Acsinszk

Acsinszk (Ачинск)
Acsinszk címere Acsinszk zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Krasznojarszki határterület
Irányítószám	662150–662165
Körzethívószám	39151
Népesség
Teljes népesség	101 043 fő (2024)
Földrajzi adatok
Időzóna	UTC+7
Elhelyezkedése
Acsinszk Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 56° 16′ 54″, k. h. 90° 30′ 14″56.281666666667, 90.503888888889Koordináták: é. sz. 56° 16′ 54″, k. h. 90° 30′ 14″56.281666666667, 90.503888888889
Acsinszk Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Acsinszk weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Acsinszk témájú médiaállományokat.

Acsinszk (oroszul: Ачинск) város Oroszország ázsiai részén, a Krasznojarszki határterületen, az Acsinszki járás székhelye. A határterület harmadik legnagyobb lélekszámú városa, mely a 20. század eleji városkép egy részét is megőrizte. Jelentős nehézipari központ.

Népessége: 109 155 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[1]

Elhelyezkedése

A Krasznojarszki határterület délnyugati részén, Krasznojarszktól 163 km-re nyugatra, a Csulim (az Ob mellékfolyója) jobb partján, a kis Acsinka folyó torkolatánál helyezkedik el. Az erdős sztyepp övezetben, a Kanszk-acsinszki-szénmedence nyugati részén fekszik.

Vasúti csomópont a transzszibériai vasútvonalon, melyről szárnyvonal vezet északra Leszoszibirszk felé és délre Abakan felé. A városon át vezet a „Szibéria” nevű R255-ös főút (oroszul: ).

Éghajlata

Éghajlata szélsőségesen kontinentális. Az 1893–2013 közötti időszak átlagában a levegő középhőmérséklete januárban -16,9 °C, júliusban 18,3 °C. A legmagasabb hőmérséklet 35,3 °C (1969. júniusban), a legalacsonyabb -46,5 °C (1966. decemberben) volt. A csapadék éves mennyisége 453 mm.^[2]

Acsinszk éghajlati jellemzői

Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	4,2	6,0	16,5	27,3	34,8	34,6	34,4	33,3	30,7	23,0	13,8	6,1	34,8
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	−11,8	−8,8	−1,1	7,2	16,3	22,2	24,4	21,5	14,4	5,6	−4,1	−9,4	6,5
Átlaghőmérséklet (°C)	−15,2	−12,7	−5,4	2,5	10,7	16,7	19,1	16,4	9,8	2,2	−7,3	−12,8	2,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−18,6	−16,5	−9,7	−2,2	5,0	11,1	13,8	11,3	5,3	−1,3	−10,5	−16,3	−2,3
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−44,8	−41,0	−30,1	−25,1	−8,5	−1,0	2,3	0,5	−7,9	−21,5	−37,2	−41,3	−44,8
Átl. csapadékmennyiség (mm)	18	12	15	27	39	60	65	67	49	41	34	28	453
Forrás: meteolabs.ru: Ачинск погода и климат

Története

Acsinszk vasútállomása (1899)

Acsinszk 1899-ben

A Csulim vidékén az első orosz cölöperődöt (osztrog) 1641-ben építették. Ezt később másik helyre szállították át, és miután a jenyiszeji kirgizek felégették, 1683-ban újabb osztrogot emeltek, amely hasonló sorsra jutott. 1710-ben épült az utolsó faerődítmény, nagyjából a mai város helyén, a Csulim partján, az Acsinka folyó torkolatánál. A folyónév és a település neve a tatár (vagy türk) acsi népcsoport nevéből származik. Daniel Gottlieb Messerschmidt német botanikus, Szibéria első tudományos kutatója 1722-ben erre utazott és rövid leírást adott az acsinszki osztrogról.

Az első itteni erődítmények feladata volt a jaszak (szibériai prémadó) beszedése és az orosz telepek megvédése a kirgizek támadásaitól. Az állandó katonai fenyegetés sokáig hátráltatta orosz népesség kialakulását. A kozákokat követő első orosz parasztcsaládok csak 1735 után érkeztek a vidékre. Döntő változást jelentett, hogy 1726-tól 1735-ig megépült a Szibériából Moszkvába vezető postaút (Сибирский тракт). A faerőd elvesztette katonai jelentőségét, és a Tomszk–Krasznojarszk útvonalon fekvő Csulim parti település fokozatosan a tranzitkereskedelem egyik központja lett.

Először 1782-től 1797-ig volt város, majd 1822-ben (a Jenyiszejszki kormányzóság megalapításakor) ismét városi rangot kapott. 1888-ban a városnak több mint 5000 lakosa volt, és a Csulimon már néhány gőzhajó (teher- és személyszállító) is közlekedett. A város történetének meghatározó eseménye volt, hogy a 19. század legvégén megépült a transzszibériai vasútvonal és a helyi vasútállomás. 1913-ban elkezdődött a dél felé vezető szárnyvonal építése, amit a háború miatt csak 1926-ra fejeztek be.

Az 1930-as évek nagy iparosítási hulláma a várost elkerülte, de 1955 után a hatalmas timföldgyár létesítése és üzembe állítása (1970) alapjaiban változtatta meg a város életét. Ez többek között a lélekszám gyors növekedését, a város- és lakásépítés felfutását, kommunális, oktatási és egészségügyi létesítmények alapítását jelentette, de a környezet állandó szennyezését is magával hozta. A városi autóbuszközlekedés az 1950-es évek közepén kezdődött, az első villamosvonal 1967-ben nyílt meg. A város közelében létesített kőolajfinomító újabb munkahelyeket teremtett, de a környezetszennyezést is tovább növelte.

Gazdasága

A távolban: Acsinszk timföldgyára

Acsinszk a Kanszk-acsinszki-szénmedence nyugat részén fekszik, környezetében több külszíni fejtés található. A bányászott barnaszenet főként a körzet – többek között Acsinszk – üzemeiben, hőerőműveiben hasznosítják. Gazdaságának meghatározó ágazata a timföldgyártás, a kőolajfeldolgozás, a cementgyártás, valamint a vasúti csomópont működtetése. A körzetben barnaszénen kívül nefelint és mészkőt is bányásznak, mindkettő a timföldgyártás alapanyaga.

A város életét meghatározó iparvállalat a timföldgyár (Acsinszkij glinozjomnij kombinat). Acsinszk délnyugati peremén, több mint 3000 hektáron terül el, mindhárom villamosvonal ehhez a gyárhoz vezet. Létesítéséről a szovjet kormány 1955-ben döntött, 1970-ben kezdett termelni. 2000 óta a világ egyik legnagyobb aluminiumipari cégéhez, a RUSZAL-hoz tartozik (ОК РУСАЛ, Российский алюминий; United Company RUSAL, UC Rusal). Évi egymillió tonna timföldet és félmillió tonna szódát bocsát ki. A munkaképes lakosság jelentős részének munkahelye, kiszolgáló- és leányvállalataival együtt mintegy 7000 embernek ad munkahelyet. A kombinát része a 320 MW-os hőerőmű, mely a kombinát céljaira termel, de a város távfűtését és meleg víz ellátását is biztosítja. Az erőmű évi több mint kétmillió tonna barnaszenet használ fel.^[3] A kombinát (külön részlege) biztosítja a város ivóvízellátását is.

A timfölgyártáshoz kapcsolódó acsinszki cementgyár 1965-ben kezdett termelni. 2002-ben a termelést leállították, de 2007 óta ismét működik, és azóta jelentős fejlesztéseket hajtottak végre.^[4]

Az Acsinszki Kőolajfeldolgozó Gyárat (Ачинский нефтеперерабатывающий завод) nem közvetlenül a városban, hanem néhány km-rel északabbra, Bolsoj Uluj-i járásban létesítették. Tervezése 1968-ban, építése 1972-ben kezdődött, a termelés 1982 végén indult meg. A kőolajfinomító 1993-ban átalakult részvénytársasággá, 2007 óta a RoszNyefty olajholding része. Évi 7 millió tonna kőolajat dolgoz fel, és kb. százféle olajszármazékot állít elő, jelentős részben motorbenzint. Termékeinek zömét a belső (szibériai) piacon értékesíti.^[5]

Komoly gondokat okoz a nagyüzemek környezetszennyező működése: a levegő (a szálló por), a vizek, a talaj szennyezettsége.

A város 1934-ben alapított nagy malomipari üzeme (Ачинский зерноперерабатывающий комбинат), amely 2004-től egy agroholding része volt, 2015-ben csődbe jutott, 2017-ben kezdeményezték felszámolását.^[6][7]

Szállítás, közlekedés

Acsinszki villamos (2013)

Pontonhíd Acsinszkban (2015)

Acsinszk vasúti csomópont a transzszibériai vasútvonalon. Állomásáról szárnyvonal vezet az északi Leszoszibirszkbe, a Jenyiszej-parti kikötővárosba és faipari központba; valamint dél felé Abakanba és Minuszinszkbe. Krasznojarszk irányában naponta több autóbusz- és vonatjárat (illetve HÉV, vagyis elektricska) közlekedik. A járási székhelyekre is menetrendszerű buszjáratok közlekednek.

A város repülőtere csak könnyebb gépek fogadására alkalmas. Elsősorban mezőgazdasági szállítási munkákat, megbízásokat vagy egészségügyi szolgáltatásokat végez. Menetrendszerű személyforgalma nincs (2019-ben).

Acsinszk – a városi autóbuszhálózat mellett – saját villamoshálózattal is rendelkezik, bár a kocsiparkja elöregedett. A három villamosvonal mindegyike elsősorban a timföldgyári dolgozók munkába járását szolgálja.

A Csulimon a városnak csak ideiglenes átkelőhelye van. A járás túlparti településeivel pontonhíd biztosítja az összeköttetést, melyet évente koranyáron összeállítanak és ősszel szétszerelnek. Télen a folyó vastag jegén jelölik ki az átkelőhelyet.^[8] Talán 2020-ban elkezdődik egy állandó híd építése, amely a várost elkerülő autóút része lesz.^[9]

Városkép

Az állomás melletti lakótelep a szovjet korszak elavult technológiájával, házgyári elemekből készült. A városközpontban emelkednek a központi intézmények modernebb, többemeletes épületei. A régi városrész a vasútállomástól 3,5 km-re délre, dombon helyezkedik el, legmagasabb pontjáról rálátás nyílik a Csulim völgyére. A központtól lejtős utak vezetnek délre az Acsinka folyóhoz, azon túl régi házak lakónegyedei állnak, és ott van a város legnagyobb temploma is. Tovább dél felé többemeletes lakóépületek sorakoznak, mellettük az egykori kaszárnyák negyede látható.^[10]

Az orosz–japán háború háború után, 1907–1916 között Acsinszkban egyemeletes kaszárnyák egész sora épült, önálló városrészt alkotva. Építésükhöz külön téglagyárat alapítottak. A vidéki szibériai városokban szokatlan épületegyüttes jobb állapotú részeiben napjainkban lakások vannak, illetve katonai iskola működik, más részük lepusztult.^[11]

Kultúra, látnivalók

Gazdagon díszített faház Acsinszkban

A Kazanyi Miasszonyunk-templom

Az acsinszki helytörténeti múzeum a Krasznojarszki határterület második legrégebbi múzeuma. 1883-ban a városvezetés támogatásával a helyi iskola tanára alapította; igaz, hogy a kis gyűjteményt a saját lakásán tartotta és néhány évvel később elköltözött a városból. Valójában csak az 1920-as években újították fel a gyűjtő- és bemutatói tevékenységet. Jelenlegi épülete egy helyi kereskedőcsalád 1898-ban téglából emelt egykori lakóházában kapott helyet. A múzeum őrzi és bemutatja a közép-szibériai táj és történelem emlékeit, viszonylag gazdag régészeti és néprajzi gyűjteménnyel is rendelkezik.^[12]

A város színházát (drámai színház) 1935-ben alapították. 1937-ben költöztették a jelenlegi, neoklasszicista stílusú épületbe, mely eredetileg a városi Társasági Gyűlés számára épült, 1920-tól pedig múzeum volt.^[13]

A városnak sok fa- és téglaépítésű műemlék jellegű háza van. Ezek részben az egykori kereskedőcsaládok főutcán álló, régóta felújításra váró díszes lakóházai. Megmentésükhöz sok pénzre lenne szükség, a felújításhoz szükséges összeget azonban a város önmaga nem tudja előteremteni.^[9] A földszintes vagy egyemeletes faházak némelyike megőrizte a hagyományos szibériai népi építészet faragott díszítőelemeit.

A város legrégebbi fennmaradt kőépülete és egyben műemléke a Kazáni Miasszonyunk-ikonnak szentelt ötkupolás templom. 1826-tól 1831-ig épült. 1940-ben bezárták, de nem rombolták le, hanem sokáig raktárnak használták. 1996 óta újra tartanak benne misét. A polgármester 2018 végi tájékoztatója szerint az épület igen rossz állapotban volt, a kupola teljes cseréje vált szükségessé.^[9][14] Az egykori zsinagóga épületében (1905–1907) a városi mentőállomás kapott helyet.^[15]

Jegyzetek

1. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
2. GMO Acsinszk Archiválva 2019. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben (meteo.krasnoyarsk.ru, hozzáférés: 2019-01-17)
3. Zamknuty, stobi otdaty (Np-press.ru, 2013-12-18. Hozzáférés: 2019-01-20)
4. Az acsinszki cementgyár
5. Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja / Acsinszkij nyeftyepererabotajuscsij zavod. [2019. március 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
6. Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja / Acsinszkij melkombinat. [2019. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 11.)
7. Зернопереработчики продают завод в Ачинске (Zapad24.ru, 2017-05-23, hozzáférés: 2019-01-17)
8. [1] (Zapad24.hu, 2014-10-10; hozzáférés: 2019-01-19)
9. Polgármesteri sajtótájékoztató (Novaja Pricsulimka c. lap, 2018.12.30. Hozzáférés: 2019-01-19)
10. Acsinszk (Outdoors.ru)
11. Komplex vojennovo gorodka (Outdoors.ru)
12. Az acsinszki helytörténeti múzeum Archiválva 2019. március 21-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2019-01-17)
13. A városi színházról
14. [2] (Outdoors.ru, hozzáférés: 2019-01-19)
15. Szinagoga, 1907 (Ookn.ru, hozzáférés: 2019-01-19)

Források

• Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izd. Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija (1994). ISBN 5 85270 026 6 
• Enciklopegyija Krasznojarszkovo kraja (orosz nyelven). [2019. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 12.)
• Acsinszk (Hozzáférés: 2019-01-13)
• RUSZAL, Acsinszkij glinozjomnij kombinat Archiválva 2019. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (Zapad24.ru. Hozzáférés: 2019-01-13)

További információk

• Acsinszk (Egy városlakó szemével, oroszul. Hozzáférés: 2019-04-11)
• Fotók a város régi házairól
• RUSZAL