Moszkvában kiadják Kirsa Danyilov által a 18. század közepén lejegyzett ó-orosz népi énekek (bilinák) első, 26 darabból álló gyűjteményét.[1] A későbbi, 1818. évi második kiadás már 61 szöveget tartalmazott.[2][3][4]
William Blake írni kezdi nagy költeményeit: a Miltont (1804–1808) és a Jerusalemet (1804–1820), utóbbihoz száz illusztrált lapot készít.
Heinrich von Kleist előző évben megjelent tragédiájának (Die Familie Schroffenstein) bemutatója Grazban.
Tituš Brezovački horvát író, drámaíró Matijaš grabancijaš diak címen megírja „az első horvát nyelvű modern vígjátékot”.[5]
Magyar nyelven
Csokonai Vitéz Mihály megírja A lélek halhatatlansága című nagy versét; a következő évben végetér pályafutása.
Megjelenik az első magyar komikus eposz, a már 1799-ben elkészült Dorottya. Csokonai eredeti munkái közül ez az egyetlen, mely élete során kötetben napvilágot látott.[6]
Bessenyei György befejezi „legnagyobb igényű szépirodalmi művét”, a Tarimenes utazása című államregényt és megírja A bihari remetét; ezekkel zárul le életműve.[7]
Fazekas Mihály elkészíti a Lúdas Matyi első változatát. A mű csak több mint 10 évvel később jelenik meg: névtelenül és a szerző tudta nélkül 1815-ben, majd a szerző neve alatt 1817-ben.