A Szaturnusz gyűrűje és négy holdja látszik a Cassini űrszonda felvételén: a két nagy alul a Titán és a Dione, a gyűrű alatt van közvetlenül az apró Prometheus, fölül középen pedig a még parányibb Telesto
A Szaturnusznak jelenleg[mikor?] 82 holdját ismerjük, ezek közül 53-nak van neve. Számosat közülük csak mostanában fedeztek fel, ezek többségének csupán 2–3 km az átmérője, de vannak óriások is, mint például a Titán, amely nagyobb, mint a Merkúr. Tizenhárom holdnak nagyobb az átmérője 50 km-nél. Méretéből adódóan hét hold, a Mimas, az Enceladus, a Tethys, a Dione, a Rhea, a Titán és a Iapetus hidrosztatikus egyensúlyban van, tehát gömb alakúak, így ezeket törpebolygónak tekinthetnénk, ha a Nap körül keringenének. Közülük csak a Titánon alakultak ki megfelelő feltételek ahhoz, hogy légköre legyen.
Megkülönböztetünk szabályos (ebből 24 van) és szabálytalan (38) pályájú holdat. A szabályosan keringők viszonylag közel, nagyjából a bolygó egyenlítői síkjában keringenek, míg a szabálytalanok nagyobb távolságra és nagyobb pályahajlással. A hét nagyobb hold a szabályos keringésűek csoportjába tartozik. A Hyperion és a Titán rezonánsan kötöttek egymáshoz: a Hyperion három keringésére pontosan négy Titán keringés jut. A szabályosan keringők elnevezése a görög mitológia titánjai után történik, a szabálytalanoké pedig az inuit, norvég és gall mitológiák elemeiből.
A Szaturnusz holdjainak számát lehetetlen pontosan meghatározni a gyűrűrendszer miatt, amely számtalan kisebb és nagyobb objektumot tartalmaz. Legalább 150 holdacska okozhatja a gyűrűkben megfigyelhető zavarokat.
A modern időket megelőző századokban a Szaturnusz nyolc holdját fedezték fel:
A szaturnuszi holdak tömegeloszlása szélsőségesen aszimmetrikus, ugyanis a Titán birtokolja a holdak tömegének 96%-át. Hat további hold képviseli a holdak össztömegének 4%-át, a többi pedig a maradék 0,04%-on osztozik, beleértve a gyűrűrendszert is.
A Szaturnusz nagyobb holdjainak méretei a Föld Holdjához képest
A Szaturnusz forgástengelye 27°-kal tér el az ekliptikára merőleges egyenestől. Az eltérést egy 2021-ben megjelent tanulmány szerint a bolygó körül keringő holdak okozzák.(lásd: a Szaturnusz szócikkben).
