Jelentősen kisebb, mint az európai vadmacska(Felis silvestris silvestris) és rövidebb a szőre. A tudományos eredmények szerint a házi macska őse, mivel szelídebb, mint az európai faj, és éjszaka aktív.
Habár néhány szakértő azt feltételezi, hogy a macskák háziasításának ideje az i. e. 8. évezredre tehető, a legrégibb vitathatatlan bizonyítékok i. e. 4. évezred körüli egyiptomi ábrázolások. Azonban egy 2004-es ciprusirégészeti felfedezés erős bizonyíték, ha nem is a háziasításukra, de legalábbis a megszelídítésükre i. e. 7500 körül.[3]
Megjelenése
Az afroázsiai vadmacska szőrzete világos homokszürke, néha halványsárga vagy vöröses árnyalatú, de a hasán és a torkán majdnem fehéres. A füleken kis pamacsok vannak, vörösestől szürkés színűig terjednek, körülöttük hosszú, világossárga szőrök vannak. Az arc körüli csíkok sötét okkersárgától feketéig terjednek, kettő vízszintesen húzódik az állat arcán a külső szemzugtól az állkapocsig, egy kisebb csík pedig a belső szemzugtól az orrig, négy-hat másik pedig a torkon látható. Az elülső lábakon két sötét gyűrű, a hátsókon pedig csíkok vannak. Hátán sötét csík húzódik, oldalai világosabbak. Az oldalán lévő halvány függőleges csíkok gyakran foltokká olvadnak. Farka vége felé két-három gyűrű látható, a hegye fekete.[4][5] A hímek fej-törzshossza 47–59,7 centiméter, ehhez jön a 26,7–36,8 cm hosszú farkuk; a nőstények teste és feje együtt 40,6–55,8 centiméter, farkuk 24,1–33,7 cm-es.[6] A jemeni hímek fej-testhossza 46–57 cm, farkuk 25–32 cm; a nőstények valamivel kisebbek, 50–51 cm a fej-törzshosszuk, és 25–28 cm hosszú a farkuk. Mind a hímek, mind a nőstények súlya 3,2–4,5 kilogramm.[7]
A szardíniai és korzikai vadmacskát korábban az alfajának tekintették Felis lybica sardatudományos néven.[9] A zooarcheológiai kutatások eredményei azt mutatják, hogy a valószínűleg az első évezred elején betelepített és a Közel-Keletről származó házimacskák leszármazottjai, amelyek mára elvadultak.[10] A Szicílián élő macskákról kiderült, hogy európai vadmacskákról van szó.[10][11]
Szardíniai vadmacska
Életmódja
Az afroázsiai vadmacskák főleg éjszaka aktívak, és ekkor keresnek zsákmányt. Hallásuk segítségével pontosan meg tudják határozni a zsákmányt, amelyet úgy közelítenek meg, hogy türelmesen elékúsznak, és a növényzet segítségével rejtőznek el előlük. Ritkán isznak.[12] Elsősorban egerekre, patkányokra, madarakra, kis hüllőkre és rovarokra vadásznak.[13][14] Ha megfélemlítik, a macska felemeli a szőrét, hogy nagyobbnak tűnjön, és így megfélemlítse ellenfelét. Nappal általában a bokrok közé bújik, bár néha sötét felhős napokon nappal is aktív. Egy hím területe legfeljebb három nőstény területét fedheti át.[15]
A nőstény vemhességi ideje 56-60 napig tart.[16]Botswanában többnyire a meleg nedves évszakban jön világra egy-három kölyök;[13] öt kölyökből álló almokat is megfigyeltek. Szüléshez olyan védett helyeket használ, mint a sűrű fű, odú vagy üreges fa. A kölykök körülbelül 10-14 nap múlva nyitják ki a szemüket, és egy hónapos korukban már mozgékonyak. Három hónapos koruk körül kezdenek vadászati technikákat tanulni anyjuktól. Körülbelül hat hónapos korukban hagyják el anyjukat, és válnak önállóvá.[16]
A Vörös Listán a nem fenyegetett kategóriában szerepel.[1] Jelenleg az Alley Cat Rescue az egyetlen ismert szervezet, amelynek tevékenysége kifejezetten az afrikai és ázsiai vadmacskák populációjának megőrzését és a házimacskák által okozott génszennyezés csökkentésére irányul.[17]
Rendszertani helyzete
A Felis lybica tudományos nevet 1780-ban Johann Georg Forster javasolta a fajnak, egy a BerberföldiGafszából származó példányra alapozva. Az állat házimacska méretű volt, de vöröses színű, rövid fekete pamacsok voltak a fülein és gyűrűs farka volt.[18]
Johann Friedrich Gmelin 1791-ben írta le a Felis ocreata-t James Bruce Észak-Etiópiából származó példány leírása alapján.[19] Az Oldfield Thomas és Martin Hinton által 1921-ben, egy koponyáról és homokszínű gereznáról leírt Felis haussa szintén a faj szinonimája; a koponya és a gerezna az Aïr hegységből szármatott, Zinder városától délre.[20] Az 1968-ban David Harrison által leírt Felis silvestris gordoni egy Ománból származó nőstény állat koponyáján és nagyon halványszürke gereznáján alapult.[21]
Ezek ellenére a fajt ezután sokáig a vadmacska(Felis silvestris) alfajaként kezelték Felis silvestris lybica néven. Az afroázsiai vadmacska az IUCN egy 2017-es rendszertani újradolgozásában "nyerte vissza" faji státuszát, és később felkerült a Vörös Listára is.[1][2][22]
Alfajai
2017 óta a fajnak a következő 3 alfaját ismerik el; ezeket korábban a vadmacska alfajaiként tartották számon:[2][22]
Felis lybica lybica - Észak-Afrika, az Arab-félszigettől Szudánig
↑Hufnagl, E.; Craig-Bennett, A. (1972). "African Wild Cat". Libyan Mammals. Cambridge, United Kingdom: Oleander Press. p. 42. ISBN 9780902675087
↑Rosevear, D. R. (1974). "Felis lybica Forster". The carnivores of West Africa. London: Trustees of the British Museum (Natural History). pp. 384−395. ISBN 978-0565007232
↑Pocock, R. I. (1944). "The races of the North African wild cat". Proceedings of the Zoological Society of London. 114 (1–2): 65–73.doi.:10.1111/j.1096-3642.1944.tb00212.x
↑Al-Safadi, M. M.; Nader, I. A. (1990). "First record of the wild cat, Felis silvestris Schreber, 1777 from the Yemen Arab Republic (Carnivora: Felidae)". Mammalia. 54 (4): 621–626. doi.:10.1515/mamm.1990.54.4.62186461554
↑Dragesco-Joffe, A. (1993). "The African Wildcat, ancestor of the domestic cat". La vie sauvage du Sahara. Lausanne: Delachaux et Niestle. pp. 134−136.
↑ abSmithers, R. H. N. (1971). The Mammals of Botswana. South Africa: University of Pretoria.
↑Hufnagl, E.; Craig-Bennett, A. (1972). "African Wild Cat". Libyan Mammals. Cambridge, United Kingdom: Oleander Press. p. 42. ISBN 9780902675087
↑Forster, G. R. (1780). "LIII. Der Karakal". Herrn von Büffons Naturgeschichte der vierfüssigen Thiere. Mit Vermehrungen, aus dem Französischen übersetzt. Sechster Band [Mr. von Büffon‘s Natural History of Quadrupeds. With additions, translated from French. Volume 6]. Berlin: Joachim Pauli. pp. 299–319.
↑Gmelin, J. G. (1791). "Anmerkungen zu James Bruce Reise nach Abyssinien". Anhang zu James Bruce Reisen in das Innere von Africa, nach Abyssinien an die Quellen des Nils [Appendix to James Bruce‘s Travels into the Interior of Africa, to Abyssinia to the sources of the Nile]. Rinteln, Leipzig: Expedition der Theologischen Annalen, Johann Ambrosius Barth. pp. 1–38.
↑Harrison, D. L. (1968). "Felis silvestris gordoni". The mammals of Arabia: Carnivora, Hyracoidea, Artiodactyla. Volume 2. London: Ernest Benn Ltd. p. 283.
.jpg)
