megfelelően ő is vállalt középiskolai matematikai oktatást. A könyv-, tankönyv- és cikkírás mellett 1923 és 1939 között ez biztosította főképp a megélhetését.
1923-ban feleségül vette a római katolikus vallású Maria Witkowska tanárnőt, aki a lengyel-bolsevik háború idején futárként szolgált. Két gyermekük született. Jan fizikus lett, Ina pedig Andrzej Ehrenfeucht matematikus felesége.
Egy ízben megpályázta a Lwówi Egyetem filozófiai tanszékének vezetését, de azt Leon Chwistek nyerte el Bertrand Russell ajánlásával. 1930-ban a Bécsi Egyetemen látogatást tett Karl Menger kollokviumában, ekkor találkozott Kurt Gödellel. 1935-ben visszatért Bécsbe és Menger kutatócsoportjával dolgozott, majd Párizsba utazott, hogy a Unity of Science mozgalom első ülésén bemutassa az igazsággal kapcsolatos elméletét. 1937-ben a Poznańi Egyetem katedráját is megpályázta, ugyancsak sikertelenül. 1939-ben viszont meghívást kapott a Unity of Science kongresszusára, amit a Harvard Egyetemen rendeztek meg. A meghívás valószínűleg megmentette az életét, mivel 1939 augusztusában elhagyta Lengyelországot a szeptemberi német és szovjet invázió előtt.
Élete az Egyesült Államokban
Az USA-ban nem akart hosszabb ideig maradni. Májusban elhunyt Leśniewski és abban reménykedett, hogy a megüresedett székét átveheti. Attól is félt, hogy feleségével és gyermekeivel mi fog történni a náci megszállás alatt Varsóban. A hazatérés azonban nem volt lehetséges és 1946-ig nem láthatta a szeretteit. A háború idején szinte valamennyi zsidó rokonát meggyilkolták a német megszálló hatóságok.
Kezdetben alkalmi oktatói és kutatói munkákból élt. 1939-ben a Harvard, 1940-ben a City College of New York, 1942-ben az Institute for Advanced Study in Princeton munkatársa volt. Utóbbi munka a Guggenheim Fellowship támogatásának volt köszönhető, itt ismét találkozott Gödellel. Végül 1942-ben meghívást kapott a Berkeley matematika tanszékére, ahol aztán pályafutása végéig dolgozott.
1950-ben és 1966-ban Londonban, 1955-ben Párizsban, 1974-1975-ben Chilében volt vendégelőadó. Számos tudós társaságnak is tagja volt, és számos egyetemen kapott tiszteletbeli címeket. 1944-1946 folyamán az Association for Symbolic Logic, 1956-1957-ben az International Union for the History and Philosophy of Science elnökeként tevékenykedett. Az Algebra Universalis tiszteletbeli szerkesztője is volt.
Első könyvét 19 éves korában jegyezte, s mintegy 2500 oldalnyi publikáció szerzője volt.
Nagy jelentőségű cikke Az igazság fogalma a formalizált nyelvekben.[14] 1933-ban lengyelül, majd 1935-ben németül jelent meg. (A lengyel cím Pojęcie prawdy w językach nauk dedukcyjnych, a német Der Wahrheitsbegriff in den Sprachen der deduktiven Disziplinen. A német kiadás alapján sokszor hivatkoznak erre a munkára, mint a "Wahrheitsbegriff".)
Melyek a logikai fogalmak?
Tarski posztumusz publikációja a Melyek a logikai fogalmak?[15] (1986) című cikk, egy 1966-ban tartott előadását tartalmazza. Lényegében logikafilozófiai tárgyú cikk, mely arra keresi a választ és javasol egy értelmezést, hogy milyen entitásokat tekinthetünk tisztán logikai konstrukcióknak. Tarski Felix Kleinig (és az erlangeni programig) nyúl vissza, aki megfogalmazta, hogy mely matematikai objektumok a geometria tárgyai. Klein szerint egy geometriai elméletnek azok a fogalmai, melyeket bizonyos transzformációk invariánsan hagynak. Például az euklideszi síkgeometria minden objektuma (pontok, szakaszok, sokszögek, …) olyan, hogy a körüljárástartó egybevágósági transzformációk (eltolás, forgatás) nem változtatják meg azokat, abban az értelemben, hogy a pont pont, a háromszög háromszög, a szög szög marad.
Ebből kiindulva fogalmazta meg Tarski azt a tézist, mely szerint a logika fogalmai a legáltalánosabb fogalmak, azaz azok, melyeket minden lehetséges transzformáció invariánsan hagy. Ha tehát adott egy matematikai elmélet, mely egy H halmaz elemeiről alkot kijelentéseket (az ilyet matematikai struktúrának nevezünk), akkor magát a H halmazt és az üres halmazt biztosan semmilyen transzformáció nem változtatja meg, így ezek logikai fogalmak. H értelmezhető úgy, mint az igaz igazságérték, pedig mint a hamis. Hangsúlyozzuk, hogy Tarski ezen tanulmánya nem matematikai, hanem filozófiai természetű, így fogalmai bizonyos mértékben határozatlanok.
Magyarul megjelent művei
Bizonyítás és igazság. Válogatott tanulmányok; vál., szerk., bev., jegyz., irodalomjegyzék összeáll. Ruzsa Imre, ford. E. Bártfai László et al.; Gondolat, Bp., 1990
↑Alfred Tarski, Az igazság fogalma a formalizált nyelvekben, in: Alfred Tarski: Bizonyítás és igazság – válogatott tanulmányok, szerk.: Ruzsa Imre, Gondolat Kiadó, 1990
↑Alfred Tarski, Melyek a logikai fogalmak? in: Alfred Tarski: Bizonyítás és igazság – válogatott tanulmányok, szerk.: Ruzsa Imre, Gondolat Kiadó, 1990.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Alfred Tarski című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpeg)
