Írország zászlaja

Írország zászlaja
Használat	^? Nemzeti zászló és lobogó
Arányok	1:2
Elfogadva	1922
Adoptálás	1922
A Wikimédia Commons tartalmaz Írország zászlaja témájú médiaállományokat.

Írország zászlaja három függőleges sávból áll, amelyek színe a zászlórúd oldalától kifelé rendre zöld, fehér és narancssárga. A lobogót írül An Bhratach Náisiúnta néven emlegetik. Írország trikolórja nem tekint vissza túl nagy múltra, hiszen első megjelenése 1848-hoz köthető, és a függetlenné váló Írország 1922-ben tette hivatalos jelképévé a háromszínű lobogót. Az ír föld lobogói viszont már sokkal távolabbi múltra tekinthetnek vissza. Írország területén ugyanis mind a mai napig több lobogó is használatban van, amelyek szintén nemzeti jelképekké váltak az idők folyamán.

Az ír trikolór

A háromszínű ír lobogó tehát elsőként az európai forradalmak évében, 1848. március 7-én született meg, bár valószínűleg akkor fordított sorrendben használták a színeket. A brit elnyomás ellen fellázadó ír ifjak élén Thomas Francis Meagher lengette meg a trikolort Waterford városban. A zászlót a Nagy Francia Forradalom hatására alakították háromszínűvé. A lobogó színeit ekkor határozták meg, és ezek jelentése még ma is elfogadott. Ezek szerint a zöld szín a nemzeti függetlenség pártján álló katolikus íreket szimbolizálja. A zászló másik szélén található narancssárga Írország protestáns lakóit jelképezi, akik támogatták a britekkel való egyesülést. A narancssárga Orániai Vilmos, angol királyra utalt. Ugyan a népszerű hiedelmekkel ellentétben a húsvéti lázadás idején nem ez a lobogó mutatott irányt az íreknek, mégis a háromszínű zászlót 1919-ben hivatalosan is ír lobogóvá tették, majd 1922-től a független Írország nemzeti jelképe a három szín.

Észak-Írország azonban a függetlenségi harcokban úgy döntött, hogy az Egyesült Királyság részeként folytatja útját, nem függetlenedik. Mindemellett a trikolór itt is gyakran előfordul. Azonban az Ír-sziget északi részén már egészen más jelentéstartalommal töltődik az ír trikolor. Északon ugyanis 1953-ban a Union Jack-en kívül az északír parlament hivatalosan elfogadott egy újabb lobogót, amely Ulster tartomány történelmi zászlójából alakult ki (lásd: Észak-Írország zászlaja). A zászló szimbólumainak ellentmondva északon a protestánsok és a katolikusok nem békültek ki, sőt Írország függetlenedése óta folyamatosak a harcok. Ezért a trikolór a szakadárok jelképe lett, azon katolikusoké, akik szívesebben válnának meg London irányításától. Ezzel szemben a protestánsok a brit lobogó színeivel jelzik hovatartozásukat. Nem ritka, hogy az északír házak kéményeinél vagy erkélyein a kétfajta zászló jelzi, hogy a benne lakók protestánsok vagy katolikusok. Leggyakrabban azonban minden város és tartomány a saját jelképeit használja.

Az ír trikolór fordított sorrendben az elefántcsontparti lobogót jelöli. Tehát amennyiben nem a zöld szín van a rúd felől, hanem a narancssárga, Elefántcsontpart zászlaját látjuk.

Más ír lobogók

Szent Patrik-zászló. Fehér alapon vörös Andráskereszt.

A Szent Patrik-rend kitűzője.

Talpas kereszt

A Kildare grófok, majd Leinster hercegek címere.

Az Egyesült Királyság zászlaja, amelyben ott a Szent Patrik zászló.

A ma közbeszédben egyértelműen Szent Patrik-keresztes zászlóként említett lobogó létrejöttének nincs pontos dátuma.

Egy korai említés, amely Szent Patrik zászlajára utalhat, John Glanville naplójából származik, aki az angol-holland flotta 1625-ös Cádizba való útjáról írt: „... Hogy ez angol és nem ír akció volt, és a vitatott színek Szent György zászlajára vonatkoztak, nem pedig Szent Patrikéra [utalva arra, amit Valentia vikomtja felvont]...”^[1]

A Szent Patrik lovagrend^{[m 1]} 1783-ban jött létre. A rend jelvényén egy fehér alapon vörös András-kereszt volt – lásd jobb oldali illusztráció –, amelyet „Szent Patrik keresztjének” neveztek.^[2]

A Szent Patrick-rend kapcsán élénk vita zajlott. Az egymást derékszögben metsző Andráskeresztet többen skótnak tartották (Szent András a skótok véfőszentje). Az ír kereszt talpas kereszt, a lovagrendé pedig ettől eltért.

Sokan úgy vélik, hogy a Szent Patrick-keresztet egyszerűen a Leinster hercegek címeréből vették át. Leinster hercegei uralták a XVIII. századi Dublin politikai és társadalmi életét, különösen a Leinster Házból, a hercegi palotából (amely később az ír parlament és szenátus, az Oireachtas székhelye lett). William FitzGerald, Leinster 2. hercege az Ír Lordok Házának első nemese és a Szent Patrik-rend alapító tagja volt.^[3] Más vélekedés szerint Lord Temple a rend jelvényeit a Térdszalagrend szimbólumaira alapozta, és egyszerűen 45 fokkal elforgatta annak Szent György keresztjét.^[4] Henry Gough 1893-ban kétségbe vonta Szent Patrik keresztjének régiségét azon az alapon, hogy ha a kereszt Írország hivatalos szimbóluma lett volna a Protektorátus idején, akkor az akkori zászlók ezt használták volna az arany ír hárfa helyett.^[5]

1783-tól az angolok Írország hivatalos jelképévé tették a fehér háttér előtti piros keresztet. A keresztet az írek jelentős hányada hazug jelképnek tartotta, és ezért nem is tisztelték. Ennek több oka is volt, azonban szinte mindegyik oda vezetett, hogy a zászlót az angolok erőltették a szigetországra. Ezért aztán 1922-ben száműzték az ország jelképei közül a keresztet. Ugyanakkor a amely ráadásul 1801-től a brit lobogón Írország jelképeként is megjelent.

Ma a zászló még mindig felfedezhető Észak-Írország lobogóján, és gyakran használják akkor, amikor ír küldöttség érkezik a sziget protestáns északi felébe, semleges ügyben. Sőt Szent Patrik keresztje jelzi azt is, ha valahol az egész ír nemzet együtt képviselteti magát (így például a közös rugby-csapat esetében.)

A kereszt egyébként az Amerikai Egyesült Államok két államának lobogójában is megjelenik: Alabama és Florida lobogóiban.

Az ír tartományi zászló

Az ír tartományi zászló, vagy más néven a négy tartomány-zászló Írország történelmi lobogója. A zászló négy részre van osztva, amely a sziget négy történelmi tartományának zászlaját mutatja. A korábbi időkben az írek szívesen használták ezt a lobogót, ha minden írt képviselni akartak. Manapság is az egész sziget ír lakóit jelképezi ez a lobogó. A bal felső negyedben Munster zászlaja látható. Mellette Connacht, a bal alsó negyedben Ulster (amely ma javarészt Észak-Írországhoz tartozik), és mellette Leinster lobogója látható. Ezt a zászlót használják mind a mai napig a curling és rugby csapatok.

A Leinster-zászló

A 19-20. században Írország katolikus vidékeinek jelképévé vált az úgynevezett zöld zászló. A lobogó megtalálható a tartományi zászlóban is, a déli részt képviselő zászló Leinster tartomány lobogójával egyezik meg. A zöld háttér előtt látható arany hárfa az ír nemzetiség régi jelképe. Mindemellett a sziget politikai és közigazgatási központjának, Dublinnak a tartománya Leinster. A lobogó tehát nem csupán az ír függetlenséget fejezte ki, hanem azt is, hogy Dublin az írek központja.

Megjegyzések

1. A Szent Patrik-rend (Order of St. Patrick) brit lovagrend volt, amelyet III. György brit király alapított 1783. február 5-én. A rend jele a név után: KP (Knight of St. Patrick), a Bogáncsrendet követi és a Bath rendet előzi meg az érdemrendek listáján. A rend célja az ír nemesség lojalitásának megerősítése és az angol korona befolyásának növelése volt Írországban. A rend tagjai kizárólag az ír arisztokrácia köréből kerülhettek ki, és legfeljebb 15 lovag lehetett tagja egyszerre. A rend ceremóniáinak központja a dublini Szent Patrik-székesegyház volt, ahol a lovagok hivatalos szertartásait tartották. Az ír függetlenség elnyerése után, 1922-ben, a rend gyakorlati jelentősége megszűnt. Az utolsó nem királyi tagot – James Hamilton Abercorn 3. hercegét – V. György nevezte ki 1922-ben. Az utolsó lovag Henrik Gloucester 1. hercege 1974-ben halt meg, ő 1934-ben lett a lovagrend tagja. Utoljára a yorki herceget, a későbbi VI. Györgyöt fogadta tagjai közé a rend. Hivatalosan soha nem oszlatták fel a rendet. Az Ír Köztársaság nem ismeri el a nemesi címeket – bár a lovagrendi tagság jogilag nem nemesi cím. A brit uralkodó – bár jogilag megtehetné, mint a rend mindenkori automatikus feje – politikai okból nem nevez ki lovagot a rendbe, nem kíván utalni arra, hogy az Ír Köztársaság elődje brit birtok volt. A rend ma főként történelmi és kulturális érdekességként ismert, különösen szimbolikus kapcsolatban Írország nemesi hagyományaival.

Jegyzetek

1. Glanville, John. The Voyage to Cadiz in 1625, Camden Society, Camden Society New Series, Westminster: Nichols and Sons, 85. o. (1883. január 14.). OCLC 4327266 
2. „És a mondott jelvény aranyból lesz, amelyet lóhere vagy háromlevelű lóhere koszorú vesz körül, amelyben egy arany kör található, amely a rendünk jelmondatát tartalmazza arany betűkkel, azaz *QUIS SEPARABIT?* (Ki választ el?), valamint az 1783-as dátumot, amely az év, amikor rendünk megalakult. Ezek a Szent Patrik vörös keresztjét körbeölelik, amelyet egy zöld lóhere koronáz meg, minden levelét arany császári korona díszíti, egy fehér mezőn.” Forrás: Crossle Genealogy (angol nyelven). Morley Family Genealogy . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
3. Hayes-McCoy, Gerard Anthony. A History of Irish Flags from Earliest Times. Dublin: Academy Press, 38. o. (1979). ISBN 978-0-906187-01-2. OCLC 5903942 
4. Kildare Street History (angol nyelven). Houses of the Oireachtas . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
5. Casey, Michael (1991). „The Most Illustrious Order of Saint Patrick”. Dublin Historical Record 44 (2), 4–12. o, 6. o, Kiadó: Old Dublin Society. ISSN 0012-6861. JSTOR 30100982. 

Források

• ↑ Irish Biography: Alfred Webb. A Compendium of Irish Biography; Comprising Sketches of Distinguished Irishmen, and of Eminent Persons Connected with Ireland by Office or by Their Writings (angol nyelven). Dublin: M. H. Gill & Son (1878) 

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Írország zászlaja témájú médiaállományokat.

• Írország zászlaja a Világ zászlói (Flags of the World) weboldalon