Őszi levélmoly

Őszi levélmoly
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota) Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera) Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea) Rend: Lepkék (Lepidoptera) Alrend: Valódi lepkék (Glossata) Alrendág: Heteroneura Öregcsalád: Sesioidea Család: Levélmolyfélék (Choreutidae) Nem: Choreutis Faj: C. pariana
Tudományos név
Choreutis pariana Clerck, 1759
Szinonimák
Antophila pariana
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Őszi levélmoly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Őszi levélmoly témájú kategóriát.

Az őszi levélmoly (Choreutis pariana), a valódi lepkék (Glossata) közé tartozó levélmolyfélék (Choreutidae) családjának egyik, Magyarországon is honos faja.

Elterjedése, élőhelye

Ez a jellegzetes, feltűnő őszi lepkefaj a mediterrán klímát kedveli. Közép- és Dél-Európától egészen Japánig egy összefüggő zónában honos; Észak-Amerikába úgy hurcolták be. Egész Magyarországon megtalálható.

Megjelenése

Szárnyain barna-szürke a mintázat. A szárny fesztávolsága mintegy 15 mm.

Életmódja

Évente három nemzedéke nő fel. A nyári és az őszi nemzedék összefolyik; a legtöbb lepkét nyár végén láthatjuk. A hernyók lombos fákon élnek: a fiatal hernyók a levél színén a parenchimát fogyasztják, mozaikszerűen hámozgatnak, az ereket békén hagyják. Később összehúzzák a leveleket, és a levél színét hámozzák úgy, hogy csak az alsó bőrszövetet és az ereket hagyják meg. A megrágott levelek vörösbarnára színeződnek és elszáradnak. A levelek nagy része lehullik, az ágakon csak félig érett gyümölcsök maradnak. A hernyók második nemzedéke a fiatal gyümölcsöket is hámozgatja.

Hazánkban fő tápnövénye az alma, de gyakran megtalálható más gyümölcsfákon:

• körte,
• birs,
• őszibarack,
• szilva,
• cseresznye,

valamint vad gyümölcsfákon és cserjéken is:

• vadalma,
• vadkörte,
• galagonya,
• kökény,
• rózsa,
• berkenye,

sőt, esetenként borókán is, tehát nagyon polifág faj. Gyakorisága időben és térben változó: általában szórványosan fordul elő, de ha tömegesen elszaporodik, megnő a jelentősége. Az utolsó nemzedék lepkéi telelnek át. Ezek a lepkék ősszel nappal és éjjel is aktívak.

Külső hivatkozások

• Mészáros Zoltán – Szabóky Csaba: A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma. Budapest: Agroinform. 2005. arch Hozzáférés: 2018. április 6. (PDF)