Már régóta tartja magát egy elmélet, mely szerint van élet a Vénuszon. Az elmélet az 1960-as évek óta visszaszorult, mert a bolygó kutatása közben kiderült, hogy a Földétől teljesen eltérőek itt a viszonyok.
Mivel a Vénusz közelebb van a Naphoz, mint a Föld, ezért az extrém üvegházhatás nagyjából 465 Celsius-fokra emeli meg a hőmérsékletet, emellett a légköri nyomás a földinek a 90-szerese, Így a bolygó felszínén igen valószínűtlen, hogy egy nálunk ismert vízalapú életforma kialakuljon. Azonban több tudós is átgondolta, hogy a hőmérsékleti és savassági szélsőségeket kibíró extremofilmikroorganizmusok létezhetnek a Vénusz légkörének hűvösebb, savas, felső rétegében.[1][2][3] Friss, 2020-as kutatások arra utalnak, hogy a légrétegben foszfin van, ami az élet jelenlétére utalhat.[4][5][6]
Történelmi nézőpontok
A XX. század közepéig úgy gondolták, hogy a Vénusz felszíne a Földéhez hasonló, így ott is jelen lehet az élet. 1870-ben a brit Richard Proctor csillagász azt mondta, a Vénusz egyenlítőjének területén az élet szinte teljesen elképzelhetetlen,[7] de a sarkok körül akár még lehetséges is lehet.
Az 1960-as évektől különféle űrfelvételek tisztán megmutatták, hogy a Vénusznak szélsőséges az időjárása, és az üvegházhatás miatt igen magas a felszíni hőmérséklet. A légkörben kénsavból álló felhők úsznak, a felszíni nyomás 90 bar, majdnem a földi érték százszorosa. Ez olyan érték, melyet a Földön 1000 méter mélyen az óceánokban lehet megfigyelni.
1967 szeptemberében Carl Sagan és Harold Morowitz a Nature-ban megjelentettek egy cikket a vénuszi élet lehetőségeiről.[8]
Élet a légkörben
Bár a Vénusz felszínének környékén kevés esély van az életre, 50 km magasan hűvös a levegő, és még a légköri nyomás is kedvező lehet.[9][10]
A Nap sugárzásának hatására a lakható övezet 51 km (65 °C) és 62 km (−20 °C) magasságok között van, a savas felhők belsejében.[3] Egyes elképzelések szerint a Vénusz légkörének felhői olyan vegyi anyagokat tartalmazhatnak, melyek biológiai aktivitást indíthatnak be.[14][15] Az elképzelések szerint, ha léteznek feltételezhető mikroorganizmusok a légkörben, azok energiaforrásként a Nap által kibocsátott ultraibolya sugárzást használhatják fel. Ez megmagyarázná azokat a sötét vonalakat, melyeket „ismeretlen UV elnyelőknek” neveznek, s melyeket a Vénuszról készült UV fényképeken lehet megfigyelni.[16][17] Az ismeretlen UV elnyelő arra sarkalta Carl Sagant, hogy egy 1963-ban megjelent cikkében azt javasolja, hogy feltehetően mikroorganizmusok vannak a Vénusz légkörének felső részében, melyek elnyelik az UV-sugárzást.[18]
2019 augusztusában a csillagászok egy hosszan tartó UV-fény eltűnést és albedót figyeltek meg a Vénusz légkörében és időjárásában, mely lehet vegyi anyagom hatásának vagy egy nagy mikroorganizmus kolónia jelenlétének a hatása a magas légkörben.[19][20]
2020 januárjában csillagászok olyan bizonyítékokról számoltak be, melyek alapján a Vénusz jelenleg aktív vulkáni tevékenységek helyszíne lehet, és az így képződő maradványok tartalmazhatnak olyan tápanyagokat, melyeket a Vénusz légkörében élő mikroorganizmusok képesek lehetnek feldolgozni.[21][22][23]
2020 szeptemberében a kutatók azt írták, foszfin nyomait találták meg a bolygó légkörében, amely a Vénuszon meglévő körülmények között már ismert abiotikus módin nem jöhetett létre.[4][5][6]
A foszfinhoz hasonló molekulák jelenlétére nem számítottak a Vénusz légkörében, mivel az ultraibolya-sugárzás következtében reakcióba lépne a vízzel és a szén-dioxiddal. A PH3 a Földön az anaerob szervezetekkel hozató összefüggésbe a Földön, és oxigénmentes exobolygókon az élet jelenlétére utalhat. Az elmélet magyarázatot adhat a Japán Űrügynökség által a Vénusz felszínén felfedezett sötét vonalakra, melyek a felhőkben élő mikrobák lehetnek.[24][25][26][27][28][29][30][31]
Esetleges múltbéli élet
Az is elképzelhető, hogy amennyiben a felgyorsuló üvegházhatás kialakulása előtt folyékony víz létezett a Vénusz felszínén, kialakulhatott ott a mikrobiotikus élet, de idő közben kihalt.[32] Feltételezve, hogy az a folyamat, mely elhozta a vizet a Földre, a többi bolygónál is lejátszódott a lakható övezetben, akkor a becslések szerint a felszínen legfeljebb 600 millió évig lehetett víz a késői nagy bombázás előtt és alatt, ami elegendő idő lehetett egy egyszerű életforma létrejöttéhez, de ez az időszak a pár millió évtől a több milliárd évig bármi lehet.[33][34][35][36][37] A 2019. szeptemberi kutatási eredmények alapján a Vénusz felszínén lehetett víz, és meg lehettek az élethez szükséges feltételek mintegy 3 milliárd évig, és ennek az időszaknak a vége mintegy 700–750 millió éve lehetett. Ha helyesek a feltételezések, ez már elegendő idő lehetett az élet kialakulásához.[38] Így már kifejlődhetett egy levegőben megélő mikroba életforma is.[39]
↑ ab (2015. szeptember 1.) „Constraints on a potential aerial biosphere on Venus: I. Cosmic rays”. Icarus257, 396–405. o. DOI:10.1016/j.icarus.2015.05.006.
↑Proctor, Richard A., Other Worlds Than Ours: The Plurality of Worlds Studied Under the Light of Recent Scientific Researches. New York : J.A. Hill and Co., 1870. s. 94.
↑ abLandis, Geoffrey A. (2003. január 19.). „Astrobiology: the Case for Venus”. Journal of the British Interplanetary Society56 (7/8), 250–254. o. [2011. augusztus 7-i dátummal az eredetiből archiválva].
↑David, Leonard: Life Zone on Venus Possible. Space.com , 2003. február 11. [2003. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 30.)
↑ (2004. március 1.) „A Sulfur-Based Survival Strategy for Putative Phototrophic Life in the Venusian Atmosphere.”. Astrobiology4, 11–18. o. DOI:10.1089/153110704773600203. PMID15104900.
↑ (2004. július 5.) „Reassessing the Possibility of Life on Venus: Proposal for an Astrobiology Mission”. Astrobiology2 (2), 197–202. o. DOI:10.1089/15311070260192264. PMID12469368.
↑Lee, Yeon Joo (2019. augusztus 26.). „Long-term Variations of Venus's 365 nm Albedo Observed by Venus Express, Akatsuki, MESSENGER, and the Hubble Space Telescope”. The Astronomical Journal158 (3), 126–152. o. DOI:10.3847/1538-3881/ab3120.
↑Michael J. Way (2016. augusztus 2.). „Was Venus the First Habitable World of our Solar System?'”. Geophysical Research Letters43 (16), 8376–8383. o. DOI:10.1002/2016GL069790. PMID28408771. PMC5385710.
