Az a cappella elnevezés hangszerkíséret nélküli többszólamú kórusműre, annak előadásmódjára, illetve előadóira egyaránt utalhat. Eredetileg csak polifon egyházi zenére alkalmazták, ma főként hangszeres kíséret nélküli énekkari előadásmódot jelöl. Az olasz nyelvből a 16. században elterjedt kifejezés jelentése: „templomi stílusban”, és onnan ered, hogy a Sixtus-kápolna karzatán csak az énekeseknek volt hely. A stílus a 15. században alakult ki, csúcsát a 16. század végén Palestrina műveiben érte el. Helyét a 17. században a kantáta műfaja vette át, amelyben az éneket már hangszeres szólamok kísérték. Nemcsak a klasszikus zene, hanem könnyűzene megszólaltatására is alkalmas.
