Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont!
A Jupiternek 53 nevesített és 38 számmal ellátott holdját ismerjük, összesen 91-et. Ebből az utóbbi 38 még hivatalos megerősítésre és elnevezésre vár.[1]
A négy legnagyobb holdat (Io, Europa, Ganymedes, Callisto) Galilei-holdaknak nevezzük, ezeket Galileo Galilei olasz csillagász fedezte fel 1610-ben. Ezek már kisebb távcsővel is kiválóan megfigyelhetőek. A kisebb holdakat a 19. század vége óta Iuppiter, vagy görög megfelelője, Zeusz szeretői vagy lányai közül nevezik el.
A Voyager–1 és Voyager–2 űrszondák 1979-es Jupiter-missziói során 13 újabb holdat találtak, köztük három belső holdat is (Metis, Adrastea, Thebe). További holdakat 1999 óta keresnek nagy érzékenységű, földi telepítésű detektorokkal, így 2014-ig az ismert Jupiter-holdak száma 67-re emelkedett.
2018-ban további 12-t fedeztek fel. Ezek közül 9 retrográd mozgást végez.
2023-ban még újabb 12-t találtak meg.[forrás?]
A belső holdak, más néven Amalthea-csoport tagjai: Metis, Adrastea, Amalthea, Thebe. Apró holdakról van szó, amelyek pályái igen közel vannak a bolygóhoz. A belső holdak a Jupiter gyűrűjének részét képezik.
Főcsoport, más néven Galilei-holdak. Ezek a Ganymedes, Callisto, Io és az Europa. Könnyen felfedezhető, nagy tömegű holdak, pályájuk is jóval távolabb van a belső holdakétól. A Ganymedes a Merkúrnál is nagyobb átmérőjű, ha a Nap körül keringene, bolygónak neveznénk.
