Az 1980-ig a raliban versenyző Nannini úgy döntött, hogy a formula autók világában is kipróbálja magát, az alsóbb géposztályokban elért kisebb sikerek után, 1986-ban lehetőséget kapott arra, hogy a Minardi csapat egyik autóját vezethesse a Formula–1-ben. A kis olasz cég, a Motori-Moderni turbómotorjaival meghajtott autó azonban nemcsak lassú volt, de megbízhatatlan is, így Nannini a Minardinál töltött két szezon alatt nem tudott pontot szerezni, de teljesítménye, amivel maga mögé utasította a szebb napokat is látott csapattársát, Andrea de Cesarist, elegendő volt ahhoz, hogy felhívja magára az erős középcsapatnak számító Benetton figyelmét, akik le is szerződtették az 1988-as szezonra.
A Benettonnál a második futamán a San Marinói Nagydíjon megszerezte első világbajnoki pontjait, majd az esős Angol Nagydíjon elért 3. helyével az első dobogóját is, így az év végén 12 pontjával a bajnokság 10. helyén végzett, majd a következő szezonban a Japán NagydíjonAyrton Senna kizárását követően az első futamgyőzelem is megérkezett, aminek köszönhetően a bajnokság 6. helyén fejezte be az évet. A német nagydíjon nagyszerűen küzdött és Senna csak a verseny végén tudta megelőzni. A magyar nagydíjat csak azért vesztette el, mert a futam utolsó szakaszában Senna kiszorította a pályáról. A következő szezonban úgy tűnt, hogy a háromszoros világbajnok, Nelson Piquet személyében új csapattársat kapó Nannini végre révbe ért. A veterán Piquet-t egyre jobban elhomályosító olaszra állítólag a Scuderia Ferrari is szemet vetett, de a Spanyol Nagydíj után egy helikopter baleset, amelyben elvesztette a jobb alsó karját, véget vetett a Formula–1-es álmoknak.
A Formula–1 után
Egy sikeres műtétet követően az orvosok visszavarrták Nannini leszakadt alkarját, de az Formula–1-ről örökre le kellett mondania az olasz pilótának. A Formula–1-ből való távozását követően 1993 és 1996 között az Alfa Romeo csapatban a DTM-ben versenyzett, ahol 14 futamgyőzelmet szerzett, illetve a sorozat utódjaként létrehozott ITC-ben is. 1997-ben a FIA GT Világbajnokság 6. helyével fejezte be autóversenyzői karrierjét.[1]
Balesete
1990 októberében helikopterrel lezuhant szülővárosa, Siena közelében, és a forgó rotor levágta Nannini jobb alkarját. Az orvosok nagy bravúrral visszavarrták az alkarját, amely részben visszanyerte életképességét.[2]
Magánélete
Visszavonulása óta üzletember lett, exkluzív kávézóival Olaszországban és Ázsiában terjeszkedik. 2011-ben szülővárosa, az olaszországiSiena polgármesteri székéért indult, amit nem nyert meg.[3]1989-ben átvette a családi vállalkozást, melyet tovább fejlesztette és híressé tette a világ különböző országaiban.[4] Nannini sorra nyitotta üzleteit, ahol oktatásban részesítette az alkalmazottakat és a kávé keverékeket személyesen ő válogatta össze, nagy alapossággal. 2007-ben a Caffé A. Nannini egybeolvadt a családi vállalkozás másik ágazatával, a Pasticcerie Nanninivel, amely kézműves cukrászati termékeket állít elő. Az egyesített gyári egység Monteriggioniban kapott helyet.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Alessandro Nannini című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
