Akko vagy Akkó, Akkon, a késő ókorbanPtolemaiosz (ezenkívül ismertebb nevei még: Akers, Acre, Accho, Acco, Hacco illetve St. Jean d’Acre, görögül Ἄκη, héberül עכו ‘Akkô, arabul عكّا ʿAkkā) több mint négyezer éve lakott város[2]Galileában, a mai Izrael északnyugati területén, a Földközi-tenger partján.
Az óvárosa, amely az UNESCO kulturális világörökségének része, a Haifai-öböl északi részén, egy félszigeten található, és egy helyenként 150 méter széles erődítmény védi. A szárazföld felől mára már teljesen körbeveszi az új város. Míg az új városban többségében zsidó a lakosság, az óvárosban szinte kizárólag izraeli arabok laknak, és még ma is az egyik legorientálisabb hangulatú város Izraelben.[3]
A városnak több évszázadon keresztül fontos kikötője volt a Földközi-tenger keleti részén, ez mára már erősen vesztett jelentőségéből. Gazdasági súlya ma az iparnak van, mindenekelőtt a vasfeldolgozásnak.
A városnak van vasút-összeköttetése is a Naharija–Haifa vonalon.[5]
Az izraeliták a honfoglalásuk idején nem tudták ezt, a föníciaiak birtokában levő várost bevenni; a környező régiót azonban Áser törzse szállta meg.
Nagy SándorKr. e. 333-ban foglalta el és a város központját a tengerpartra helyezte át. Gyarmatává tette és nevét Ptolemaiszra változtatta. A rómaiak alatt a Galileában állomásozó katonaság bázisa.
Kr. u. 614-ben a perzsák foglalták el, de csak rövid ideig volt az övék.
1104-ben a keresztesek foglalták el, akiknek fő kikötőjük és Jeruzsálem eleste után a fővárosuk volt.
