A Párducbőrös (grúzul: ვეფხისტყაოსანი, Vephisztkaoszani, nemzetközi átírással: Vepkhist'q'aosani, kiejtve [vɛpʰxist’q’ɑosɑni]) Grúzia nemzeti verses eposza, a grúz aranykor meghatározó műve. A grúzok nemzeti költője, Sota Rusztaveli írta 1189 és 1207 között, Tamar királynő (1160 k.–1213) uralkodása idején.
A művet a középkori Grúzia gondolatvilága, költői és filozófiai művészete megkoronázásának,[1] a grúz irodalom csúcsának[2] tekintik. Évszázadok óta kiemelkedő helyet foglal el a grúzok szívében: sokuk képes emlékezetből idézni a mű összes versszakát, a 20. század elejéig pedig egy példánya minden menyasszony hozományának része volt.[3][4] A mai napig tükrözi a grúz világlátást: etikája, esztétikája és filozófiája még ma is erősen jelen van a grúzok viselkedésében, értékrendjében és világfelfogásában.[5]
Mind formáját, mind műfaját tekintve összetett mű. Műfaját úgy írják le, mint eposz, lovagi romantika, epikus romantika, lírai epikus költemény.[6]
A magyarul Tariel a párducbőrös lovag, illetve A tigrisbőrös lovag címmel megjelent művet 2013-ban az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította.[7]
A jeruzsálemi Kereszt kolostor(wd) freskóján a grúz erisztavik(wd) díszes köntösét viselő alakról feltételezik, hogy Sota Rusztavelit ábrázolja.
A műről és szerzőjéről 13–14. századi adatok nem állnak rendelkezésre. A 15–18. századi grúz írások egyhangúlag Rusztvelinek (რუსთველი), avagy gyakoribb – a 18. század óta elterjedt – alakban Sota Rusztavelinek (რუსთაველი) tulajdonítják. A szerző kilétére, valamint a mű egyéb történeti-irodalmi kérdéseire maga a vers ad választ, annak is a prológusa és az epilógusa (elő- és utóhangja). A prológusban a szerző fölfedi kilétét, és kétszer is megnevezi magát:
és Tarielt könnyek között magasztaltam én, Rusztaveli. [Weöres 1671. versszak 4. sora]
A prológusban a szerző neve mindkét helyen első személyű, míg az epilógusban mindkét helyen – a magyar fordítással ellentétben – harmadik személyű. Erre alapozva feltételezik, hogy a mű epilógusát nem Rusztaveli, hanem egy utódja írta.
A Sota nevű költő feltehetően a Grúzia déli, Meszhéti tartományában fekvő Rusztavi(wd) településről származott (ami nem azonos a mai kelet-grúziai Alsó-Kartli régió székhelyével, Rusztavi várossal), onnan került Tamar királynő szolgálatába; valószínűleg kincstárnokként. Úgyszintén valószínűsítik, hogy több hadjáratban is részt vett.[6]
Rusztaveli Tamar királynőnek ajánlja művét – Zichy Mihály rajza
Keletkezésének ideje és helye
A mű keletkezésének idejét hagyományosan a 12. század végére, a 13. század elejére teszik. Ez a nézet – amely a legtöbb kutató által leginkább elfogadott – magában a műben található adatokon alapul. Mindjárt a mű prológusában található egy fogódzó: a szerző a grúz Tamar királynőnek (oroszosan: Tamara) ajánlja magát, aki 1184 és 1213 között uralkodott
Ez az időtartam leszűkíthető két évtizedre az alapján, hogy mind a prológus, mind az epilógus többször említi Tamar királynőt és férjét, Dávidot (Dávid Szoszlanit(wd)) – minden esetben élő uralkodókként. Minthogy Tamar és Dávid Szoszlani 1189-ben kötött házasságot, Dávid király pedig 1207-ben meghalt, így a mű keletkezési ideje 1189 és 1207 közé helyezhető el.[8]
Egyes rusztvelológusok úgy vélik, hogy Rusztaveli a királynő halála (1213) után fejezte be a művét, netán már a mongol betörések idején, az 1230-as évek végén.[9] Ez utóbbi feltételezés értelmében a mű befejezése Rusztaveli halála (1216) utáni időre esik, ami azt jelentené, hogy a művet nem ő fejezte be.[* 1] Akárhogy is, a mű keletkezése Tamar királynő uralkodásának idejéhez kötődik. Ezt az időszakot a grúz aranykornak tartják, amikor a világ második keresztény államában (326) – a Nyugatot évszázadokkal megelőzve – reneszánsz szellem uralkodott.[10]
Fejlődtek a tudományok, és a világi irodalom a legkiemelkedőbb vallási szövegekhez hasonló szintre emelkedett. Ekkor épültek Grúzia legnagyobb templomai és kolostorai. Grúzia, a történelme során ebben az időben érte el a legnagyobb földrajzi kiterjedését, visszaverte az inváziókat, és protektorátusává tett számos környező muszlim és keresztény fejedelemséget. Tamar alatt virágzott a gazdaság, és a grúz karavánok elérték az AjjúbidákEgyiptomát, a Kijevi Ruszt és Bizáncot. Ezért aztán az utóbb szentté avatott, de a Nyugat által is tisztelt Nagy Tamart a költők nemcsak a szépségéért ünnepelték, hanem bölcsességéért és diplomáciai képességeiért is.[11]
Cselekményének forrása
Egy iráni regét leltem kartvel mesék özönében [Weöres 9. versszak 1. sor] – állítja a szerző a prológusban.
Máig nem született egyértelmű válasz arra, hogy
melyik perzsa regét lelhette Rusztaveli, vagy
melyik perzsa mű ihlette, vagy
a szerző saját maga alkotta eredeti történet-e?
Minthogy ezt a perzsa regét azóta sem találták meg, a kutatók az utóbbi két kérdésre is keresik a választ. Ihletadó műként több feltételezés is született, a Sáhnámétól[12] más perzsa eposzokon át a Rámájanáig,[13]
Noha a Párducbőrös számos szereplője is perzsa nevet visel, ez nem szükségszerűen jelenti azt, hogy Rusztaveli perzsa forrást használt volna föl, mert az ilyen névadás abban az időben divat volt.[16]
Davit Csubinasvili(wd)[* 4] volt az első, aki bizonyította, hogy Rusztaveli nem keleti íróktól kölcsönözte a Párducbőrös cselekményét, és a műve Tamar királynő dicsőítésére irányult.
Alekszandre Hahanasvili(wd)[* 5] továbbment: Rusztaveli verseit összehasonlítva azokkal a – Hevszureti hegyi lakosai körében még a 20. század elején is hallható volt[16] – grúz népdalokkal és a nép ajkán keringő történetekkel, amelyeknek a hős Tariel a főszereplője, arra jutott, hogy ezek mind a fő cselekményükben, mind részleteikben feltétlen hasonlóságot mutatnak. Vagyis ez a 12. századi költemény a grúz népköltészeten alapul, ahogy a Faust és a Hamlet is a középkori néphagyományokhoz nyúlik vissza.[* 6] Szerinte Rusztaveli a népi legenda segítségével ábrázolta ezt a jelentős történelmi korszakot.[17]
Másfelől Tamar életének összehasonlítása az eposzban leírt eseményekkel okot ad arra a feltételezésre, hogy a főszereplő maga Tamar királynő, Nesztán-Daredzsán neve alá bújtatva.
Hahanasvili azt is feltételezi, hogy Tariel maga a költő, és művét a Nesztánként leírt Tamar királynő iránti plátói szerelme inspirálta. A cselekmény távoli vidékekre – Arábiába, Indiába, Kínába – helyezése, valamint a perzsa rege arra szolgál, hogy elterelje az olvasó figyelmét a költő személyes indítékáról; nevezetesen: a királynő dicsőítéséről és titkolt szerelmének – aminek nincs gyógyírja sohasem – kinyilvánításáról.[18] Ha a történet Grúziától távol játszódik is, a mű allegóriáiban egyértelműen felismerhető arról, hogy a bor kultúrája mindenütt jelen van, és a királynőről (Tamar-Nesztánról), akit apja még életében örökösének jelölt ki.[* 7]
A legtöbb 20. századi kutató egyetemlegesen elismeri a Párducbőrös történetének eredetiségét. Ezt azon kutatók véleménye is alátámasztja, akik a Rusztaveli-korabeli Grúzia történelmi valóságát látják a vers történetében. A legtöbb rusztvelológus hasonlóságokat mutat ki Tinatin és Nesztán-Daredzsán leírt történetei, és a valóságos Tamarnak, az apja, III György grúz király(wd) általi megkoronázása, valamint a második férjéül maga választotta alán királyfival, Dávid Szoszlanival való kézfogója között.
Széles körben elfogadott az az álláspont is, hogy Rusztaveli a perzsa történettel a világirodalomban, különösen a középkorban – úgy Európában, mint Grúziában – széles körben elterjedt módszert, a szándékos leplezést és elvonatkoztatást alkalmazta.[19]Alekszandre Baramidze(wd)[* 8] szerint a történet elvonatkoztatásának szükségességét a Párducbőrösben tükröződő kézenfekvő történelmi asszociációk és a versben vallott nézetek radikalizmusa indokolta.[20]
Szövege, kéziratai
A műnek a keletkezése idejéből, de még a 14–15. századból sem lelhető föl egyetlen teljes kézirata vagy másolata sem. A régi kéziratok hiánya egyrészt Grúziának a 13. század első felében kezdődött mongol megszállására, másrészt könyvégetésekre vezethető vissza.[21]
A mű eredeti formájában nem maradt fönn, az évszázadok során kézről-kézre, szájról-szájra hagyományozódott. Emiatt a szövege bizonyos változásokon ment keresztül: csorbult, torzult, kiegészült költői ambíciókkal is rendelkező másolók nyomán. A toldozott-foldozott szövegek a kutatók körében végeérhetetlen viták tárgyát képezik mind a tartalom egészét, mind a mű egyes szövegrészeinek eredetét, értelmezését illetően.
Kéziratok
A viták kiapadhatatlan forrását jelenti a fennmaradt – töredékekkel együtt – több mint 160 kézirat. A legkorábbi töredékek 14., 15. és 16. századi feliratok, köztük a Vanisz Kvabebi barlangkolostor híres felirata: két versszak (1300, 1301) Nesztánnak a kadzsok / táltosok börtönéből Tarielhez írott leveléből.[22]
A följegyzett legrégebbi teljes kéziratok a 15–16. században készültek, amelyek közül számos mára már nem lelhető föl.
Az első datált példány Mamuka Tavakalasvili(wd)1646-ból származó, 39 miniatúrával illusztrált másolata.[23] (H-599 jelzetű a Grúz Nemzeti Kéziratközpontban(wd).[24]) Tavakalasvili miniatúrái a hagyományos grúz művészet hatását mutatják. A Párducbőrös illusztrációi mellett látható a megrendelő: II. Levan Dadiani(wd), a mű szerzője: Rusztaveli és a másoló Mamuka Tavakalasvili saját képe is.[25] Rusztavelit bajusszal ábrázolta, de utóbb valaki tintával szakállt is rajzolt a költőnek. Tavakalasvili nagyon képzett művész, kalligráfiáját hangsúlyos díszítés jellemzi. A kutatók megjegyzik, hogy a miniatúra-művész Rusztaveli költeményének illusztrációin a 17. századi Nyugat-Grúziát ábrázolta.
Az 1660-as évekre tehető, és az egyik legrégebbi a Ioszeb Tbileli(wd) tbiliszi metropolita által másolt példány, ami az első tulajdonosa, Zaza Cicisvili(wd) után a Zaza Párducbőrös elnevezést kapta.[26] A Q-1082 jelzetű kézirat 1870-ben még 212 lapot számlált, ami azóta 22-vel csökkent. Elképzelhető, hogy ezeken a hiányzó oldalakon illusztrációk voltak, és azok kerültek ki a kéziratból.
A 17. század második felében készült az ismeretlen művész által 18 teljes oldalas és 3 szövegközi perzsa stílusú miniatúrával illusztrált Tarhan-Mouravi Párducbőrös. A hányattatott sorsú kéziratot a szorult anyagi helyzetbe került Dadianiktól(wd)Elene Tarhan-Mouravi(wd) vette meg. Az elején hiányos (a 142. versszakkal kezdődő) kézirat jelenleg az Oxfordi EgyetemBodleian Könyvtárában(wd) található.[27][28]
Szintén a Bodleian Library tulajdonát képezi egy 1690–1699 körül készült, 50 egész oldalas illusztrációt tartalmazó példány is.[29]
A kalligráfia és díszítés terén az egyik legkiválóbbat Begtabeg Avtandil Martirozasvili másolta 1680-ban (Begtabeg-másolat). Ennek minden oldalán, oldalanként különböző aranyozott díszítés keretezi a szöveget.
A Párducbőrös teljes szövegének egyes versszakait és néhány énekét nem Rusztaveli írta. A hagyományos nyomtatott kiadások a vers ezen részeit általában nem tartalmazzák, bár a mű középkori kéziratai megőrizték őket. A mű folytatói többnyire saját versszakokat szúrtak be, és a vers végéhez új énekeket fűztek, így egészítették ki a történetet. Ilyen a hatavok (kínaiak) története, a hvárezmiek története és a hősök halálának története. Az első arról szól, hogyan támadta meg Indiát a hatav hadsereg, és hogyan mentették meg Tariel és társai a védtelen országot.[34] A hatav történet után a hvárezmiek története következik, ami a hódító hatav hadsereg történetét, a csatát, valamint az Avtandillal és Pridonnal szemben elszenvedett vereségüket meséli el.[34] Ezt a két történetet követi a hősök halálának története, amely Tariel és Avtandil halálát, valamint Pridonnak az elvesztésük fölötti gyászát beszéli el.[35] Az epilógus, de legalábbis egyes versszakai szintén a Párducbőrös történetének folytatóihoz tartoznak.[36]
A Párducbőrös folytatásaiban a teljes fejezetek mellett külön strófák is szerepelnek a vers főszövegében. Így néha ugyanannak a versszaknak két változata jött létre. Például az első ének Roszteván, arab királyt leíró (a magyar fordításokban az első) versszakának létezik más szövegváltozata is.
A prológusban is megtalálhatók később hozzáadott versszakok, ami ezáltal akár 46 versszakra is terjedhet.[37] Ezeket a versszakokat és a kiegészítéseket a középkorban a vers szerves részének tekintették, azonban – mint kiderült – grúz irodalmi körökben jól tudták, hogy ezek utólagos kiegészítések és betoldások. I. Teimuraz(wd)[* 9] közvetlenül megnevezi az egyik ilyen kiegészítőt: Nanucsa(wd). Teimuraz megvetéssel tekint Nanucsára és kigúnyolja,[38] de mint kiderült, az utólagos kiegészítés, betoldás (interpoláció) népszerű volt az akkori társadalomban. Mamuka Tavakalasvili, a 17. század első felének költője ugyanezt a Nanucsát édes szavak szólójának nevezi, és a 12. századi grúz klasszikusok mellé helyezi. Ma már ismeretes, hogy Nanucsa mellett a Párducbőrös néhány további költő – Ioszeb Tbileli, Giorgi Tumanisvili(wd) és mások – különböző időpontokban keletkezett saját kiegészítéseit is tartalmazza.[39]
Kaihoszro Csolokasvili(wd), egy 17. századi grúz költő, a Párducbőrös történetének egyik folytatója. Az ő műve az Omainiani(wd) (ომაინიანი), a Párducbőrös folytatásának folytatása, ami Omain, a Tariel fia, Szaridan és Avtandil lánya házasságából született új hős történetét meséli el.[40]
Felépítése és cselekménye
Címe
A grúz címe (ვეფხისტყაოსანი [vephisztkaoszani]) szó szerint azt jelenti:vephi bőrű. Bizonytalanság mutatkozik abban, hogy a vephi alatt milyen állat értendő: tigris, vagy párduc avagy leopárd. A modern grúz nyelv szerint tigris lenne.
Azonban a kutatók körében inkább a párduc az elfogadottabb. A párducbőr népszerű motívum a perzsa epikus irodalomban, különösen Firdauszí: Sáhnáme, Királyok Könyve című műve nyomán, amit egyes kutatók Rusztaveli egyik lehetséges forrásának tartanak, és amire mindenképpen asszociálhatott a 12–13. századi grúz olvasó. A fordításokban mindhárom állat megjelenik: a tigris is, a párduc is, a leopárd is.[41] A magyarban az előbbi kettő, az utóbbi pl. az oroszban Balmontnál(wd) (Витязь в барсовой шкуре).
A grúz címben nem szerepel a lovag, az magából a műből származik, ami a fordításokban hol lovag, hol vitéz, hol egyszerűen csak ember.[42][43]
Felépítése
A Párducbőrös három részre tagolható, úgymint prológus (előhang), a fő történet és epilógus (utóhang). A fő történet két, szorosan összefonódó történetből áll: az elsőben Avtandil a párducbőrös lovagot, Tarielt keresi, míg a második Nesztán-Daredzsán, Tariel kedvesének kereséséről szól.
Prológus és epilógus
Noha vitatott, hogy a mű prológusa és epilógusa Rusztavelitől származik-e, némi információt nyújt a vers történeti-irodalmi kérdéseiről, valamint magának a szerzőnek a költészetről és a szerelemről vallott nézeteiről. Vitatott eredetisége ellenére mind a prológus, mind az epilógus bizonyos hagyományos elvekre épül, a szövege kompozíciós szempontból összhangban áll a mű fő részével, és következetes a mű egészén át.
A prológus elején a szerző dicséri a mindenhatót, és hozzá fohászkodik (1. és 2. versszak). Miután Istenhez fordult, a világ királyait dicséri (3–5. versszak). Nem tudja, hogyan dicsérje az oroszlánt (3. versszak), ami metaforikusan Tamar királynő férjére, Dávid Szoszlanira utal, akit az epilógusban már a saját nevén említ: Dávid (1668. versszak) A negyedik versszak kifejezetten Tamar királynőről szól:
Isten és a Grúz Királyság uralkodóinak dicsérete után a prológusban a szerző magáról beszél. A 6. és 7. versszakban már megemlíti a mű főszereplőjének, Tarielnek a nevét, a 7. és 8. versszakban pedig saját magát kétszer is, Rusztaveliként.
Mindezek után a költészetről és a szerelemről vallott felfogását fejti ki (12–14. versszak): meghatározza azok lényegét, természetét és célját.
Ezt követően a költészet sajátosságairól szól, három kategóriába sorolva azokat (15., 16. és 17. versszak). Rusztaveli kimondatlanul is az elsőbe tartozik. A második kategóriába olyanokat helyez el, akik nem tudnak erős érzelmi hatást gyakorolni az olvasóra. Őket egy tapasztalatlan fiatal vadászhoz hasonlítja, aki még nem ejtett nagy vadat. A harmadik kategóriába azokat teszi, akiknek a művei szórakoztatásra, az idő múlatására szolgálnak – nem tagadva el a könnyű műfajú versek létjogosultságát.
A prológusban a költészet témájához közvetlenül, logikusan, intellektuálisan kapcsolódik a szerelem témája. A továbbiakban határozottan megkülönbözteti az igaz szerelmet és a testi vágyat, a paráznaságot.
A szerelemnek is három fajtáját különbözteti meg. Az első emelkedett, isteni esemény. A második a világi, földi, testi szerelem, emberi érzés (ami szigorúan elkülönül a paráznaságtól). A rajongás harmadik fajtáját, a testi vágyat, megszállottságot teljesen kizárja a szerelem fogalmából, és nyíltan elutasítja:
Kifejti, hogy művében világi, emberi érzésekről, igaz szerelemről ír, és megadja a jó kedves jellemzőit.
A költő a kurta epilógusban elmondja, hogy a versben elhangzott történet véget ért, szereplői bevégezték e világi életüket. Ebben ismét Grúzia uralkodóit, Tamar királynőt és Dávid Szoszlanit dicséri. Az utolsó versszak megemlíti az akkori kor jelentősebb műveit azok szerzőivel, köztük Rusztavelit a Tariellel.
Ahogy az epilógus első versszakában, úgy az utolsóban is a Rusztaveli név – a prológussal és magyar fordítással ellentétben – az eredetiben harmadik személyben szerepel. Ez az egyik oka annak, hogy a prológus szerzőjének sem Rusztavelit tekintik.
A fő rész
A Párducbőrös szereplői és kapcsolódásaik
Szereplők
Aszmat
Nesztán Daredsan/Daredzsan szolgája, majd Táriel szolgája és barátja
Avthandil/Avtandil
arab szpaszpet(wd) (főhadvezér), Thinatin/Tinatin kedvese, Táriel és (Nuradin-) Pridon barátja
Csacsnagir
Fatman kegyence; Avthandil/Avtandil megölte
Davar
Parszadán nővére, démon, varázslónő, Nesztán-Daredsan/Daredzsan tanítója; ő szervezte meg unokahúga elrablását
Uszen felesége; beleszeretett Avthandil/Avtandilba; segített megmenteni Nesztán-Daredsan/Daredzsant
Melik
Surchav/Szurhav
király Gulansáró-(főváros)ban
Nesztán Daredsan/Daredzsan
Parszadán lánya, Táriel kedvese
(Nuradin-) Pridon
Mulghazanzár/Mulgazanzár királya, Táriel és Avthandil/Avtandil barátja
Parszadán
indiai király, Nesztán Daredsan/Daredzsan apja, Davar fivére
Ramaz (khán)
a khatavok/hatavok (Khataeti/Hataeti=Kína) királya; Táriel legyőzte
Rosák
kads/kadzs hadúr
Roszteván
Arábia királya, Thinatin/Tinatin apja
Száridán
hadvezér, királyságot kapott Parszadántól; Táriel apja
Sermadin
Avthandil/Avtandil odaadó szolgája
Táriel – a párducbőrös
Száridán fia, Nesztán Daredsan/Daredzsan kedvese, Avthandil/Avtandil és N. Pridon barátja
Thinatin/Tinatin
Roszteván lánya, Avthandil/Avtandil kedvese
Uszam
tengerész-kapitány, Avthandil/Avtandil megmentette a kalózoktól
Uszen
a kereskedők feje Gulansáróban, esküszegő
Helyszínek
A költő a mű cselekményét Grúziától földrajzilag távol helyezte: Arábiába (Dél-Arábiáról lehet szó), Indiába, (K)Hataetibe, azaz Kínába, a rejtélyes Mulgazanzárba és Gulansáróba, valamint a kad(z)sok (táltosok/démonok) kitalált országába. Noha Rusztaveli valószínűsíthetően több hadjáratban is részt vett, ezeken a helyszíneken minden bizonnyal nem fordult meg. Viszont a korabeli Grúzia allegorikus ábrázolásai felismerhetők. Például utal a borkultúrára és egy női királyra, aki apja örököse lett.[44]
A jelzések homályosak, és nem határozzák meg egyértelműen az adott helyszíneket.[45] Ezek a távoli vidékek mégis Grúziát idézik föl. Úgy tűnik, hogy a helyszínek megválasztása elsősorban lakóik nemzeti jellegzetességeire utal: az arabokat racionálisabbnak mutatják be (Roszteván király és Avtandil), kommunikációs és cselekvési képességeik lehetővé teszik a zsákutcákból való kitörést, elmozdulást a holtpontokról. Ezzel szemben az indiaiak érzelmesebbnek és impulzívabbnak tűnnek, akaratlanul is tragédiákat okoznak (Tariel és Nesztán).[46] Ez az ellentét megmutatkozik például a két házasságtörésben is: Avtandil abban a reményben adja meg magát Fatmannak, hogy mihamarabb megtudja: hol keresse Nesztánt; ezzel szemben Tarielt Aszmat iránt egyedül a vágya vezérli.
Voltak akik Gulansárót, a Tengerparti ország fővárosát Velencéhez hasonlították.[45] Gulansárót Mulgazanzárból[* 10] Avtandil – abban az időben, hajóval, és nyilván Afrika megkerülésével (hiszen még nem létezett a Szuezi-csatorna) – 10 hónap alatt érte el. Összehasonlításul: 300 évvel később Vasco da Gamma 8 hónap alatt jutott el Lisszabonból a kenyai Mombasába.
Ez a Tengerparti Ország mintegy tíz hónapi járó, [Vikár, XXIX.ének 5. versszak 1.sor]
Tengerparti országunknak tíz hó alatt érsz végére, [Weöres 1067. versszak 1.sor]
Cselekmény
A fő rész cselekményét két viszonylag egyszerű, szorosan összekapcsolódó történet képezi, amit epizódok gazdagítanak, végrendeletek, levelek, párbeszédek, leírások, aforizmák stb. színesítenek. Viták tárgyát képezi, hogy melyik a mű elsődleges témája: a szerelem-e vagy a testvériség, barátság, avagy ezek egyenrangú értéket képviselnek. A két történet két szerelmespárról szól: az arab Tinatin királylányról, királynőről és Avtandil hadvezérről, valamint Nesztán Daredzsán indiai királylányról és Tarielről, a párducbőrös lovagról. Mindkét pár csak a férfi fél különleges hőstettei után házasodhat össze. Avtandilnak meg kell találnia Tarielt, Tarielnek pedig meg kell találnia és ki kell szabadítania Nesztán Daredzsánt. A cselekmény fokozatosan fejlődik ki, bonyolódik, mígnem barátjuk, Nuradin-Pridon, Mulgazanzár uralkodójának segítségével a hősök tetteit végül siker koronázza. Az első történet Arábiában kezdődik. Roszteván király – fiú utódja nem lévén – a lányát, Tinatint emeli trónra, és a kezét a szpaszpet Avtandilnak ígéri. Tinatin és Avtandil kölcsönösen szeretik egymást. Egy vadászat alkalmával a király és Avtandil meglát egy párducbőrbe öltözött síró idegent, Tarielt. A király találkozni szeretne vele, és szolgákat küld érte, akiket Tariel megöl és eltűnik. Roszteván hiába keresteti. Tinatin Avtandilt kéri föl a titokzatos idegen fölkutatására. Közel három év keresés után végre egy barlangban meg is találja a párducbőrös idegent, aki elmeséli neki történetét:
Szerelmét, Nesztánt az apja, Parszadán egy hvárezmi herceghez akarta feleségül adni, akit – megakadályozandó a nem kívánt házasságot, Nesztán kérésére – Táriel megölt. Nesztánt példátlan módon megbüntették: megfosztották szolgáitól, és föltették egy hajóra, ami csak sodródott a tengeren. Tariel a keresésére indult, és ennek során találkozott Nuradin-Phridonnal, Mulgazanzar uralkodójával, aki elmondta neki, hogy Nesztán él, de fogolyként egy távoli hajón. Tariel kétségbeesésében egy barlangba vonult vissza, és Aszmattal, Nesztán szolgájával élt.
Tariel tragikus szerelmi történetének hallatán a meghatott Avtandil fölkínálja testvériségét, barátságát, és megígéri Tarielnek, hogy segít megtalálni a szerelmét, Nesztán-Daredzsánt. Avtandil hazatér Arábiába, Táriel történetét elmeséli Tinatinnak, és Rosztevan király akarata ellenére visszatér újdonsült barátjához.
A második történetben Avtandil elválik Tarieltől, Pridon királyságába megy, de semmi újabbat nem tud meg Nesztán felől. Folytatva a küldetését, Avtandil megérkezik Gulansáróba, a Tengeri Királyság fővárosába. Ott találkozik Fatmannal, Uszen főkereskedő feleségével. Fatman beleszeret Avtandilba, aki – érezve, hogy tud Nesztán hollétéről – hagyja magát elcsábítani. Kiderül, hogy Nesztán a kadzsok foságába került. Avtandil visszatér Pridonhoz és Tarielhez. A három hű barát úgy dönt, hogy Nesztán kiszabadítására háromszáz fős sereggel a kadzsok országába vonul. Miután sikerült kiszabadítani Nesztánt, mindannyian Arábiába mennek, ahol Roszteván király megbocsátja Avtandilnak az engedetlenségét, a király parancsának megszegését. Együtt ülik meg Avtandil lakodalmát Tinatinnal, majd Indiába indulnak, ahol Tariel is feleségül veszi a szerelmét, Nesztánt. Pridon is visszatér a hazájába, és a három barát boldogságban, jólétben és nagylelkűen uralkodik a saját országában.
Stílusa, alkalmazott művészi eszközök
Nyelve
A mű nyelve átmenetet képez a – főleg liturgikus irodalmi szövegekből ismert – régi-, és a ma is használatos új grúz nyelv között. A régi és az új grúzra jellemző tulajdonságokat egyaránt hordoz. A Párducbőrös nyelve eltér mind az akkori pre-modern, mind az egyházi grúz nyelvtől; közelebb áll az emberek beszélt nyelvéhez. E különbség miatt hagyományosan párducbőrös grúznak is nevezik. Kartvelológusok[* 11] szerint a Párducbőrös fontos dokumentum a grúz világi beszéd tanulmányozásához.[47]
A Párducbőrös nyelvére különösen jellemző, hogy ugyanazon szó régi és új formái egyaránt megtalálhatók egymás mellett, csakúgy, mint a keleti és a nyugati dialektus. A párducbőrös grúzra – a régi grúz nyelvvel ellentétben – a szintaktikai újdonságra és az egyszerűségre való törekvés jellemző.[48] Ezen újítások ellenére Rusztaveli nyelve megtartja a régi szabályokat, versében régi és új formák egyaránt megtalálhatók.[49] Ugyanakkor szabadon használja a grúz nyelvet: gyakran alkot új szavakat, neologizmusokat, és gyakran alakít át főneveket igékké.[50] A szokatlan szavak használatát bizonyos esetekben az indokolja, hogy a vers jobban illeszkedjen a ritmushoz és a rímhez, bár a költő gyakran anélkül használ szokatlan szavakat, hogy a szöveg szükségessé tenné azt.[51]
A kutatók megjegyzik, hogy Rusztaveli nyelve annyira közel áll az emberek beszédéhez, hogy könnyen érthető, és nem igényel különösebb magyarázatot. Vannak azonban ritka kivételek, amikor egyes szavak vagy kifejezések értelme bizonytalan, és ezekben még a szakemberek sem tudnak egyetértésre jutni.[47]
Belső felépítése
Az elbeszélés dinamikus, és kevés benne az ismétlés. A feszültség egyre nő, és a drámai helyzetek természetesen és logikusan követik egymást.[52] A néhány visszaemlékezés (analepszis) nem akasztja meg a narratív szál folytonosságát.[53]
A versben a monológok száma hetvenre[54] tehető, ehhez adódik körülbelül tizenöt levél, amik főként líraiak: a szereplők ott írják le érzéseiket, nem mérlegelik a döntéseiket. Noha ezek a monológok nem viszik előbbre a cselekményt, de ritmust adnak neki. Ezért a költő gyakran a háttérbe húzódik, és a szereplők maguk válnak elbeszélőkké, hogy közvetlenül fejezhessék ki magukat. Ezáltal a vers olyan dramaturgiát kap, olyan lírai és élő alakot ölt, amely lehetővé tette a nyilvános felolvasását vagy a mozgalmas színházi előadásokat.
Stiláris eszközök
A költő a stiláris eszközök széles skálájával él, és azokat változatosan alkalmazza. Ezek tárházát a természetleírások mellett aforizmák sokaságával egészíti ki.
Jelzők
A költő nem fukarkodik a jelzőkkel, rengeteg – akár eredeti – jelző található a műben. Például az I. ének első versszaka, amely az arab királyt írja le, szinte teljes egészében jelzőkből áll:
Roszteván arab király volt, Isten kegyelméből való, Délceg, nagylelkű a néphez, kit hatalmas hadával ó, Igazságos, szelíd, dús, a kormányt bölcsen birtokoló, Hős a harcban, győzhetetlen, barátjáért élő-haló.
Roszteván arab király volt, jósors vitte diadalra, nemes, nyájas, népét-óvó, szárnya seregek hatalma, bölcs és higgadt az elméje, igazságos az uralma, a tanácsban ékes-szóló, harcban gáncs-nélküli dalja.
Hasonlatok
A költő úgyszintén számtalan hasonlattal is él. Gyakoriak az olyan eredeti, szemléletes, valósághű hasonlatai, amelyek az adott nemzetiségű, hétköznapi emberek életét ábrázolják. Egyes hasonlatait az expresszivitás jellemzi. Rusztaveli hasonlatai gyakran túlzó jellegűek, bár a mű minden túlzó hasonlatának van valós alapja, és soha nem utal fantasztikus ábrázolásokra,[55] csupán hatni kíván.
Művelt, Nap- és Holddal rokon, ciprustermetű dalia, Még szakálla sincs, – tudása, értelme az eget víja;… [Vikár I. ének 9. versszak 2–3. sor]
menny fáklyáihoz hasonló, karcsu-törzsű, mint a pálma, sok-élű kristályhoz illő finom arca ragyogása,… [Weöres 40. versszak 2–3. sor]
vagy
Tetszik neki a fiú, mint rózsatő fülemilének, [Vikár I. ének 51. versszak 3. sor]
mint csalogány a rózsára, kedvvel pillant neveltjére, [Weöres 82. versszak 3. sor]
Metaforák
Metaforákban olyannyira bővelkedik a mű, hogy a vers költői nyelvének stílusát gyakran metaforikusnak tekintik. A műben a metafora a gondolat kifejezésének a legfontosabb művészi eszköze.[56] Rusztaveli néhány metaforikus formáját – amiket a versben a leggyakrabban megismétel – különböző összefüggésekben, különböző jelentéssel használja. Ilyenek például: rózsa, nárcisz, nap, hold, gyöngy, kristály stb. A rózsa hol az emberi arcnak csak egy részét, hol az egész arcot fejezi ki. De az alábbi sorban idézett rózsa például gyöngyfogú személyt jelent:[57]
Közepett a rózsa, szebb még mint aranyja s gyöngyfüzére. [Vikár XI. ének 18. versszak 4. sor]
Látsz a rózsán rubint, gyöngyöt, akár két iker-fiút. [Weöres 480. versszak 4. sor]
A kutatók szerint Rusztaveli metaforái segítik a megfelelő képzet kialakítását, és nem szorítják háttérbe a szöveg tartalmát – ellentétben néhány keleti költővel, akik öncélúan alkalmaznak metaforákat.
Ismétlések
A műben leíró (epikus) és elbeszélő (narratív) ismétlések egyaránt előfordulnak. Narratív ismétlések ritkán, míg epikusak gyakrabban. Az elbeszélő ismétlés egy példája a 993–999. versszak (Vikárnál: XVII. ének 23–29. versszak), amelyekben az egyik főszereplő, Avtandil röviden elmeséli Nuradin-Pridonnak Tariel történetét. Ezt a történetet az olvasó, mire idáig eljut, már részletesen ismeri, és a történet szerint már Pridon is. Bár a cselekmény szempontjából itt nélkülözhető lenne, a költő mégis megismétli (emlékezteti az olvasót), ezzel is hangsúlyozva annak fontosságát.[58]
A műben különböző epikus ismétlések találhatók. Vannak indíték-gondolati (motívum-intellektuális) és szóbeli-kifejezésmódbeli (verbális-frazeológiai) ismétlések. Indíték-gondolati ismétlés esetén néha az egyik versszak tartalma megismétlődik egy másik versszakban is.[59] Azokat a versszakokat, amelyekben korábbi versszak tartalma köszön vissza, a kutatók egy része hamisnak, későbbi időben keletkezett kiegészítéseknek tekinti.[58]
Nikoloz Mari(wd) megjegyezte, hogy az epikus verbális-frazeológiai ismétlések Sota Rusztaveli egyik kedvenc művészi eszköze. Ennek alátámasztására néhány példát is idéz, köztük a vers prológusából a 27. versszak 3. sorát:[60]
Több tucat olyan ismétlés található a műben, amelyik valamely szóhoz kapcsolódik. A szavak ismétlése ellenére ezeket nem a szószaporítás (tautológia) jellemzi.[61] Az ismétlés különleges fajtája, amikor a szó különböző formákban többször is megismétlődik. A műben használt ismétlések egyik fajtája a rokonértelmű szavak csoportja.[62] Az ismétlésnek ezen formáit a Párducbőrösben Csicsinadze(wd) fedezte föl.[63]Pavle Ingorokva(wd) azt állítja, hogy ez a sajátos ismétlés ritkán fordul elő a költészet világában, és ezek afféle verbális alliterációk.[64]
Alliterációk
A vokális ismétlés mindkét fajtája jellemző a műben, úgy az alliteráció, mint az asszonánc, bár gyakoribb az alliteráció.
Alliterációk és asszonáncok például az I. ének 2. (33.) versszakában:
grúz
Vikár Bála fordításában:
სხვა ძე არ ესვა | მეფესა, ǁ მართ ოდენ მარტო | ასული,
man miszta mcsvretta | caugisz ǁ guli, goneba | da szuli,
brdzeni hamsz miszad | makebrad ǁ da ena bevrad | aszuli.
Volt egyetlen szál | leánya, ǁ senki más ija-fia,
tündöklő, mint | ékes csillag, ǁ a tüzes Nap rokona,
aki ránéz: | esze, szíve, ǁ békessége mind oda,
ilyen szépről | hozzá-méltót ǁ bölcs csak és szent vallana.
Természetleírások
A természeti képek viszonylag ritkák a műben.[65] Rusztaveli szinte sehol sem festi le a természetet önmagáért, elszakítva a történettől. Természetleírásai közvetlenül kapcsolódnak a szereplőkhöz, az érzéseikhez és hangulatukhoz: a természet mintegy együttérez a mű szereplőivel, a szomorúságukkal, és ha ők örülnek, velük örül. Ezt a megoldást a későbbi, 19. századi klasszikus grúz irodalom előszeretettel alkalmazta az emberek belső világának leírására.[66]
Aforizmák
A Párducbőrös az azt dinamizáló aforizmákban gazdag alkotás; olyannyira hogy ezeket külön kötetben is kiadták.[67] Ezek egyik leggyakrabban előforduló témája az öröm, boldogság és a bánat, szomorúság kettőse. Alekszandre Baramidze véleménye szerint Sota Rusztavelinek, mint aforisztikus költőnek nincs párja a világirodalomban.[68]
Rusztaveli aforizmái inspirálóak és oktató jellegűek. A grúz emberek között széles körben elterjedtek, szállóigévé váltak. Figyelemre méltó, hogy az emberek némi népi bölcsességet is tulajdonítottak Rusztavelinek.[68]
Rusztaveli a bölcs gondolatokat rövid aforizmákon keresztül, általában egyetlen versszakban fogalmazza meg. A versszak első három sorában kidolgozza a gondolatot, a nézőpontot, amit a negyedik sorban – mintegy csattanóként – egy általánosabb érvényű, befejező aforizma követ.[68] Az első három sor gyakran aforisztikus, így akár az egész versszak maga egy aforizma. Azonban ebben az esetben is mindig az utolsó, negyedik sor a meghatározó jelentőségű.
Például: Vikár Béla fordításában [XVIII. ének, 55. versszak]:
Míg ezeket mondja vala, sír, szeméből könyeső fut; Szól szivéhez: »Légy türelmes, olyan mint egy bölcsességkút. Türelmünk ha nincs: mi által, hogy győzzük le a kemény bút? A ki rosszat tűrni nem tud, Istentől örömhöz nem jut.«
Ugyanez a versszak Weöres Sándor fordításában [XXIX. ének, 726. versszak]:
Feljajdul, testét dobálja, képén gyöngyök áradása, szivéhez szól: „Türelem a bölcsességnek ősforrása, ha nem tűrök, mit tehetek? ó, sors megpróbáltatása! Állhatatosság segít csak, égi kegyelem várása.
Formai eszközök
Versforma
A vers formája sairi(wd), az ún. Rusztaveli négysoros, a 16 szótagos sorok közepén sormetszéssel (cezúrával(wd)). Rusztaveli ennek a versformának fölülmúlhatatlan mestere. Ő az egyetlen költő a világon, aki ilyen nagyszabású epikus művet alkotott teljes egészében ezen az elven.[69]
A sairi (grúzul: შაირი) két formája létezik: magali (magas vagy rövid) sairi és dabali (alacsony vagy hosszú) sairi.
A szimmetrikusmagali sairiban (magas sairi) a sorok négy, négy szótagos részre oszlanak, a második után cezúrával:
xxxx | xxxx ǁ xxxx | xxxx
Az aszimmetrikus dabali sairiban (alacsony sairi) is négy szegmensre oszlik a sor, de ezek öt- és három szótagosak:
xxxxx | xxx ǁ xxxxx | xxx.
Rusztaveli a sairi mindkét formáját használta, akár ritmust váltva egy soron belül is. Például az I. ének 11. (42.) versszakában (félkövérrel a magas magali sairi):
Például az I. ének 11. (42.) versszakában (félkövérrel a magas magali sairi):
grúz
Vikár Bála fordításában:
რა მეფედ დასმა | მეფემან ǁ ბრძანა მისისა | ქალისა,
ავთანდილს მიჰხვდა | სიამე, ǁ ვსება სჭირს მას აქ | ალისა;
თქვა: “ზედა-ზედა | მომხვდების ǁ ნახვა მის ბროლ-| ფიქალისა,
ნუთუ მით ვპოვო | წამალი ǁ მე ჩემი, ფერ-| გამქრქალისა!»
Mihelyt a király | kimondta, ǁ hogy király legyen | leánya,
Egy könnyár lett | Avthandilnak ǁ vonzó szeme. | Kétség hányja, -
nutu mit vpovo | camali ǁ me csemi, per-| gamkrkalisza!»
Mikor Roszteván, | az atya, ǁ trónját leányának adta,
Avtandilnak | felderengett ǁ a reménység | messzi napja:
„Szemem azt az | ékkő-orcát ǁ most már gyakrabban | láthatja
és képembe | visszatérhet ǁ a száguldó vér | patakja.”
Számukat tekintve a költeményben több az alacsony (dabali) sairi, mint a magas (magali). Az alacsony és magas sairik alkalmazására nem határozható meg egyértelmű szabály, bár bizonyos tendenciák érzékelhetők. Például Salva Glonti szerint a magas sairik vidámabb történéseket ábrázolnak, míg az alacsony sairik többnyire szomorú képeket.[70]
Elmondható, hogy a hím- és nőrímek alkalmazásában is kimutatható egyfajta tendencia: események elbeszélésekor, a fordulatos, pergő részeknél gyakoribb a lüktetőbb hímrím, míg a leírásokban, az elmélkedő részeknél a lassúbb nőrím.[71]
Rusztavelinél a rím általában olyannyira pontos, hogy nemcsak a magánhangzók, hanem a mássalhangzók is megegyeznek. A magas sairik esetében nem ritka a perzsa költészetben megtalálható ún. madzsama(wd) rím, amikor is homonimákkal játszva egy egész szó szerepel a rímben.[72] Például az I. ének 2. (33.) versszakában.[* 13]
A szerző világlátása
A korabeli grúz társadalom normái
A mű a maga teljességében leképezi a korszak grúz társadalmát, az úgynevezett patronkmoba(wd)[* 14] intézményét. Ennek a társadalmi hierarchiának az alján a szolga (kma) állt. Ezt a társadalmi berendezkedést a költő elítélte. A patronkmoba, a szuverenitás-vazallusság rendszere kettős felelősségre épül, ahol meghatározó az ún. feudális lépcső.[* 15] A mű fő- és ideális hősei – Tariel és Avtandil – a hűséges és tiszteletteljes kma (კმა) megtestesítői, vazallusok, akik pártfogójuk önzetlen szolgái, művelt és derék, megfontolt udvaroncok, bátor és önzetlen lovagok (მოკმე mokme).
A költő idealizálja a vazallusnak a király – a legfőbb patrónus – iránti odaadását és kötelességeit. A király közvetlen vazallusainak, az udvaroncoknak és más nemeseknek is megvannak a maguk vazallus-nemesei (például Tarielnek Aszmat, Avtandilnak Sermadin). Így a versben ábrázolt közösségeket átszövik a szuverén-vazallus kapcsolatok.
Rusztaveli lelkes szószólója a humanista monarchia intézményének, amely a szuverén-vazallus kapcsolatokon és a dinasztikuslegitimizmuson alapszik. A vers egyik központi motívuma a lovagiasság, a katonai vitézség és a bátorság kultusza. A költő által idealizált hőslovag odaadó és önzetlen a barátságban és a társadalomban egyaránt. A barátság és a bajtársiasság a lovagi jogállam alapja; a szolidaritás és az önfeláldozás Rusztaveli dédelgetett ideálja. A lovagok érdektelenül és önzetlenül védik meg a kereskedőket a kalózoktól és rablóktól, a nők iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetnek, pártfogolják és segítik a rászorulókat, az özvegyeket és árvákat.
A műben nagy értéket képvisel a nagylelkűség. Így szól Roszteván aforizmatikus tanácsa a frissen megkoronázott lányának, Tinatinnak:
Nagylelkűség a királyban: éden ciprusfája, szent az. Nagy lélekkel mindenkit, még álnokot is hozzád hajtasz; Tarts jól egy világot; dús vagy, dús lenni ha nem óhajtasz. Tied, amit széjjelosztasz; amit nem, mind kárba ment az! [Vikár I. ének 19. versszak]
Aloé díszítsen édent, okosság a vezetőket: bőkezűség, nagylelkűség leigáz gonosztevőket; enni kell, de kuporgatott fölösleg csak nyűggé nőhet. Amit adsz: fut vissza hozzád; amit nem adsz: elfut tőled. [Weöres 50.versszak]
A költő egységes irgalmasságot hirdet, nagyoknak és kicsinyeknek egyaránt:
Fényét ím a nap virágra, hinti épúgy szerény fűre: Te se fogd kegyelmed szűkre, se dicső-, se alrendűre; [Vikár I. ének 18. versszak 1–2. sor]
Száraz fűre és rózsára egyformán száll a Nap fénye: folyvást adakozva gondolj a gazdagra és szegényre, [Weöres 49.versszak 1–2. sor]
A nők iránti csodálat és a nemek közötti egyenlőség is fölbukkan a műben:
Oroszlánnak sarja is az [égi], hím-e vagy nő, egyre mén ki. [Vikár I. ének 8. versszak 4. sor]
Mindegy, hím- vagy nő-oroszlán: mind felséges sarjadék. [Weöres 39.versszak 4. sor]
Ez nem is meglepő egy olyan országban, amelyben nem ritkán nőket hatalommal társítottak, és két nőt is kiemelt tisztelet övez: Szent Ninot aki a 4. században térítette kereszténységre Grúziát,[* 16] és Szűz Máriát, akinek az oltalmába helyezték az országot.[2]
Ez a nőkultusz[73] áll a hátterében annak, hogy a költő határozottan elítéli a kényszerházasságot, és a házastárs szabad megválasztása mellett áll ki,[* 17] Nesztán pedig egy nemes nő mintaképe, aki az értelmet a szenvedély fölé helyezi. Az önző érzésektől mentes szerelmet megéneklő költő szenvedélyesen elítéli a szívtelenséget és a féktelen testi vágyakat.
Figyelemre méltó, hogy a patronkmoba-kapcsolatok formái Rusztaveli szerelmeiben is benne rejlenek. A szeretett nő a maga helyzetében a legfőbb patrónus-szuverén, míg a szerelmes lovag a leghűségesebb vazallus-szolga (kma).
A művet áthatja a hazaszeretet, a hazafiság. A költő azt vallja, hogy az államot erős és autokratikus központi hatalomnak kell vezetnie, ugyanakkor a szuverén uralkodóknak igazságosan és körültekintően kell kormányozniuk.[74][75]
Ennek ellenére a mű erkölcsi kerete keresztény, egyértelmű kettősséggel a jó isten és a zord, kiábrándító világ között. Ez a kereszténység azonban nem fanatikus. Rusztaveli többször hivatkozik a Koránra, jelezve, hogy a karakterek többsége muszlim. Noha az iszlámra, Mohamed prófétára, Mekkára és a Koránra vonatkozó utalások nem különösebben jóindulatúak,[78] nem sérti az iszlámot, és bizonyos ismereteket mutatnak erről a vallásról.[79] Az iszlámot a kereszténység allegóriájaként használja, mivel a vers által népszerűsített értékek többsége keresztény eredetű. Megemlíti a tizenkét (Weöresnél négy) apostolt, és azt, hogy ők miként terjesztik a jóindulat és a szeretet filozófiáját.
Olvastad, hogy megszólták a szeretet apostolait; Hogyan mondták, olvasgatták, emlegették szép tanait: »A szeretet fölmagasztal« valamennyi erre tanít. Nem hiszed Te – hogy hinné más, aki semmihöz se konyit? [Vikár XXI. ének 4. versszak]
Ismered: a szeretetről négy apostol hogyan írt: mint hirdetik, magasztalják! Élj tanításuk szerint. — A szerelem égbe-ragad — e himnuszt énekli mind; ha ezekre nem tekintesz: rád a néped mint tekint? [Weöres 791.versszak]
Fogadtatása, kritikája
A Párducbőröst – a mindenkori nagy jelentősége ellenére – a középkorban elsősorban a grúz papság bírálta.[80] Sőt – egyes kutatók úgy vélik, hogy – üldözték, és a kéziratos könyveket gyakran elégették. Szerintük ennek az volt a valódi oka, hogy Rusztaveli humanista szemlélete és életerővel átitatott költészete ingerelte, irritálta a konzervatív társadalmat, és gyakorta felháborodást váltott ki.[81][82]Viktor Nozadze(wd) szerint a papság a művet azért kritizálta, mert VI. Vahtang(wd) az első grúz nyomdában, saját költségén, egy világi művet nyomtatott ki – a Párducbőröst, ami a papság köreiben dühöt váltott ki. A kutató ugyanakkor úgy véli, hogy a Párducbőrös csak egy szűk szerzetesi kör ellenzésével találkozott.[80]
A 15–18. századi grúz papság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vers perzsa, és nem ismeri el a Szentháromságot, az oszthatatlan egységet, vagyis keresztényellenes mű.[83]
Nem határolható be, mikor kezdődött Rusztaveli és művének üldözése Grúziában. Van egy hagyományos nézet, miszerint Rusztavelit még életében kitaszították a hazájából, azonban ez a változat nem megalapozott, és tudományosan nem bizonyított. Alekszandre Baramidze úgy véli, hogy a Párducbőrös üldözésének Grúzia mongol uralma után kellett kezdődnie, amikor a grúzok fokozatosan új eszmerendszert kezdtek kialakítani.[84]
VI. Vahtang megpróbálta megvédeni a Párducbőröst.[* 18] A vers tartalmát allegorikus-misztikus szemszögből magyarázta, de magyarázata (ahogy a király nevezi: fordítás) nem működött; éppen ellenkezőleg, elmélyítette a Párducbőrös hívei és ellenzői közötti ellentétet. VI. Vahtang magyarázatát Timote Gabasvili(wd) (1703–1764) érsek elítélte.[85]
Létezik egy olyan vélemény, miszerint a 18. század második felében megpróbálták megsemmisíteni a VI. Vahtang által kiadott Párducbőrös példányait.[86] Platon Ioszeliani (1810 –1875) szerint Timote GabasviliI. Anton katolikosz-pátriárka (Teimuraz Bagrationi, 1720 –1788) álláspontjára helyezkedett, aki számos, Vahtang nyomdájában nyomtatott könyvet juttatott a Párducbőrös sorsára és dobott a Kura folyóba.[87]Zakaria Csicsinadze(wd) ugyanezt ismétli meg 1909-ben.[80] Több kutató hitelesnek tartja ezeket az információkat, bár olyan vélemény is létezik, hogy ezek csupán vádak Anton katolikosz ellen.
Gaioz Imedasvili megjegyzi, hogy a Párducbőrös üldözése csak egyfajta kreatív kritika volt Grúziában, és ennek a kritikának a fizikai megnyilvánulásai nem igazoltak.[80]Viktor Nozadze szerint arra sincs bizonyíték, hogy Anton katolikosz és Timote Gabasvili érsek elítélte volna a Párducbőröst annak keresztényellenes vagy eretnek jellege miatt,[80] ugyanakkor nem tagadja, hogy a papság szűk körei elítélték Rusztaveli művét, de úgy véli, hogy nem őket kell hibáztatni ezért.[80]
Igaz, hogy a Párducbőrös üldözése és kritikája főként a papsághoz köthető, de a papság köreiben számos védelmezője is akad, köztük olyanok is, akik saját kezűleg másolták a vers teljes szövegét. Ilyen volt Szulhan-Szaba Orbeliani szerzetes[* 19] vagy Ioszeb Tbileli metropolita.[* 20] Az 1888-as Kartvelisvili kiadás szövegét összeállító bizottság munkájában is részt vett egy püspök is.[88]
Jelentősége, hatása
A Párducbőrösnek a középkorban és később is nagy szerepe volt a grúz nemzet, különösen a grúz irodalom identitásában; továbbra is a grúzok egyik kedvenc könyve maradt.
A mű nagy jelentősége abban is megmutatkozik, hogy gyakran a grúzok második Bibliájaként emlegették.[89] (Lásd még a cselekmény helyszíneinél a Mulgazanzárhoz fűzött megjegyzést.) A Párducbőrös évszázadokon át a grúz menyasszonyok hozományának része volt, és az esküvői ünnepségen Rusztaveli-verseket énekeltek.[90] Sok grúz, nemcsak egyes énekeit, hanem az egész verset is fejből tudta. A háborúk alatt a harcoló grúzokat gyakran lelkesítették Rusztaveli aforizmákkal. A Kartlisz Csovbera (Kartli Krónika(wd) – ქართლის ცხოვრება) elbeszél egy olyan történetet, amely szerint 1699-ben egy kis grúz sereg – miután a parancsnok a Párducbőrös egy aforizmájával buzdította harcosait – legyőzte a perzsák nagy seregét.[91] (A grúzok legendásan bátran és rendíthetetlen hősiességgel tudnak harcolni. Idősebb Alexandre Dumas-nak így jellemezte őket egy orosz: Látni kell a grúzokat harcolni. Akkor nem hétköznapi emberek, hanem titánok, akik képesek az eget is megtámadni![92])
A Párducbőrös jelentősége megmutatkozik mind a középkori, mind az újkori, mind a modern grúz irodalomban is. A 15–18. századi grúz költők Rusztaveli művéből merítettek ihletet. E korszak grúz költészetében a Párducbőröst ideális műnek, a költészet viszonyítási alappontjának tekintették. A költők a verseikben gyakran bocsánatot kértek Rusztavelitől, amiért a Párducbőrös után másféle verseket mertek írni.[93]
A Párducbőrös jelentősége különösen megnőtt a 16. században, amikor Grúzia perzsa befolyás alatt állt, és Perzsia a perzsa nyelv és irodalom elterjesztésére törekedett Grúziában. Új, perzsa stílusú áramlatok jelentek meg a grúz költészetben, amelyek nagy népszerűségnek örvendtek. Számos perzsa művet fordítottak grúzra. Ebben az időszakban I. Teimuraz király a perzsa nyelv és irodalom egyik támogatója volt. Ilyen körülmények között a Párducbőrös a nemzeti irodalom védelmezőinek fő eszközévé vált: Rusztaveli művét szembeállították a perzsa költészettel, és ezzel igyekeztek megmutatni a grúz irodalom magasabbrendűségét az idegennel szemben.[94]
Másrészről, a perzsa uralom alatt a Párducbőrös, mint a hősiesség példájának a jelentősége is megnőtt: a szabadságukat vesztett grúzok számára a Párducbőrös bátorítást adott a hősiességre és az értelmes életre.[94]
A Párducbőrös a 19–20. században sem veszítette el jelentőségét. Épp ellenkezőleg: ebben az időszakban nőtt meg az oktatási jelentősége. Az orosz fennhatóság alatt a Párducbőrös volt a nemzeti felszabadító mozgalom egyik emlékműve, ami a grúz nemzet magas kulturális szintjét, a szabadsághoz és a nemzeti függetlenséghez való jogát volt hivatott igazolni.
A Párducbőrös hatása a modern grúz irodalomban is érezhető. Közülük Ilia Csavcsavadze (1837–1907), Akaki Cereteli(wd) (1840–1915), Vazsa-Psavela (1861–1915), Nikoloz Baratasvili(wd) (1818–1845) és Rafiel Erisztavi(wd) (1821–1900) számos verse magyarul is olvasható Vikár Béla fordításában,[95] Rab Zsuzsa tolmácsolásában pedig Baratasvili és Erisztavi mellett további 30 grúz költő versei is, valamint ízelítő a pogánykorig visszanyúló grúz népköltészetből.[96]
A Párducbőröst világszínvonalú irodalmi műnek tekintik. Jelentősége miatt a világ számos nyelvére lefordították,[* 21] és 2013 óta a világemlékezet része.[7]
Baratoff hercegnő felkért, hogy az egyedüli egy, unícum, régi gruzin regéből, a »párduczbőr«, élőképeket állítsak fel valami jótékony célra [...] fel is állítottam a színházban tíz élőképet, úgyszólván próba nélkül.[97]
A mű megfilmesítésére nem került sor, bár filmváltozatait 1911 óta próbálták elkészíteni.
Van egy forgatókönyvünk a „Párducbőrösre”, és nagyon kívánatos, hogy azt egy német cég állítsa színpadra (amely a Nibelungot rendezte). Világszerte fontos lesz, és bármennyibe is kerül, a megrendezése azonnal megtérül és rengeteg jövedelmet hoz ... Van egy német fordítás is. – írta Salva Dadiani(wd) felesége egy ismerősének.[98]
A Párducbőrös első forgatókönyve1911-ben készült. Egy francia filmes cég felajánlotta Salva Dadianinak, hogy írja meg a forgatókönyvet. Dadiani meg is írta, ami tetszett a cégnek. Dadianinak segítenie is kellett volna a rendezőt, és konzultálnia kellett volna vele, de ez a kezdeményezés az első világháború miatt meghiúsult.
A Párducbőrös megfilmesítésének gondolata az 1920-as évek közepén merült föl ismét. Az ötlet ezúttal Salva Eliava(wd)-tól, a Grúz SzSzK Államtanácsának elnökétől származott. El is küldték Germane Gogitidzét(wd)[* 22]Németországba, hogy találkozzon Fritz Langgal, a Nibelung-ének1924-ben készült kétrészes némafilm-változatának rendezőjével. Maga Gogitidze szkeptikus volt a mű megfilmesítésének gondolatával kapcsolatban.[99] Gogitidze röviden összefoglalta Langnak, miről szól a mű. A rendező beleegyezett a film elkészítésébe, de a becsült költségek hatalmas összegre rúgtak, amit Gogitidze – aki nem hitt ebben az elképzelésben, amint később az emlékirataiban leírta – szándékosan még el is túlzott.[100]
1935-1937-ben a Rusztaveli Jubileumi Bizottság pályázatot hirdetett a legjobb forgatókönyvre. Próbaképpen Kadzseti (ქაჯეთი) címmel Kote Mikaberidze(wd) a saját forgatókönyve alapján forgatott is egy rövidfilmet Nesztán-Daredzsán kiszabadításáról. A rövidfilm gyenge-közepesre sikerült, ami után a grúz rendezők nem tértek vissza a mű megfilmesítésének gondolatához.[101]
Ha nem is a Párducbőrös megfilmesítése, de az arra való utalások vissza-visszatérő fontos eleme az örmény származású Szergej Paradzsanov (Szargisz Paradzsanian) 1984-ben készült, A szurámi(wd)vár legendája című (a mi, Déva várát építő Kőműves Kelemenünk grúz párja) filmjében.
A cár mögött egy párducbőrt látunk, amely utalás a grúzok nemzeti eposzára, Sota Rusztaveli A párducbőrbe bújt lovag című művére. A párduc motívuma többször visszatér a film folyamán, hol állatbőr, hol kitömött állat formájában. ... a rendező fontosnak tartotta, hogy beemelje a filmbe a grúz kultúra szellemi örökségét hordozó alapvető nyelvemléket,[102]... A jelenetben a kis bábuk mellett kitömött párducok, illetve párducbőrök ... ismét Rusztaveli A párducbőrbe bújt lovag című nemzeti eposzát idézik meg. … A kis bábukon keresztül Zuráb a grúz történelem és kultúra központi alakjaival ismerkedik meg.[103]... A rendező elképzelhetetlen érzékenységgel szövi bele filmjébe a grúz történelem és kultúra elemeit. Többek között Sota Rusztaveli A párducbőrös lovag című művét, például azzal, hogy a muszlim kereskedő városnak Paradzsanov a Gulansáró nevet adja – amely, ... Rusztaveli művében szereplő elképzelt város neve...[104]
A mű csak grúz nyelven több mint ötven, közel száz kiadást számlál.
Először 1712-ben nyomtatták ki VI. Vahtang(wd) szerkesztésében és kommentárjával. Ez lett a király által 1709-ben létrehozott első grúz nyomdában készült, a grúz ábécé betűivel nyomtatott első világi könyv. Ez ma Vahtang kiadás néven ismert. A Vahtang kiadás szövege egyes kéziratokhoz képest rövidebb. Vahtang főleg a vers utolsó fejezeteit távolította el a szövegből, amiket a korábbi másolók, értelmezők kiegészítésének tartott. Korábban a kutatók egy része a Vahtang kiadást kritikai kiadásnak tartotta, míg egy másik részük néhány – mára már elveszett – régi kézirat változatlan szövegének. A nyelvész, néprajzkutató Akaki Sanidze(wd) (1887–1987) rusztvelológus utóbb bebizonyította, hogy Vahtang kritikával kezelte a művet, ezért a versnek csak azt a részét tette közzé, amelyet egyértelműen Sota Rusztaveli szövegének tartott.[106]
A Párducbőröst másodszor 1841-ben, Szentpéterváron nyomtatták ki Marie-Félicité Brosset(wd), Zakaria Palavandisvili és Davit Csubinasvili(wd) szerkesztésében.[107] Ez a kiadás Brosset kiadás néven ismert. A Vahtang- és a Brosset kiadás képezik a Párducbőrös rövid kiadásainak alapját. A későbbi kiadások – néhány kivételtől eltekintve – főként ezekre támaszkodnak.[108]
1888-ban Giorgi Kartvelisvili(wd) jelentette meg a Párducbőrös díszkiadását Zichy Mihály illusztrációival (Kartvelisvili-kiadás). A műnek ez az első tudományos igényű kiadása. A könyv kiadását Kartvelisvili finanszírozta, és az összes példányt a Grúzok írástudását elősegítő társaságnak adományozta.[88] Ebből készült a mű első magyar fordítása, Zichy Mihály képeivel illusztrálva – ahogy a második magyar fordítás is az ő képeivel jelent meg.
A Párducbőrös 1888. évi Kartvelisvili kiadása az egyik legfontosabb a többi fontos kiadás között.
1880-ban Ilia Csavcsavadze vezetésével és 13 taggal egy bizottságot hoztak létre, amely meghatározta a Párducbőrös szövegét. Ők javasolták az illusztrációk elkészítésére Zichy Mihályt.
Zichyt ez a megbízás érdekelte, és meg akart ismerkedni a vers tartalmával. Iona Meunargia fordította le a verset Miurei, valamint Berthaés Arthur Suttner segítségével. Mihai Zichy ingyen festette a képeket a könyvhöz, 27 illusztrációt készített, ebből egy színes. ... A könyv címe Grigol Tatisvili, az első grúz metsző-xilográfus munkája, aki régi grúz kéziratokat és vártemplomi díszítéseket használt a betűk és a díszítések készítéséhez.[* 25]
A vers hosszú változata a 20. században többször is megjelent; először 1937-ben, a Párducbőrös 750. évfordulója alkalmából, amit néhány kisebb kiigazítás után publikáltak.[108] A jubileumi kiadás rajzait Lado Gudiasvili(wd) (1896–1980), Tamar Abakelia, Irakli Toidze és Szergo Kobuladze(wd) (1909–1978) készítette. Szergo Kobuladze ebben az időszakban készült munkáit a Párducbőrös egyik legjobb illusztrációjának tartják. Lado Gudiasvili munkásságában jelentős helyet foglalnak el a könyvillusztrációi, így a Párducbőrösé is.[110]
A mű miniatűr változatát 1943-ban adták ki Berlinben grúz hazafiak (Zurab Kapanadze?). A Párducbőrösnek ezt a világi bibliának nevezett kiadását a grúz katonák a zsebükben hordták a második világháború idején. A miniatűr kiadást mindössze két illusztráció díszíti – Tamar királynő és Sota Rusztaveli portréja.[111]
2011-ben megjelent a Párducbőrös új kiadása, amit Davit Macsavariani illusztrációi díszítenek. A 31 kép klasszikus, hagyományos formában készült, így közelítve Zichy Mihály munkásságához.[112]
Fordítások
A Párducbőröst több mint 50 nyelvre fordították le, amik 300-nál is több kiadásban jelentek meg. A fordítás egyes nyelveken részleges, de a többségük teljes. Több fordítás prózai.
2015-ben a mű egy alapos bevezető tanulmánnyal ellátott, legteljesebb, kétnyelvű – grúzul és Arcsil Halvasi fordításában oroszul – kritikai kiadása jelent meg.[123] Figyelemre méltó, hogy ez az orosz hosszú kiadásoknál megszokott 1673 versszaknál is többet, 2230-at tartalmaz, és további, a szövegből kihagyott 96-ot, valamint olyan énekeket is, amik a magyar fordításokban nem olvashatók.
1912-ben, 3 évvel a készítője, Marjory Scott Wardrop(wd) halála után jelent meg az első angol prózai fordítás, ami a kutatók szerint a leginkább megközelíti az eredeti tartalmát.[125]
Említésre méltó Lyn Coffin(wd)2015-ben megjelent angol költői fordítása, amely ötvözi a mű irodalmi értékeit a tudományos pontossággal. Nemcsak a vers tartalmát adja vissza hűen, hanem az eposz sairi költői szerkezetét is megőrzi.
A Párducbőröst Grúziában a további kartvél – láz, szván és mingrél – nyelvekre is lefordították.
Rusztaveli eposzával1912-ben találkozhattak először a magyar olvasók. Vikár Béla saját fordításában tette közzé a Párducbőrös lovag első két énekét a Budapesti Szemle 152. kötetében.[127] Itt részletesen leírja a fordítás keletkezésének történetét is, ami kivonatosan a következő. Az eposzra Zichy Mihály hívta föl a figyelmét 1889-ben, amikor Vikár látogatást tett nála Lachtán(wd). 1909-ben (a Kalevala kiadásának évében) kezdte tanulmányozni a grúz nyelvet, mert a megjelent orosz fordításnak [a Balmont-féle, 1895-ben megjelent fordításról lehet szó] nem vehettem semmi hasznát. Ez t. i. nem Rusztaveli műve, hanem az állítólagos fordítónak saját költőietlen férczelménye. Valóságos szentségtörés magának a műfordításnak fogalma és Rusztaveli emléke ellen.
De az Arthur Leist készítette német fordítással sem volt elégedett, mert ez sem alakilag, sem tartalmilag nem követi elég híven az eredetit. Inkább szabad fordításnak mondható. Már a czime sem felel meg az eredetinek; mert abban nem tigrisről, hanem párduczról van szó.
A párducbőrös lovag 1888-as grúz és 1917-es magyar kiadásának borítója
Ezen a ponton hivatkozik Csubinov grúz-orosz szótárára is: «Veplichvis Tkaosani» szó szerint : a párduczbőrös (ember).[* 26]
Az általa tanulmányozott kortárs grúz nyelvtan sem bizonyult elegendőnek, mert a mai gruz nyelv, melyet az említett grammatika főkép tárgyal, meglehetősen elüt attól, melylyel a XII. évszázadban működött Rusztaveli él.
Végül úgy döntött: Rusztaveli szülőföldjéről rendelek magam mellé segítőt. Ez sikerült is. Az illető (Ciklari György) egy fiatal író, a ki maga is több európai nyelvben jártas, és akivel a grúz újtestamentum, majd népköltési hagyományok után magát Rusztavelit olvasták együtt. Ezt követően készítette el az eposnak, a mely összesen 46 [47] kisebb-nagyobb énekre terjed, teljes szóhű fordítását.
Vikár Béla teljes fordítását Tariel a párdusbőrös lovag címmel 1917-ben az Athenaeum adta ki. Vikár a fordítását – ami prológust és epilógust nem tartalmaz – a Zichy Mihály illusztrálta 1888-as grúz Kartvelisvili kiadás alapján készítette, és ugyanazzal a 26 fekete-fehér Zichy-illusztrációval jelent meg (az első, színes kép kivételével), mint az eredeti. Ennek előszavában részben azt ismétli meg, amit 1912-ben a Budapesti Szemlében írt.
Vikár fordítását elsőként, még 1917-ben Simonyi Zsigmond méltatta,[128] míg 1919-ben Babits[129] bevallottan olvasatlanul ítélkezett fölötte. Ezekben a megnyilvánulásokban két stílusirányzat, régies-népies és újító, tágabban pedig Kelet és Nyugat ütközik össze. Ami az egyik szemében a fordítás erénye, ugyanazért a másik kipellengérezi. Babits fölindultságában odáig ment, hogy Zichy Mihályt az orosz udvar piktora titulussal illette.[129]
A tigrisbőrös lovag (1954) borítója
Halála előtt, 1945 júniusában Vikár Béla a Magyar Népművelési Minisztériumnak írt egy levelet, amelyben kérte, hogy másodszor is adják ki Rusztaveli eposzát.[130] Megtörtént. De immár nem az ő fordításában.
Az 1954-ben az Új Magyar KönyvkiadónálA tigrisbőrös lovag címmel megjelent Weöres Sándor fordítás – ugyancsak a Zichy illusztrációkkal – teljesen kiszorította Vikár Tarieljét. Weöres az addigra már 4 orosz közül a Nucubidze-féle tigrisbőrös (Витязь в тигровой шкуре) fordítás magyar nyersfordítását ültette át versbe. Ez 64 éneket, valamint prológust és epilógust is tartalmaz, összesen 1671 számozott versszakkal, amiből 31 az előhang, 5 az utóhang. A 64 énekből 62 a maga 1568 versszakával nagyjából a Vikár-fordítás 47 éneke részben más tagolásban, részben egyes énekekbe betoldott egy vagy több további versszakkal. A két utolsó ének 67 versszaka először vált olvashatóvá magyarul. A könyv a végén magyarázó név- és szójegyzéket tartalmaz, és egy ismertetőt Sota Rusztaveliről, a korszakról, magáról a műről,[71] és végül röviden a két magyar fordításról. A Zichy Mihályról szóló összefoglaló pedig azzal magyarázza a Zichy illusztrációk párducbőrös ábrázolását, hogy a rajzokat eredetileg egy 10 élőképből álló színpadi jelenet számára készítette. – nem említve a több évszázad alatt keletkezett kéziratok miniatúráit.[131]
A Vikár és a Weöres fordítás énekei
ének
Vikár Béla: Tariel a párducbőrös lovag
Athenaeum irodalmi és nyomdai r. t., Budapest, 1917
versszak (számozatlan)
ének
Weöres Sándor: A tigrisbőrös lovag
Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1954
versszak (számozott)
-tól
-ig
db
-tól
-ig
db
Előhang
1
31
31
I.
Első történet. Roszteván arab királyról.
1
52
52
I.
Rege Roszteván királyról
32
71
40
II.
Roszteván és Avtandil vadászaton
72
83
12
II.
Az arab király látomása: a párducbőrös lovag.
53
132
80
III.
Az arab király találkozása a tigrisbőrös lovaggal
84
119
36
IV.
Tinatin kéri Avtandilt: keresné meg a tigrisbőrös lovagot
120
164
45
III.
Avthandil levele hadi népéhez.
133
144
12
V.
Avtandil levele katonáihoz
165
176
12
IV.
Avthandil elutazik, hogy feltalálja Tarielt.
145
268
124
VI.
Avtandil útra kerekedik, hogy a tigrisbőrös lovagra leljen
177
229
53
VII.
Avtandil és Aszmat a barlangban
230
279
50
VIII.
Tariel és Avtandil találkozása
280
309
30
V.
Tariel elbeszéli történetét Avthandil előtt.
269
296
28
IX.
Tariel elmondja életét Avtandilnak
310
339
30
VI.
Tariel első szerelmének története.
297
331
35
X.
Tariel szerelmének története
340
375
36
VII.
Nesztán Daredsán levele, kit először íra kedvesének
332
335
4
XI.
Nesztán-Daredzsán első levele imádójához
376
380
5
VIII.
Tariel első levele barátnéjához
336
341
6
XII.
Tariel levele imádottjához
381
386
6
IX.
Tariel levele, kit a kínaiakhoz íra és emberével külde.
342
355
14
XIII.
Tariel levele a Hatavokhoz
387
390
4
XIV.
Nesztán Daredzsán hivatja Tarielt
391
399
9
X.
A kínai király levele, írva feleletül Tarielnek.
356
416
61
XV.
A Hatavok válasza Tarielnek
400
405
6
XVI.
Tariel együttléte Nesztán-Daredzsánnal
406
419
14
XVII.
Tariel hadjárata Hataeti ellen és a nagy csata
420
462
43
XI.
Tariel levelet ír az ind királynak, miután legyőzte a kínaiakat.
417
445
29
XVIII.
Tariel levele az Ind császárhoz és győzelmes hazatérése
463
489
27
XII.
Nesztán Daredsán levele, akit kedvesének írt.
446
455
10
XIX.
Nesztán-Daredzsán üzenete imádójának
490
496
7
XIII.
Tariel levele, akit kedvesének írt feleletül.
456
519
64
XX.
Tariel panasza és őrjöngése
497
502
6
XXI.
Tariel válasza imádottjának
503
506
4
XXII.
Tanácskozás Nesztán-Daredzsán férjhezadásáról
507
516
10
XXIII.
Tariel beszélgetése Nesztán-Daredzsánnal és elhatározásuk
517
547
31
XXIV.
A Kvarezmi sah-fi megérkezése Indiába és halála Tariel kezétől
548
566
19
XIV.
Tariel megtudja Nesztán Daredsán eltünését.
520
542
23
XXV.
Tariel megtudja Nesztán-Daredzsán eltűnését
567
590
24
XV.
Nuradin Pridon története, akivel Tariel a tenger partján találkozott.
Avtandil utazása Pridon meglátogatására és himnusza a hét bolygóhoz
953
970
18
XXVII.
Avthandil meglátogatja Pridont, miután elhagyta Tarielt.
917
972
56
XL.
Avtandil Pridonnál
971
1026
56
XXVIII.
Avthandil távozik Pridontól, hogy Nesztán Daredsánt keresse.
973
1007
35
XLI.
Avtandil elindul Nesztán-Daredzsánt keresni és csatlakozik egy karavánhoz
1027
1062
36
XXIX.
Avthandil megérkezik Gulansáróba, miután partraszállott volt.
1008
1022
15
XLII.
Avtandil megérkezik Gulánsáróba
1063
1082
20
XXX.
Avthandil látogatása Fatmannál. Miként fogadja Fatman s miként örül.
1023
1027
5
XXXI.
Fatman beleszeret Avthandilba és levelet ír hozzá.
1028
1031
4
XLIII.
Fatma szerelme Avtandil iránt
1083
1085
3
XXXII.
Fatman levele Avthandilhoz, szerelméről írott.
1032
1041
10
XLIV.
Fatma szerelmes levele Avtandilhoz
1086
1096
11
XXXIII.
Avthandil levele, kit Fatmannak íra feleletűl.
1042
1061
20
XLV.
Avtandil válasza Fatmához
1097
1122
26
XXXIV.
Itt Avthandil megöli Csacsnagirt és két őrét.
1062
1067
6
XXXV.
Fatman elbeszélése Nesztán Daredsánról Avthandil előtt.
1068
1159
92
XLVI.
Fatma elbeszélése Nesztán-Daredzsán sorsáról
1123
1214
92
XXXVI.
Történet arról: hogyan ejtették foglyul a táltosok Nesztán Daredsánt; elbeszéli Fatman Avthandilnak.
1160
1216
57
XLVII.
Fatma elbeszéli: miként jutott Nesztán-Daredzsán a kadzsok rabságába
1215
1271
57
XXXVII.
Fatman levele, Nesztán Daredsánnak írott.
1217
1230
14
XLVIII.
Fatma levele Nesztán-Daredzsánhoz
1272
1286
15
XXXVIII.
Nesztán Daredsán levele, Fatman részére írott.
1231
1237
7
XLIX.
Nesztán-Daredzsán válasza Fatmához
1287
1293
7
XXXIX.
Nesztán Daredsán levele, a kedvesének írott.
1238
1262
25
L.
Nesztán-Daredzsán levele szerelmeséhez
1294
1319
26
XL.
Avthandil levele, Pridonhoz írott.
1263
1271
9
LI.
Avtandil levele Pridonhoz
1320
1328
9
XLI.
Avthandil távozása Gulansárból és találkozása Tariellel.
1272
1318
47
LII.
Avtandil távozik Gulánsáróból és megérkezik Tarielhez
1329
1375
47
XLII.
Tariel és Avthandil elutazik Pridonhoz.
1319
1337
19
LIII.
Tariel és Avtandil megérkeznek Pridonhoz
1376
1394
19
XLIII.
Pridon, Avthandil és Tariel hadi tanácsot ül Táltosvár falai előtt.
1338
1372
35
LIV.
Nuradin-Pridon tanácsa
1395
1398
4
LV.
Avtandil tanácsa
1399
1403
5
LVI.
Tariel tanácsa
1404
1410
7
LVII.
A kadzsok várának ostroma és Nesztán-Daredzsán megszabadítása
1411
1429
19
XLIV.
Tariel megérkezése a tengerparti királyhoz és Pridonhoz.
1373
1407
35
LVIII.
Tariel megérkezik a tenger királyához
1430
1464
35
XLV.
Tariel és Nesztán Daredsán menyekzője Pridonnál.
1408
1436
29
LVIX.
Tariel és Nesztán-Daredzsán lakodalma Pridon várában
1465
1493
29
XLVI.
Tariel másodszor tér meg a barlanghoz és elosztja a kincseket.
1437
1493
57
LX.
A három lovag megérkezik a barlanghoz, majd tovább utazik Arábiába
1494
1550
57
XLVII.
Avthandil és Thinathin menyekzője az arab királynál.
1494
1545
52
LXI.
Avtandil és Tinatin mennyekzője az arab királynál
1551
1580
30
LXII.
Tariel hirül veszi az ind császár halálát
1581
1599
19
LXIII.
Tariel megérkezik Indiába és legyőzi a hatavokat
1600
1635
36
LXIV.
Tariel és Nesztán-Daredzsán koronázása
1636
1666
31
Utóhang
1667
1671
5
A mindkét magyar fordításban megtalálható, eredetileg a mű 1888. évi grúz kiadásához készült Zichy-illusztrációk történetét Vikár Béla adja elő az 1912-ben megjelent fordítás-mutatványa bevezetőjében.[127] Eszerint Zichynek a 70-es évek utóján készült 10 színpadi élőképét határtalan lelkesedéssel fogadta a grúz közönség. Ez érlelhette meg a georgiai művészet- és irodalom-barátok között a Párduczbőrös lovagnak Zichy által való illustrálása eszméjét. Néhány évvel később, 1881-ben, amikor Zichy – III. Sándor cárral együtt – ismét Tifliszben járt, egy küldöttség kérte ki a cártól a híres művészét az ő híres költeményük illusztrálására. A cár nem emelt kifogást, Zichy pedig kijelentette, hogy a legnagyobb örömmel tesz eleget a nemes georgiai nép óhajának. Hónapokat töltött a czár engedelmével Georgiában. Oroszra fordították neki[109]az epos tartalmát s buzgón támogatták őt tanulmányaiban, melyeket véghetetlen szorgalommal a helyszínén folytatott.
Giorgi Servasidze, mint Tariel (fénykép; Kutaiszi, 1882) – a II. ének 1. versszakához
Aszmat – Konsztantine Dzsaparidze lánya Kato, Tifo Nakasidze felesége
Fatman – Mariam Mirianasvili-Tumanisvili
Noha Zichy csak 14 képre kapott megbízást, 34 rajzot készített, amelyek közül a kiadói bizottság 27-et választott ki. Az illusztrációk eredetije utóbb több külföldi kiállításon – és állítólag 1912-13 körül[133]Budapesten is – láthatók voltak. Zichy a Rusztaveli-illusztrációit a grúz népnek adományozta, elutasítva minden fizetséget. Ezeket a Salva Amiranasvili(wd) nevét viselő Grúz Állami Művészeti Múzeum őrzi.[134]
Zichy Mihály 34 illusztrációjából a nyomtatásban – az 1888-as grúz Kartvelisvili és a két magyar kiadásban – megjelent 1+26[* 27]
Rusztaveli Tamar királynőnek ajánlja művét
„Égből áradó esővel ez a bőkezűség rokon...” (V.B.I./24.; W.S. 55.)
„Meglátnak egy ifjút: ült a folyó partján és zokogott...” (V.B. II./1; W.S. 84.)
„Egyiket eléri, vége, ily kar ellen már ki víhat?...” (V.B. II./11.; W.S. 94.)
„Mutogatják Avthandilnak messze, sírnak, nincs már remény...” (V.B. IV./32.; W.S. 210.)
„Nagy fennszóval siratoz, a köny szeméből mint gyöngysor hull...” (V.B. IV./43.; W.S. 221.)
„Megfordulván, itt az ifju karját adja Avthandilnak” (V.B. IV./102.; W.S. 283.)
↑Szargisz Kakabadze (სარგის ნესტორის ძე კაკაბაძე; 1886–1967) – grúz történész és filológus, professzor
↑Grigol? Csahruhadze (ჩახრუხაძე; 1170–1212) – grúz költő; akit hagyományosan a Tamariani (თამარიანი) néven ismert, 22 ódából és egy elégiából álló gyűjtemény szerzőjének tartanak. Az általa alkalmazott új, négyszer ötszótagos versformának (csahruhauli) köszönhetően figyelemreméltó a költészetének zeneisége és nyelvi virtuozitása, valamint a Tamar királynő, férje és fia dicsőítésére használt mesterien rímelő jelzők.
↑Davit Csubinasvili (დავით ჩუბინაშვილი; 1814–1891) – lexikográfus, nyelvész és grúz irodalomkritikus professzor. Részt vett a Párducbőrös 1841-es kiadásában (ún. „Brosset-kiadás”-ban), amihez egy szótárt is csatolt. 1842-ben kiadott egy fontos Rusztaveli-tanulmányt „Egy grúz versről, a Párducbőrösről” (ქართული პოემის ვეფხისტყაოსნის შესახებ). Grúzia akkori társadalmi-politikai és kulturális helyzetének tudományos feltárása alapján a kutató alátámasztotta a Párducbőrös keletkezésének történelmi szükségszerűségét és a világi írásmód jelentős térnyerését. [Grúz Szovjet Enciklopédia. (Hozzáférés: 2021. december 22.) (ქართული საბჭოთა ენციკლოპედია; 1975–1987), Vol. 11, Tbiliszi, 1987. – 165. o.]
↑Aleksander / Alexandr Solomonivich Khakhanoff (Александр С. Хаханов / ალექსანდრე ხახანაშვილი; 1864–1912)
↑Akár erre is utalhat a 9. versszak. 1. sorában azzal, hogy a „kartvel mesék özönében” lelte a perzsa regét.
↑Tamart apja, III. Giorgi/György 1178-ban maga mellé emelte társuralkodónak.
↑I. Teimuraz (1589–1661) – költő, Kaheti uralkodója a Bagrationi dinasztiából
↑Mulgazanzárral kapcsolatban érdekes a világhálón egy madagaszkári topikhoz írt hozzászólás, mellékelve Szergo Kobuladze legismertebb Párducbőrös illusztrációját is:
„BTW [mellesleg], Madagaszkár föltűnően hasonlít Mulgazanzárra a Sota Rusztaveli írta *Knight in the Panther's Skin* 13. századi GEO [grúz]-versben.
Ezt a könyvet még mindig *Grúz Bibliának* tekinti a nemzetünk.
Ott játszódnak a cselekmény egyes részei = abban az időben a szigetet perzsa-arabok uralták, de aztán az egész kultúrát elpusztították a DNy-Európából érkezett katolikus hódítók.”
↑kartvelológus: a grúz nyelvet, történelmet, irodalmat, kultúrát... ismerő, vele foglalkozó tudós, kutató, szakember
↑Vikár fordítása nem tartalmazza a prológust, Weöresében pedig még a szóhasználat is egészen más. Szabad fordításban: A sötétség közepette, a halál közepette, a pusztulás közepette, alvás közepette
„Kiadó: G.D. Kartvelisvili, I. Martiroszianci Nyomdája, Tbiliszi, 1888. – Kötött, 359 számozott lap, 26 lap képmelléklet, (34 x 26) – Képek: Mihai Zichy művész; Képek cinkográfiája – V[ictor] Angerer (Bécs); Színes illusztráció-kromolitográfia – Breze (Szentpétervár); Keretek, iniciálék és a záródíszek – Grigol Tatisvili, szerkesztő – Leman (Szentpétervár). A festmény Grúzia régiségeiből származik. A kiadvány felelőse: Ivane Macsabeli. Függelék [utószó]: „A kiadótól”. Zöld borító.[fekete, kék is készült] Arannyal domborított dísz keretezi a borító első kötéstábláját, melynek közepén Sota Rusztaveli aranyozott portréja van; fehér hártyapapírral fedett színes előlap.”
↑A szótárat támasztják alá a kéziratok illusztrációi is: az állatbőr mindegyiken pöttyös foltos, egyiken sem csíkos.
↑Az 1912-es kiadásból az Atheneum kihagyta az első, színes képet, ugyanis a kiadó Zichy tréfájának vélte, hogy Tamar udvartartását „díszmagyarban” ábrázolta. Azonban a későbbi kutatások Zichyt igazolták: a középkori előkelő viselet valóban olyan volt, ahogy Zichy képén látható.
Az 1954-es kiadásban az első, színes kép is fekete-fehérben jelent meg.
Jegyzetek
↑Nodar Assatiani – Alexandre Bendianachvili: Histoire de la Géorgie. Paris: l’Harmattan. 1997. 151. o. ISBN 2 7384 6186 7
↑ abMalinka Velinova: Genre Interference behind the Uses of Medieval Monologue. In VI International Symposium, Contemporary Issues of Literary Criticism: Medieval Literary Processes. Europe, Asia, Georgia. Szerk. Irma Ratiani. Tbiliszi: Shota Rustaveli Institute of Georgian Literature. 2012. 160. o. ISBN 978 9941 0 3961 4
↑კორნელი კეკელიძე (Korneli Kekelidze): ქართული ლიტერატურის ისტორია, II, ძველი ლიტერატურა (A grúz irodalom története, II, Régi irodalom). Tbiliszi: თბილისის უნივერსიტეტის გამომცემლობა (Tbiliszi Egyetemi Kiadó). 1958. 149–160. o.
↑Salia, Kalistrat: History of the Georgian nation. Ford.: Katharine Vivian. Paris: L'Académie Française. 1983. az 1980-ban megjelent francia kiadás angol fordítása (Salia, Kalistrat: Histoire de la nation géorgienne. Paris: Ed. Nino Salia. 1980)
↑Nikoloz Aleksidze: 'Let Us not Obstruct the Possible': Dialoguing in Medieval Georgia. In Dialogues and debates from Late Antiquity to Late Byzantium. Szerk.: Averil Cameron–szerk.: Niels Gaul. Oxford; New York: Routledge. 170. o. ISBN 978-1-4724-8935-7 e-könyv ISBN 978 1 315 26944 3
↑Константин Нивников (Konsztantyin Nyivnyikov): Как историю превратили в миф (Hogyan változtatták a történelmet mítosszá). Литрес: Самиздат. 2018. ISBN 978 5 4490 4071 8
↑სარგის კაკაბაძე (Szargisz Kakabadze): შოთა რუსთველი და მისი ვეფხისტყაოსანი (Sota Rusztaveli és Párducbőröse). Szerk.: შ. ამისულაშვილი (S. Amizulasvili). Tbiliszi: განათლება (Ganatleba). 1966. 120–131. o.
↑სარგის ცაიშვილი (Szargisz Caisvili): ვეფხისტყაოსნის ტექსტის ისტორია, I-II (A Párducbőrös szövegének története, I-II.). Szerk.: ალექსანდრე ბარამიძე (Alekszandre Baramidze). Tbiliszi: საქართველოს სსრ მეცნიერებათა აკადემია, რუსთაველის სახელობის ქართული ლიტერატურის ისტორიის ინსტიტუტი (Grúz SzSzK Tudományos Akadémia, Rusztaveli Grúz Irodalomtörténeti Intézet). 1970.
↑ქართული საბჭოთა ენციკლოპედია (Grúz Szovjet Enciklopédia). 4. kötet Főszerk.: ირაკლი აბაშიძე (Irakli Abasidze). Tbiliszi: Grúz Tudományos Akadémia. 1979. 562. o.
↑შ. ამირანაშვილის (S. Amiranasvili): შესავალი წერილი (Bevezető levél [Előszó]). In "ვეფხისტყაოსნის" დასათაურება, მინიატურები შესრულებული XVIბ XVIII ს.ს. (A Párducbőrös illusztrációi, XVI–XVIII. században készült miniatúrák.). Szerk.: შ. ამირანაშვილის (S. Amiranasvili). Tbiliszi: საბჭოთა საქართველო ([Szabcsota Szakartvelo] Szovjet Grúzia). 1966. 17–19. o.
↑ abBaramidze 393. o. (A Párducbőrös kiegészítései)
↑Gould, Rebecca Ruth: Sweetening the Heavy Georgian Tongue: Jāmī in the Georgian-Persianate World. In Jāmī in regional contexts: the reception of ʿAbd al-Raḥmān Jāmī’s works in the Islamicate world, ca. 9th/15th-14th/20th century. Szerk.: D'Hubert, Thibaut–Papas, Alexandre. Leiden; Boston: Brill. 2018. 801. o. = Handbook of oriental studies, volume 128. ISBN 978 90 04 38560 3 DOI 10.1163/9789004386600
↑Shota Rustaveli: The Man in the Panther's Skin. Ford.: Geoffrey Gosby. Tbiliszi: გამომცემლობა „არტანუჯი“ (Artanudzsi Kiadó). 2018. ISBN 978 9941 478 60 4 Zichy Mihály illusztrációival
↑Anthology of Georgian Poetry. Szerk.: M. Kveselava. Honolulu, Hawaii: University Press of the Pacific. 2001. 13. o. ISBN 0 89875 672 3 Az 1948-as első kiadás (Tbiliszi) utánnyomása
↑Mirianashvili, Lado – Müller, Felix – Müller, Ulrich: Schota Rustveli, Der Ritter im Tigerfell: Das georgische höfische Epos des hohen Mittelalters. In Fata Libellorum: Festschrift für Franzjosef Pensel zum 70. Geburtstag. Szerk.: von Rudolf Bentzinger. Göppingen: Kümmerle. 1999. 163–186. o. ISBN 3 87452 894 4
↑Baramidze 287–289. o. (Rusztaveli művészi nyelvének sajátosságai)
↑Шалва Нуцубидзе (Salva Nucubidze): Творчество Руставели (Rusztaveli műve). Tbiliszi: Заря Востока (Zarja Vosztoka). 1958. 398. o.
↑Baramidze 279. o. (Rusztaveli művészi nyelvének sajátosságai)
↑ abBaramidze 290. o. (Rusztaveli művészi nyelvének sajátosságai)
↑Baramidze 291. o. (Rusztaveli művészi nyelvének sajátosságai)
↑Николай Марр (Nyikolaj Marr): Вступительные и заключительные строфы Витяза в барсовой коже Шоты из Рустава.(Rusztavból való Sota Leopárdbőrös vitézének kezdő- és záróstrófái): Грузинский текст, русский перевод и пояснения с этюдом „Культ женщины и рыцарство в поэме“ (Grúz szöveg, orosz fordítás és magyarázatok „A nő kultusza és a lovagiasság egy versben” vázlatával). (oroszul, grúzul) Санкт-Петербург (Szentpétervár): тип. Имп. Акад. наук. (Cári Tud. Akad. nyomdája). 1910. 38. o. = ТР = Тексты и разыскания по армяно-грузинской филологии (TR = Örmény-grúz filológiai szövegek és kutatások), XII (Издания Факультета восточных языков Санкт-Петербургского университета (Szentpétervári Egyetem Keleti Nyelvek Fakultásának kiadványai)
↑Baramidze 294–295. o. (Rusztaveli művészi nyelvének sajátosságai)
↑Baramidze 297–300. o. (Rusztaveli művészi nyelvének sajátosságai)
↑შესავალი წერილი (Bevezető sorok). In შოთა რუსთაველი (Sota Rusztaveli): ვეფხისტყაოსანი (Párducbőrös). Szerk.: ა. როზინი (A. Rozini). Tbiliszi: სახელმწიფო გამომცემლობა (Állami Kiadó). 1937. XLIII. o. საიუბილეო გამოცემისა (jubileumi kiadás)
↑პეიზაჟის საკითხისათვის ვეფხისტყაოსანში (A tájkép kérdéséhez a Párducbőrösben). In შ. ღლონტი (S. Glonti): პეიზაჟის საკითხისათვის ვეფხისტყაოსანში, ქართული მწერლების მხატვრული ოსტატობის თავისებურებანი (A tájkép kérdéséhez a Párducbőrösben, A grúz írók művészi mesterségének sajátosságai) 25–35. o. Szerk.: შ. ღლონტი (S. Glonti). სოხუმი (Szuhumi): აფხაზეთის სახელგამი ([Aphazetisz Szahelgami] Abházia Kiadó). 1957. 25–35. o.
↑Baramidze 311–315. o. (Rusztaveli művészi nyelvének sajátosságai)
↑შალვა ღლონტი (Salva Glonti): ვეფხისტყაოსნის მხატვრული ენის სპეციფიკურობის პრობლემა (A Párducbőrös művészi nyelvezete sajátosságának problémája). სოხუმი (Szuhumi): აფხაზეთის სახელმწიფო გამომცემლობა ([Aphazetisz Szahelmcipo Gamomcemloba] Abház Állami Könyvkiadó). 1961. 126–130. o.
↑ abcdefვიქტორ ნოზაძე (Viktor Nozadze): ვეფხისტყაოსნის ღმრთისმეტყველება (A Párducbőrös teológiája). (grúzul) Párizs: I.M.P. 1963. 33–34. o. Francia címe: Victor Nosadze: Les problèmes philosophiques et religiuex dans le poème géorgien du 12 siècle de Chot'a Roust'aveli "Le preux à la peau de tigre"; orosz címe: Философско-религиозные вопросы в поэме Руставели «Рыцарь в тигровой шкуре» (Filosofsko-religioznie voproszi v poeme Rusztaveli: "Ricar v tigrovoj skure") [forrás: bsb-muenchen.de]
↑კლერიკალური რეაქცია და რუსთაველი (Klerikális reakció és Rusztaveli). In ა. გაწერელია (A. Gacerelia): ნარკვევები ქართული პოეტიკიდან (Esszék a grúz költészetről). Tbiliszi: ფედერაციას გამომცემლობა და სტამბა ([Pederaciasz Gamomcemloba da Szamba] Szövetségi Kiadó és nyomda). 1938. 31–45. o.
↑ტ. რუხაძე (T. Ruhadze): ვეფხისტყაოსნის წინააღმდეგ ბრძოლის სოციალურ-იდეური მოტივები (A Párducbőrös elleni küzdelem társadalmi-ideológiai motívumai). Tbiliszi: 1941, 79–88. o.
↑ტიმოთე გაბაშვილი (Timote Gabasvili): მიმოსლვა (, Utazás [utazási emlékiratok]). Tbiliszi: მეტრეველის გამოცემა (Metrevelis Gamocema). 1956. 80. o. Megjegyzés
↑სოლ. ყუბანეიშვილი (Szol. Kubaneisvili): ვეფხისტყაოსნის ვახტანგისეული გამოცემისადმი დამოკიდებულება XVIII-XIX საუკუნეებში, I. (Attitűdök a Párducbőrös Vakhtang-kiadásához a XVIII-XIX. században, I.). Tbiliszi: ქართული ლიტერატურის ისტორიის ინსტიტუტი (Grúz Irodalomtörténeti Intézet). 1943.
↑მიმოხილვა წმიდათა ადგილთა ტიმოთესაგან..., პ. იოსელიანის გამოცემა, თბილისი (A szent helyek áttekintése, Timote ..., P. Ioszeliani kiadása, Tbiliszi: 1852, 154. o.
↑გაიოზ იმედაშვილი (Gaioz Imedasvili): რუსთველოლოგიური ლიტერატურა (Rusztvelológiai irodalom). (grúzul) Szerk.: ალ. ბარამიძე (Al. Baramidze). Tbiliszi: საქ. სსრ მეცნ. აკად. გამ-ბა (Grúz Tudományos Akadémia Kiadója). 1957. 70. o. orosz címe: Руствелологическая литература, 1712-1956
↑თეიმურაზ მეორე (II. Teimuraz): თხზულებათა სრული კრებული (Teljes esszégyűjtemény). Szerk.: რ. გვეტაძე (R. Gvetadze)–előszó: გ. ჯაკობიას (G. Dzsakobia). Tbiliszi: ფედერაცია ([Pederatsia] Szövetség). 1939.
↑Alexandre Dumas: Le Caucase: Impressions de voyage; suite de En Russie. Párizs: (kiadó nélkül). 1859. magyarul: Dumas Sándor: Utazás a Kaukazusban, ford. Székely József; 1–4 köt.; Pest: Hartleben Konrad Adolf, 1860
↑ტ. რუხაძე (T. Ruhadze): აღორძინების პერიოდის მწერლობის ცნობები შოთა რუსთაველსა და ვეფხისტყაოსანზე (Tájékoztató a reneszánsz korszak írásáról, Sota Rusztaveliről és a Párducbőrösről.). თბილისის უნივერსიტეტის შრომები (Tbiliszi Egyetem folyóirata), III. sz. (1936) 185–213. o.
↑ abBaramidze 457. o. és köv. (Csatározás Rusztaveli körül)
↑Berkovits Ilona: Zichy Mihály élete és munkássága. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1964. 224. o.
↑გიორგი დოლიძე (Giorgi Dolidze): ქართული კინო გუშინ და დღეს (A grúz film tegnap és ma): კინემატოგრაფიული ძიებანი (Kinematográfiai kutatások). Tbiliszi: ხელოვნება ([Helovneba] Művészet). 1985. 27. o.
↑გერმანე გოგიტიძე (Germane Gogitidze): ქართული კინოს წარსულიდან“ — საგა (A grúz film múltjából). Szerk.: ნინო ძანძავა (Nino Dzandzava). Tbiliszi: საგა (Szaga). 2013. 120. o. ISBN 978 9941 0 5910 0
↑კარლო გოგოძე (Karlo Gogodze): "ვეფხისტყაოსნის" ეკრანიზაციის საკითხისათვის (A „Párducbőrös” megfilmesítésének kérdéséről). საბჭოთა ხელოვნება ([Szabcsota Helovneba] Szovjet művészet), 10. sz. (1966) 32–43. o.
↑ირაკლი მახარაძე (Irakli Maharadze): „დიადი მუნჯი“ (A nagy néma): ქართული მუნჯი პინოს ისტორია (A grúz némafilm története). Tbiliszi: ბაკურ სულაკაურის გამომცემლობა (Bakur Szulakaurisz Kiadó). 2014. 44–45. o. ISBN 978 9941 23 104 9
↑Baramidze 357–358. o. (A Párducbőrös kéziratai és kiadásai)
↑ვეფხის-ტყაოსანი რუსულად Барсова кожа (A párducbőrös, oroszul Barszova kozsa [Leopárdbőrös]): ახად დაბეჭდვილი: შეერთებულითა ღვაწლითა უფალთა ბროსსეტ. ზაქარია ფალავანდიშვილისა და დავით ჭუბინოვისათა. Marie-Félicité Brosset–Zakaria Palavandisvili–Davit Csubinov. Szentpétervár: სტანბაში სახელმწიფო აკადემიისა მეწნიერებათა (Sztanba Állami Tudományos Akadémia). 1841.
↑ abBaramidze 389–392. o. (A Párducbőrös kéziratai és kiadásai)
↑Шота Руставели (Sota Rusztaveli): Витязь в тигровой шкуре (Tigrisbőrös vitéz). Ford.: Пантелеймон Петренко (Pantelejmon Petrenko)–szerk.: Константина Чичинадзе (Konsztantyin Csicsinadze)–szerk.: И. Орбели (I. Orbeli). Moszkva; Leningrád: Издательство Академии наук СССР (SzSzKSz Tudományos Akadémia Kiadója). 1938.
↑Шота Руставели (Sota Rusztaveli): Витязь в тигровой шкуре (Tigrisbőrös vitéz). Ford.: Г. Цагарели (G. Cagareli)–szerk.: Вл. Эльсинер (Vl. Elsziner). Moszkva: Гослитиздат ([Goszlitizdat] Állami Irodalmi Kiadó). 1937.
↑Шота Руставели (Sota Rusztaveli): Витязь в тигровой шкуре (Tigrisbőrös vitéz): Поэма в стихах (Verses poéma). Ford.: Ш. Нуцубидзе (S. Nucubidze)–szerk.: С. Городецкий (Sz. Gorogyeckij). Moszkva: Художественная литература (Szépirodalmi). 1941.
↑Шота Руставели (Sota Rusztaveli): Витязь в тигровой шкуре (Tigrisbőrös vitéz). Ford.: Н. Заболоций (N. Zabolockij). Moszkva: Гослитиздат ([Goszlitizdat] Állami Irodalmi Kiadó). 1957.
↑Евгений Евтушенко (Jevgenyij Jevtusenko): Тяжелее земли (Keményebb, mint a Föld): Стихи о Грузии. Поэты Грузии (Versek Grúziáról. Grúzia költői). Tbiliszi: Meráni kiadó. 1979.
↑Krawczyk-Wasilewska V: W Hołdzie dla Szoty Rustawelego. PRO GEORGIA: Prace i materiały do dziejów stosunków gruzińsko-polskich. Warszawa: (kiadó nélkül). 1991. 9–15. o. ISBN 83 900 527 0 9
Vikár Béla: Ének a hét égi fényhez;.Akadémiai Értesítő (Magyar Tudomány), XXV. évf. (1914) 435–438. o. Hozzáférés: 2021. december 20.
↑Vikár 1917:Vikár Béla: Előszó. In Rusztaveli: Tariel a párducbőrös lovag. Ford.: Vikár Béla. Budapest: Athenaeum irodalmi és nyomdai r. t. 1917. Hozzáférés: 2021. december 20.
↑Simonyi:Simonyi Zsigmond: Egy georgiai eposz magyarul.Magyar Nyelvőr, XLVI. évf. 1–2. sz. (1917) 227–229. o. Hozzáférés: 2021. december 20.
Takács László: A grúzok nemzeti hőskölteménye.Magyar Nemzet 1949. 151, V. évf. 151. sz. (1949. július 2.) Hozzáférés: 2021. december 20.
↑Csatlós:Csatlós János: Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag (ismertető). In Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag. Budapest: Új Magyar Könyvkiadó. 1954. 313–318. o.
Radó György: Rusztaveli eposza és a magyarok.Világirodalmi Figyelő, VIII. évf. 1. sz. (1962) 40–50. o. Hozzáférés: 2021. december 20.
Weöres Sándor: Sota Rusztaveli: Tariel, a tigrisbőrös lovag. In A világirodalom ars poeticái. Összeáll., jegyz. és utószó: Lengyel Béla, Vincze Flóra–bev.: Kardos László]. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1965. 939. o.
Rusztaveli, Sota. In Világirodalmi Lexikon. XII Főszerk.: Király István. Budapest: Akadémiai Kiadó; Budapest: Zrínyi Kiadó. 1991. 314–315. o. ISBN 963 05 5923 4 Hozzáférés: 2021. december 20.
Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem”. Szerk.: Róka Enikő. Budapest: Magyar Nemzeti Galéria. 2007. 152–153. o. = A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, 2007/4. Hozzáférés: 2021. december 20.
↑Hahanov:A. Khakhanoff: Abrégé de l'histoire et de la littérature géorgienne , dans Raphaël Isarloff, «Histoire de Géorgie». (franciául) Tbilissi: Charles Noblet – Librairie de la société géorgienne de lettres. 1900.
↑Enimkisz:ენიმკის მოამბე, III (Enimkisz Moambe, III). Szerk.: ს. ჯანაშია (Sz. Janasia). Tbiliszi: სსრკ მეცნ. აკად. საქართვ. ფილიალის (SzSzKSz Tudományos Akadémia Grúziai Kirendeltség). 1938. A Nyelvtörténeti és Anyagikultúra Intézet Értesítője. 1937–1941. (I–XIV. kötet jelent meg)
↑Sanidze:ა. შანიძე, (A. Sanidze): ვეფხისტყაოსნის ენის საკითხები, ვეფხისტყაოსნის სიმფონია, თბილისი (A Párducbőrös nyelvének kérdései, A Párducbőrös szimfóniája,). (grúzul) Tbiliszi: (kiadó nélkül). 1956.
↑Baramidze:ალექსანდრე ბარამიძე (Alekszandre Baramidze): შოთა რუსთაველი (Sota Rusztaveli). (grúzul) Tbiliszi: თბილისის უნივერსიტეტის გამომცემლობა (Tbiliszi Egyetemi Kiadó). 1975.
↑Baramidze 1968:A. G. Baramidze – D. M. Gamezardasvili: Georgian Literature. Honolulu (Hawaii): University Press of the Pacific. 2001. ISBN 0-89875-570-0 az 1968-as kiadás utánnyomása
↑Polet:Le Moyen Âge de l'Oural à l'Atlantique. 4a (franciául) Szerk.: Jean-Claude Polet. (hely nélkül): De Boeck Université. 1993. = Patrimoine littéraire européen, ISBN 2 8041 1590 9
↑Farshid Delshad:Farshid Delshad, Studien zu den iranischen und semitischen Lehnwörtern im georgischen Nationalepos „Der Recke im Pantherfell”, – PhD diss., Friedrich-Schiller Universität, Jena, 2002
↑Beynen:Gijs Koolemans Beynen: « Adultery and Death in Shota Rustaveli's The Man in the Panther Skin ». In Courtly Arts and the Art of Courtliness: Selected Papers from the Eleventh Triennial Congress of the International Courtly Literature Society, University of Wisconsin-Madison, 29 July-4 August 2004. (angolul) Szerk.: Keith Busby, Christopher Kleinhenz. Cambridge, UK; Rochester, N.Y: D.S. Brewer. 2006. ISBN 978 1 84384 079 4
kéziratos könyv grúz kiadása: ქართული წერილობითი კულტურის სათავეები : დამწერლობის წარმოშობა // ქართული ხელნაწერი წიგნი, V–XIX საუკუნეები : ალბომი (A grúz írott kultúra eredete: Az írás eredete // Grúz kéziratos könyv, V–XIX. század: Album). (grúzul) შემდგენელი: მაია კარანაძე და სხვები (Összeállította: Maia Karanadze és mások)–ნესტან ჩხიკვაძის რედაქციით (Szerk.: Nestan Cshikvadze). Tbiliszi: კორნელი კეკელიძის სახელობის საქართველოს ხელნაწერთა ეროვნული ცენტრი (Korneli Kekelidze Grúz Nemzeti Kéziratközpont). 2012. ISBN 978 9941 9284 4 4
kéziratos könyv angol kiadása: Georgian manuscript book 5th–19th centuries : album. (angolul) Maia Karanadze, Lela Shatirishvili, Nestan Chkhikvadze, with participation of Tamar Abuladze–editor: Nestan Chkhikvadze. Tbiliszi: National Centre of Manuscripts. 2014. ISBN 978 9941 9415 1 1 Title pages in Georgian and English; the text is in English, translated from the original Georgian
Form of decoratively inlaid woodwork A Tunbridge ware banjo Tunbridge ware is a form of decoratively inlaid woodwork, typically in the form of boxes, that is characteristic of Tonbridge and the spa town of Royal Tunbridge Wells in Kent in the 18th and 19th centuries. The decoration typically consists of a mosaic of many very small pieces of different coloured woods that form a pictorial vignette. Shaped rods and slivers of wood were first carefully glued together, then cut into many thin slic...
Brasão do sobrenome Pozzo Ardizzi Pozzo Ardizzi, sobrenome oriundo da cidade de Vigevano, província de Pavía (Itália), que se conformou aproximadamente em meados do século XV a partir de um ramo da família que se separou do nobre sobrenome Ardizzi. História Ricos proprietários de terrenos, bosques e comerciantes de telas e lã, estavam assentados afora da cidade, no distrito do Vale, orientado para o caminho de Pavía, ao pé da sacada do rio Tesino, em paralelo à costa do município...
Dost Mohammad Khanدوست محمد خانAmirul MukmininAmir AfganistanBerkuasa1826 – 2 Agustus 18391843 – 9 Juni 1863PendahuluSultan Mohammad KhanPenerusWazir Akbar KhanSher Ali KhanInformasi pribadiKelahiran23 Desember 1793Kandahar, Kekaisaran Durrani (sekarang AfganistanKematian9 Juni 1863 (usia 69)Herat, Keamiran AfganistanPemakamanMakam Khwaja Abd Allah (Gazur Gah), Herat, Afganistan[1]Nama lengkapAmir Dost Mohammad Khan BarakzaiAyahSardar Payinda Khan Muhammadzai (Sarfraz K...
Kerk van Loquard Loquarder Kirche Plaats Kirchringstraße, 26736 Krummhörn Duitsland Denominatie Lutheranisme Coördinaten 53° 23′ NB, 7° 3′ OL Gebouwd in 13e eeuw Detailkaart Lijst van historische kerken in Oost-Friesland Portaal Christendom De Kerk van Loquard is een luthers kerkgebouw in het Oost-Friese terpdorp Loquard in de gemeente Krummhörn (Nedersaksen). Geschiedenis De kerk werd in de tweede helft van de 13e eeuw midden op de warft gebouwd. Tot...
Gelson Fernandes Fernandes di LeicesterInformasi pribadiNama lengkap Gelson Tavares Fernandes[1]Tanggal lahir 2 September 1986 (umur 37)Tempat lahir Praia, Cape VerdeTinggi 6 ft 2 in (1,88 m)Posisi bermain GelandangInformasi klubKlub saat ini SionNomor 26Karier junior1995–2004 SionKarier senior*Tahun Tim Tampil (Gol)2004–2007 Sion 99 (1)2007–2009 Manchester City 43 (3)2009–2012 Saint-Étienne 33 (0)2010–2011 → Chievo (pinjam) 29 (2)2011–2012 → Leice...
Sistem klasifikasi Hubble merupakan sistem pengklasifikasian morfologi pada galaksi yang diperkenalkan oleh Edwin Hubble pada tahun 1936.[1][2][3][4] Sistem ini sering disebut juga sebagai garpu tala Hubble, karena bentuknya yang menyerupai garpu tala. Diagram garpu tala Hubble. Skema Hubble membagi galaksi menjadi tiga kelas utama - eliptis, lentikular dan spiral - berdasarkan penampilan visual galaksi tersebut. Kelas ke empat berisi galaksi dengan penampilan ...
LPG distribution in Colombia. LPG distribution in Suriname. LPG distribution in Brazil. LPG distribution in Ecuador. Several types of valve connections for propane, butane, and LPG containers exist for transport and storage, sometimes with overlapping usage and applications, and there are major differences in usage between different countries. Even within a single country more than one type can be in use for a specific application. This requires adequate tooling and adapters for replenishment...
Machan VargheseBornM. L. Varghese1960 (1960)Elamakkara, Kochi, Kerala, IndiaDied(2011-02-03)3 February 2011 (aged 51)Kozhikode, Kerala, IndiaOccupation(s)Actor, mimicry artistYears active1993–2010SpouseElsiChildrenJohn, Rincy M. L. Varghese (1960 – 3 February 2011),[1] popularly known by stage name Machan Varghese, was a Malayalam film actor and mimicry artist. He started his career as a mimicry artist in Kalabhavan (house of arts) [2] and debuted as an actor thr...
1924 film For the 1921 film, see Wolves of the North (1921 film). Wolves of the NorthAdvertisementDirected byWilliam DuncanWritten byFrank Howard ClarkBased onThe Free Traderby Katherine Pinkerton and Robert PinkertonStarringWilliam DuncanEdith JohnsonDistributed byUniversal PicturesRelease date September 21, 1924 (1924-09-21) Running time10 episodesCountryUnited StatesLanguagesSilentEnglish intertitles Wolves of the North is a 1924 American Northern drama film serial directed ...
Community of Telugu speaking Brahmins A Telugu Brahmin performing rituals.Telugu Brahmins[a] are Telugu-speaking Brahmin communities native to the Indian states of Andhra Pradesh and Telangana.[1][2] They fall under the Pancha Dravida Brahmin classification of the Brahmin community in India. Telugu Brahmins are further divided into sections like Vaidiki, Niyogi, Deshastha, Dravida and Golkonda Vyapari.[3][4][5] History According to the Aitareya ...
Crimean-Circassian War (1551–1556)Part of Crimean-Circassian WarsDate1551–1556LocationCircassiaResult Circassian victoryBelligerents Kabardia (East Circassia) BzhedugHatuqway Crimean KhanateCommanders and leaders Temroqwa Idar Sahib I Giray Devlet I Giray The Temryuk War or Crimean-Circassian War of 1551–1556 was a military conflict between the Crimean Khanate and the Kabardian Principality.[1]vteCrimean-Circassian Wars Crimean-Circassian War (1479) Azov War (1501–1502) Bakhch...
2008 video gameAssault Heroes 2Developer(s)Wanako GamesPublisher(s)Vivendi Games[a]Platform(s)Xbox 360 (XBLA)Release2008-05-14[1][2]Genre(s)Top-down shooterMode(s)Single-player, multiplayer Assault Heroes 2 is the sequel to Assault Heroes, an arcade-style, top-down shooter video game developed by Chilean Wanako Games. The game was released on May 14, 2008.[1] Gameplay Assault Heroes 2 gameplay screenshot. The core gameplay remains the same as the first Assault ...
Pour un article plus général, voir Histoire du Cameroun. Guerre du Cameroun Informations générales Date mai 1955 - janvier 1971 Lieu Cameroun français (1955 -1960)Cameroun (1960-1971) Casus belli Réclamation de l'indépendance et de la réunification immédiate par l'UPC La répression des émeutes de mai 1955 au Cameroun Bannissement de l'UPC au Cameroun français Issue Indépendance et réunification du CamerounÉcrasement de l'UPC Instauration de la dictature de Ahmadou Ahidjo Change...
Australian rules footballer Australian rules footballer Jim Anderson Cigarette card of Anderson in 1905Personal informationFull name James AndersonDate of birth (1869-11-17)17 November 1869Place of birth Casterton, VictoriaDate of death 13 September 1947(1947-09-13) (aged 77)Place of death Horsham, VictoriaOriginal team(s) Scotch CollegePlaying career1Years Club Games (Goals)1892–1896 Essendon (VFA) 65 (7)1897–1905 Essendon (VFL) 136 (13)Total 201 (20) 1 Playing statistics corre...
Segitiga pengaman Segitiga pengaman adalah tanda berbentuk segitiga dengan sisi berwarna merah yang digunakan untuk mengamankan tempat kecelakaan atau mogok. Peraturan lalu-lintas di berbagai negara mengharuskan semua kendaraan memiliki segitiga pengaman dan menggunakannya bila kendaraan harus dihentikan di tempat-tempat yang berbahaya. Segitiga pengaman yang dijual saat ini biasanya terbuat dari plastik dan dapat dilipat. Bila kendaraan terpaksa dihentikan karena kecelakaan, mogok, pecah ban...
Sesar San AndreasSesar San Andreas tampak membelahSesar San Andreas membelah CaliforniaDinamai berdasarkanAndrew LawsonTahun diketahui1895Koordinat35°07′N 119°39′W / 35.117°N 119.650°W / 35.117; -119.650Koordinat: 35°07′N 119°39′W / 35.117°N 119.650°W / 35.117; -119.650NegaraAmerika SerikatProvinsiCaliforniaKotaSan Francisco, San Bernardino, San Juan BautistaKarakteristikPanjang1.200 km (750 mi)Pergeseran20–35 mm...
This article does not cite any sources. Please help improve this article by adding citations to reliable sources. Unsourced material may be challenged and removed.Find sources: Ecopa Arena – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (August 2018) (Learn how and when to remove this template message) Ecopa ArenaLocation Fukuroi, Shizuoka, JapanCoordinates34°44′43″N 137°58′07″E / 34.7452359°N 137.9687226°E / 34.745235...
This article needs more reliable medical references for verification or relies too heavily on primary sources. Please review the contents of the article and add the appropriate references if you can. Unsourced or poorly sourced material may be challenged and removed.Find sources: Neuroconstructivism – news · newspapers · books · scholar · JSTOR (November 2013) Neuroconstructivism is a theory that states that phylogenetic developmental processes such as...
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.JPG)
.JPG)
_bor%C3%ADt%C3%B3ja.jpg)
