Ódélarab nyelvek

Ódélarab nyelvek (epigrafikus délarab)
Ódélarab feliratos mészkő fríz-töredék, a Mar Thadum névvel. i. e. 2-1. század, Dél-Arábia
Beszélik	kihalt
Terület	Arab-félsziget déli része, mai Jemen
Nyelvcsalád	Afroázsiai nyelvcsalád    délsémi nyelvek     ódélarab nyelvek
Ágak	szabái máini katabáni hadramauti
Írásrendszer	ódélarab írás
Az ódélarab államok és nyelvek területi elhelyezkedése
A Wikimédia Commons tartalmaz Ódélarab nyelvek témájú médiaállományokat.

Az ódélarab, másik nevén epigrafikus (feliratos) délarab (himjári, a Himjári királyságról vagy szajhadi, a Szajhadi királyságról) négy, az ókorban az Arab-félsziget déli részén, az i. e. 9. és i. u. 6. század között beszélt, egymással rokon, önálló írásrendszerrel rendelkező sémi nyelv gyűjtőneve, mely a félsziget déli területein élő népek között kialakult, úgynevezett délsémi nyelvek^[1] legősibb formája. Elnevezése ellenére a klasszikus arab nyelvtől különálló csoportot képez, neve a földrajzi elhelyezkedésére utal. Hatalmas mennyiségű (10 000 körüli) feliratból és néhány egyéb ókori szövegből ismeretes. Önálló írásrendszere az ódélarab írás.^[2]

Az ide tartozó négy nyelv a szabái (vagy szabá, a Bibliából is ismert Sábai királyság nyelve, mely a fordítás nyomán (Ésaiás 45:14, Ezékiel 23:42) a magyarban szabeusként honosodott meg),^[3] a máini (minai, madhabi, a magyarban gyakran mineus), a katabáni és a hadramauti. Beszélt nyelvként való kihalásuk az i. u. 4. és 7. század közé tehető, de egyértelműen csak az iszlám és a vele együtt terjedő klasszikus arab nyelv hatására szűntek meg.

A nyelvcsoport besorolása

Az ódélarab nyelvek elhelyezkedése és rokonsága a többi sémi nyelvvel máig nem teljesen tisztázott, ezért erre több modell is létezik. A hagyományos (régebbi) felosztás szerint az ódélarab az arabbal, az újdélarab nyelvekkel (melyek nem leszármazottjai az ódélarabnak, hanem a modern arab dialektusai), valamint az etiópiai sémi (ethiosemitic) nyelvekkel együtt alkották a délsémi nyelvek ágát.^[4]

Az újabb csoportosítások azonban az ódélarabot nyelvtani sajátosságai miatt már nem a délsémi nyelvek közé helyezik, hanem az arabbal és az északnyugati sémi nyelvekkel (héber, arám stb.) együtt egy új kategóriában, mint központi (centrális) sémi nyelveket kezelik.^[5]

Ma már az a korábban széles körben elterjedt és a régebbi szakirodalomban fellelhető nézet is érvényét vesztette, mely szerint az etióp geez (ge’ez) nyelv az ódélarab közvetlen leszármazottja lenne.

A délarab nyelveknek létezik egy másik - pusztán területi alapú - felosztása is, melyben az ódélarab mellett a modern délarab nyelveket is felsorolják, így adva a területnek az ókortól napjainkig tartó nyelvi folyamatosságot. Ez a felosztás is érvényes, ekkor azonban tudni kell, hogy az iszlám elterjedése korában a területen élők körében nyelvcsere történt, s nevük ellenére az ó- és újdélarab nyelvek nem állnak leszármazási kapcsolatban egymással.

Az ódélarab nyelvek felosztása

Jemeni ódélarab feliratos kő. Archaeológiai Múzeum, Isztambul

Az ódélarab négy fő dialektusra vagy nyelvváltozatra tagolódik, melyek az őket beszélő királyságokról kapták neveiket.

• szabeus (szabái): A Sábai királyság és a késői Himjári királyság nyelve, mintegy 6000 felirattal dokumentálva.
  • ószabeus: az i. e. 8. és 2. század között;
  • középszabeus: az i. e. 1. és az i. u. 4. század között:
    • harámi (amiríti): a Máintól északra fekvő területek nyelve;
    • középső szabeus: a központi sábai terület feliratainak nyelve;
    • déli szabeus: a radmani és himjári feliratok nyelve;
    • „pszeudo-szabeus”: Nadszrán és környékének nyelve;
  • késői szabeus: az 5. és 6. században;
• máini (madhabi, mineus): az i. e. 8. és 2. század között Dzsauf és Haram városállamok és a késő-máini kereskedelmi kolóniák nyelve (Máinon kívül Dédán és Madá'in Szalih kolóniákon, valamint Egyiptomban és Déloszon is megtalálhatóak). Körülbelül 500 felirat képviseli.
• katabáni: A Katabán királyság nyelve az i. e. 5. és az i. u. 2. század között. Körülbelül 2000 felirattal.
  • auszáni (awszani): az i. e. 8. és az i. e. 1. / i. u. 1. század közötti Auszan (Awsan) királyság nyelve, mindössze körülbelül 25 felirattal dokumentált. A katabánitól csak kis mértékben különbözik.
  • Egyéb variánsok, mint például a radmani törzsek nyelve.
• hadramauti (hadrámi): Hadramaut nyelve, az i. e. 5. és az i. u. 4. század között. Körülbelül 1000 felirat, ezek közül egy Déloszon.

A fenti dialektusok közül a szabeus úgynevezett „h-nyelv”, míg a többi úgynevezett „sz-nyelv”, ami azt jelenti, hogy a szabeusban a 3. személyű személyes névmás és a tárgyrag „h”-t mutat, míg a többiben „sz”-t (s₁). Legarchaikusabb közülük a katabáni.

A nyelv forrásai

Az ódélarab meglehetősen jól dokumentált nyelvi csoport, a korpuszt mintegy 10.000 felirat teszi ki, szókészlete pedig 2500 körül mozog,^[6] ami egy szinte csak feliratokból ismert nyelvnél igen jelentősnek mondható. A feliratok elsősorban adományozási és felajánlási (votív, illetve dedikációs) jellegűek (sztéléken, kőlapokon, templomi tárgyakon), építési feliratok, történeti-dokumentatív jellegű, kisebb részben irodalmi szövegek, még kisebb részben személyes feljegyzések.^[7]

A nyelv megfejtése

Az ódélarab nyelvtani áttekintése

Fonetika

Az ódélarab 29 mássalhangzóval rendelkező, magánhangzókat nem jelölő írás.

		bilabiális	dentális		alveoláris		poszt- alveoláris	palatális	veláris	uvuláris	faringális	glottális
			nem emfat.	emfatikus	nem emfat.	emfatikus
zár- hang	zöngétlen				t	tˀ (ṭ)			k	q		ʔ (ʾ)
	zöngés	b			d				g
rés- hang	zöngétlen	f	θ (ṯ)	zˀ (ẓ)	s (s3 / ś)	sˀ (ṣ)	ʃ (s1 / s)		x (ḫ)		ħ (ḥ)	h
	zöngés		ð (ḏ)		z				ɣ (ġ)		ʕ (ˀ)
nazális		m			n
laterális					l
pergőhang					r
félhangzó		w						j (y)
laterális réshang	zöngétlen				ɬ (s2 / š)	ɬˀ (ḍ)

Morfológia

Személyes névmások

Mint minden sémi nyelvben, az ódélarabban is létezik a személyes névmás független (vagy abszolút, ragozhatalan)^[8] és úgynevezett függő alakja. Ez utóbbi a független személyes névmások rövidült alakjának tekinthető (bár ez a leszámazás nem minden esetben látszik). Az alakok megegyeznek az általános sémi személyes névmásokkal.
A független alakok az alanyt jelölik (nominális mondatban: mrʾ ʾt úr vagy te, igei mondatban: hmw f|ḥmdw ők megköszönték), míg a függő alakok (lényegében ragként funkcionálva, nevük ezért névmási szuffixum is), attól függően, hogy milyen szófajhoz járulnak, az összes többi esetet:

• prepozíciók végén az alanyt (ʿm|s₁mn kettőjük|kel);
• névszók végén birtokragként funkcionálnak (ʿbd|hw szolgá|ja, bhn|s₁w fia);
• igék végére kerülve pedig többnyire tárgyat jelölnek (qtl|hmw megölte|őket), ritkábban a részesesetet (datívuszt).

Személyes névmások
		Független alakok	Függő alakok (névmási szuffixumok v. birtokragok)
szám/személy/nem		szabeus	szabeus	máini, katabáni, hadramauti
Egyes	1. c.	ʾn	-n
	2. m.	ʾnt, ʾt	-k	-k
	2. f.		-k
	3. m.	h(w)ʾ	-hw, -h	-s1w(w), -s1
	3. f.	hʾ	-h, -hw	-s1, -s1yw (katab.), -ṯ(yw),-s3(yw) (hadr.)
Kettes	2. c.		-kmy	-ʾtmy
	3. c.	hmy	-hmy	-s1mn (máin), -s1my (katab., hadr.)
	3. m.			-s1m(y)n (hadr.)
Többes	1. c.		-n
	2. m.	ʾntmw	-kmw
	2. f.
	3. m.	hmw	-hm(w)	-s1m
	3. f.	hn	-hn	-s1n

Névszók

Nem

A többi sémi nyelvhez hasonlóan, az ódélarab névszók is hím- vagy nőneműek. A hímnem jelöletlen (-∅), a nőnem végződése -t. A -t megjelenhet szóvégen (bʿl úr - bʿl|t úrnő, hgr város (m.) - fnw|t csatorna (f.) ), a státuszoknál pedig a hímnemű alak és a státuszvégződés között (-m → -tm, ld. a táblázatban).

Szám

A névszók egyes, kettes és többes számban állhatnak. Az egyes számnak nincs külön képzése.

A többes szám képzése külső és belső képzéssel (azaz végraggal vagy belső szóalakváltozással és ehhez járuló elő-, utó- vagy belső ragokkal), valamint ezek kombinációival történhet. Mint a sémi nyelvekben általában, itt is lehetséges ugyanazon alapszóból különféle módon többféle többest is képezni, akár jelentésmegoszlással, akár anélkül (lásd a példákat).

A külső képzésű többes végződése hímnemben a státuszok szerint változik, a nőnem végződése mindig -t (vagy -ht; kiejtése valószínűleg *-āt, így a -h- magánhangzóbetűként funkcionál): ʾnṯ|t nő → ʾnṯ|ht nők (máini).

A leginkább az arabból ismert belső képzésű, úgynevezett tört többes szám az ódélarabban ritka.

• ʾ -előraggal: byt ház → ʾ|byt házak;
• t-végraggal (gyakran m-előragos, azaz participiális képzésű szavaknál): m|ḥfd torony → m|ḥfd|t tornyok;
  • a kettő együtt: ḫrf év → ʾ|ḫrf|t évek, byt ház → ʾ|byt|t házak.
• -w-/-y-belső raggal: ḫrf év → ḫrwf / ḫryf / ḫryft évek.

Mindezek mellett előfordul a rag nélküli képzés is: fnw|t csatorna (f.) → fnw(∅) csatornák

Helyenként a reduplikált többes is kimutatható: ʾl isten → ʾlʾl|t istenek.

A kettes szám végződései a szó státuszától függnek: ḫrf év → ḫrf|n két év (stat. indet.).

Státuszok

A sémi nyelvekre jellemző státuszok (a névszó úgynevezett állapotai vagy helyzetei) itt is léteznek, ezek röviden a névszók különféle mondat- vagy szószerkezetbeli kapcsolatait jelenítik meg. A státuszok szoros összefüggésben vannak a nemmel és a számmal. A hímnemű szavaknál a szótőhöz, a nőneműeknél a -t-vel bővült tőhöz járuló ragokat nevezhetjük státuszragoknak is, de általában nem szokás így nevezni őket, mivel a lenti rendszer adja a névszók tulajdonképpeni ragozását.

	Status indeterminatus (határozatlan helyzet) (-m / -n)		Status determinatus (határozott helyzet) (-n)		Status constructus (szerkesztett helyzet) (-ø /-yø / -wø)
szám / nem:	hn (-ø-)	nn (-t-)	hn (-ø-)	nn (-t-)	hn (-ø-)	nn (-t-)
egyes	-m (-hm)	-tm (-thm)	-n (-hn)	-tn (-thn)	-ø	-tø
többes	-n (-hn)	-tm (-thm)	-nhn (-hnhn)	-tn (-thn)	-w / -y	-tø
kettes	-n (-hn)	-tn (-thn)	-nhn (-hnhn)	-tnhn (-thnhn)	-ø / -y	-ty

Az első alakok a szabeusból valók, a zárójelben lévők a hadramauti és máini alakok, melyek a státuszvégződések előtt egy - valószínűsíthetően magánhangzót jelölő - plusz -h-val bővülnek.

A határozatlan helyzet (status indeterminatus) a névszó általános, közelebbről meg nem határozott alakja, az ódélarabban ezt egyes számban -(h)m (mimáció), többesben és kettesben -(h)n végződés fejezi ki: ṣlm|m egy (közelebbről meg nem határozott) szobor / szobor általában.

A határozott helyzet (status determinatus) nagy vonalakban megfelel a névelős névszónak, ezt minden számban és nemben -(h)n (nunáció) fejezi ki: a stat. indet. -m-je -n-re változik (egyes szám), ahol pedig már -n áll, ott még eggyel bővül (többes és kettes -n → -n|hn). ṣlm|n a szobor, bḥr|hn a tenger (hadr.).

A szerkesztett helyzet (status constructus) a névszó legrövidebb alakja, az előző státuszok -m- és -n-jének leesésével alakul ki - lényegében a szó ragozatlan formája. Szerepe alapvető, mivel ez a státusz képezi a birtokragozás valamint a birtokos szerkezet alapját (a két előző státusz ragozhatatlan és birtokviszonyban sem állhat). A rag leesésekor többes és kettes számban egy biztosan vokalikus (-í vagy -é, illetve -ú (-ó) ejtésű) szóvégi -y vagy -w jelenhet meg. A státusz akkor jelenik meg, amikor a szó egy másiktól valamilyen vonatkozásban - többnyire birtokként - függésbe kerül, vagyis egybe lesz „szerkesztve” egy raggal, szóval vagy tagmondattal:

• birtokviszonyban:
  • birtokrag előtt (ezt nevezik status pronominalis-nak, birtokrag előtti helyzetnek is): ʿbd|hw szolgá|ja (szab.), bn|s₁ww fia (katab.);
  • önálló birtokos előtt: mlk|y s₁bʾ Sába két királya (szab.), gnʾ|hy myfʾt Majfa'at két fala (hadr.);
• vonatkozói mondatban: kl s₁bʾt w|ḍbyʾ w|tqdmt, s₁bʾy w|ḍbʾ tqdmn mrʾy|hmw
  »minden expedíció és|háború és|támadás«, amit kezdtek és|vezettek, irányítottak az ő két királyaik

Eset

Az (arabhoz hasonló) hármas esetvégződési rendszer, melyet szóvégi rövid magánhangzók segítségével fejeztek ki (alanyeset -u, tárgyeset -a, függő eset -i) nagy valószínűséggel az ódélarabban is létezett, de a vokalizáció hiánya miatt nem érhető tetten.

Igék

Igeragozás

A nyugati sémi nyelvekhez hasonlóan a verbum finitumnak az ódélarabban is két alakja van: a végragokkal képzett perfektum és az előragos imperfektum. Az imperfektum rendelkezik a nemek elkülönítésére szolgáló végragokkal is. A ragok az ige gyökéhez járulnak, a ragozás, mint minden sémi nyelvben „visszafelé” halad, az alap- és egyben szótári alak az egyes szám 3. személy hímnem (E/3hn vagy S/3m). A 3. és 2. személyek kétneműek, az 1. személyek közös neműek (communis).

Az imperfektumnak egy rövid és egy vég-núnnal toldott hosszú alakja van. Utóbbit nevezik nunos vagy n-imperfektum-nak vagy energizált alaknak is, a núnt pedig függesztett núnnak (nun paragogicum) vagy energizáló núnnak (nun energicum) is. Az alak pontos jelentéstartalma azonban az ókori sémi nyelvek egyikében sem ismert.^[9]

Az alakok pontos kiejtése a vokalizáció hiánya miatt ismeretlen, ugyancsak e miatt az aktív és passzív alakok között sem lehet különbséget tenni (ezek csak a szövegösszefüggésből következtethetőek ki).

		Perfektum	Imperfektum
			rövid alak	hosszú (energizált) alak
Egyes	3. m.	fʿl	y-fʿl	y-fʿl-n
	3. f.	fʿl-t	t-fʿl	t-fʿl-n
	2. m.	fʿl-k
	2. f.	fʿl-k	t-fʿl	t-fʿl-n
	1. c.	fʿl-k (?)
Többes	3. m.	fʿlw-w	y-fʿl-w	y-fʿl-nn
	3. f.	fʿl-y fʿl-n (?)	t-fʿl-n(?)	t-fʿl-nn(?)
	2. m.	fʿl-kmw		t-fʿl-nn
Kettes	3. m.	fʿl(-y)	y-fʿl-y	y-fʿl-nn
	3. f.	fʿl-ty	t-fʿl-y	t-fʿl-nn

Igemódok

Az imperfektum négy, úgynevezett módját a b- és l- prepozícióknak a két imperfektum-alak elé való tételével képzik (Ezeket ugyan néha külön módjelnek vagy prefixumnak is nevezik, de alakilak és genetikusan is megegyeznek a vonatkozó prepozíciókkal.)

• Indikatív vagy kijelentő mód: A rövid imperfektumi alak, a katabániban és a máiniban néhol a b- prepozícióval előzve: b|ys₂ṭ kereskedett (katab.). Perfektumi jelentésben: w|yqr Zydʾl b|wrḫh ḥtḥr és|meghalt Zajd'il Hathor hónapjában (máini).
• Prekatív vagy óhajtó mód: A hosszú imperfektumból l- prepozícióval képzett l-yfʿln (illetve előrag nélküli l-fʿlnn) forma: w-l-yḫmrn|hw ʾlmqhw Bár megvédené|őt Almaqahu (isten)!.
• Jusszív vagy parancsoló mód: A rövid imperfektumból l- prepozícióval képzett l-yfʿl forma: l-yʾt jönnie kell! (szab.).
• Vetitív vagy tiltó mód: A rövid imperfektumból az ʾl tagadószóval képzett ʾl yfʿl forma, kizárólag negatív tartalmú felszólításra, tiltásra vagy parancsra: w|ʾl yhwfd ʿlbm és ne ültessen ʿilb-fákat!.

Igetörzsek

Az ódélarabban 7 igetörzs létezik, a törzsek képzése itt is a gyök elé tett igetörzsképző elemekkel történik.

Példák a kauzatív tartalmú h-/s-törzsre (a dialektusok közötti h / s váltakozás teljesen szokásos általános sémi jelenség):

• qny kap → hqny (szab.) / s₁qny (többi dialektus) felajánl, adományoz
• qwm felkel → hqm (szab.) / s₁qm (többi dialektus) felállít, elrendel

Példák a kauzatív tartalmú t-törzsre

• qwm felkel → tqwmw tanúsít (felállít, bebizonyít)

Jegyzetek

1. Ritkán délnyugati sémi nyelvek.
2. Ma az etiópiai D’mt királyságban* a ge’ez nyelv lejegyzésére szolgál.(??)
3. A cikkben a meghonosodott magyar elnevezést használjuk.
4. ld.: Faber, Alice: Genetic Subgrouping of the Semitic Languages. In: Robert Hetzron (ed.): The Semitic Languages. London, Routledge, 1997., p. 3-15. (5.)
5. ld.: Huehnergard, John: Features of Central Semitic. In: Biblica et Orientalia 48 (2005), p. 155-203. (160.)
6. ld.: Beeston – Ghul – Müller – Ryckmans: Sabaic Dictionary
7. A teljes korpusz itt: CSAI: Corpus of South Arabian Inscriptions Archiválva 2011. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben.
8. Csak a szabeusból adatolható.
9. Zu Einzelheiten: Norbert Nebes: Verwendung und Funktion der Präfixkonjugation im Sabäischen. in: Norbert Nebes (ed.): Arabia Felix. Beiträge zur Sprache und Kultur des vorislamischen Arabien. Festschrift Walter W. Müller zum 60. Geburtstag. Harrassowitz, Wiesbaden, 191-211.

Kapcsolódó szócikkek

• Ódélarab feliratok
• Szabá

Irodalom

• Beeston, Alfred Felix Landon: A descriptive grammar of Epigraphic South Arabian. Luzac & Co, London, 1962.
• Beeston, Alfred Felix Landon: Sabaic Grammar, Manchester, 1984. ISBN 0-9507885-2-X
• Höfner, Maria: Altsüdarabische Grammatik. (Porta Linguarum Orientalium, Band 24), Leipzig, 1943.
• Kogan, Leonid - Korotayev, Andrey: Sayhadic Languages. (Epigraphic South Arabian). Semitic Languages., London, Routledge, 1997, p. 157-183.
• Nebes, N. - Stein, P.: Ancient South Arabian. in: Roger D. Woodard (ed.): The Cambridge encyclopedia of the World's ancient languages., Cambridge University Press, Cambridge, 2004., p. 454-487. ISBN 0-521-56256-2
• Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 299-310.

Szótárak

• Beeston, A. F. L. - Ghul, M. A. - Müller, W. W. - Ryckmans, J.: Sabaic Dictionary / Dictionnaire sabéen /al-Muʿdscham as-Sabaʾī (Englisch-Französisch-Arabisch), Louvain-la-Neuve, 1982. ISBN 2-8017-0194-7
• Copeland Biella, Joan: Dictionary of Old South Arabic. Sabaean dialect., Eisenbrauns, 1982. ISBN 1-57506-919-9
• Ricks, S. D.: Lexicon of Inscriptional Qatabanian. (Studia Pohl, 14), Pontificial Biblical Institute, Rome, 1989.

Szövegkiadások

• Avanzini, Alessandra: Corpus of South Arabian Inscriptions I-III. Qatabanic, Marginal Qatabanic, Awsanite Inscriptions. (Arabia Antica 2) Ed. PLUS, Pisa 2004 ISBN 88-8492-263-1
• Ryckmans, J. - Müller, W. W. - Abdallah, Y. M.: Textes du Yémen antique. Inscrits sur bois. (Institut Orientaliste, Band 43), Institut Orientaliste, Louvain, 1994

Külső hivatkozások

• CSAI: Corpus of South Arabian Inscriptions Az ódélarab feliratok digitális adatbázisa.