A yorki katedrális (angolul: York Minster) Anglia és Észak-Európa legnagyobb gótikus temploma,[1] amely negyed évezreden át épült. A yorki érsek Anglia második legmagasabb egyházi méltósága Canterbury érseke után.
Története
7–11. század
A katedrális helyén valamikor egy római bazilika állt, majd egy fából épített kápolnát emeltek, hogy legyen hol megkeresztelni 627 húsvét vasárnapján az angolszászEdwint, northumbriai királyt. Az uralkodó parancsára kőtemplomot építettek ezen a helyen. 633-ban Edwin elesett egy csatában, így a Szent Péternek ajánlott templomot az őt követő Oswaldnak kellett befejeznie.[2]
A kőtemplomot az évek során folyamatosan bővítették. Egbert érseksége idején, a késői 8. században iskolája és könyvtára is nyílt a katedrálisnak. 741-ben az építmény leégett, de újjáépítették. Az templomban harminc oltár kapott helyet.[3]
A templom szerencsésen túlélte a viking megszállást, sőt a keresztény hitre áttért Guthfrith király az épületben temettette el magát.[3]1069-ben, amikor a normannok visszafoglalták Yorkot, ismét tűz pusztította el az épületet, 1075-ben pedig újra a vikingek rohanták le a várost, és súlyosan megrongálták a templomot.
1080–1200
A normannok úgy döntöttek, hogy új kőtemplomot építenek a megrongálódott szász templom helyén. Az 1080-as évek környékén, Thomas of Bayeux érseksége idején megkezdődött az új templom építése. A normann templomot 1100 körül fejezték be, majd az évszázad közepén keleti és nyugati irányban egyaránt bővítették. A normann építmény nyomai láthatók a mai katedrális kriptájában.[1]
1200-tól napjainkig
A katedrális alaprajza
1215-ben Walter Gray lett az érsek, aki negyven évig töltötte be ezt a posztot. Neki köszönhető a templom katedrálissá alakítása.[2] A katedrálist 1220-ban kezdték építeni, és a munka 1480-ig tartott. A hosszú építési idő miatt a templomon megfigyelhető a gótika fejlődésének valamennyi nagyobb lépcsőfoka. A kereszthajót korai angol stílusban építették 1220-tól 1255-ig, a nyolcszögletű káptalanterem (1260–1290) és a főhajó (1291–1340) a dekoratív stílus jegyeit hordozza magán, míg a nyugati és a középső tornyot, valamint a nyugati homlokzatot (1470–1472) perpendikuláris stílusban fejezték be.[1]
A felújítás során a főhajó alapterületét a kétszeresére bővítették, ezzel a yorki katedrális lett a legszélesebb Európában. Az 1407-ben beomlott középső tornyot újra felépítették, így az a második legmagasabb lett Angliában a Westminsteri apátság után.[3]
A templom a reformáció és az angol forradalom alatt súlyosan megrongálódott, jóval később, 1829-ben tűz is volt benne.[4] Lángok pusztítottak a déli kereszthajóban 1984 júliusában is. A tetőszerkezet helyreállítása 2,25 millió fontba került.[5]
Mérete
A katedrális kereszt alaprajzú. A templom belső hossza 148 méter, magassága 35 méter, hajójának szélessége szintén 35 méter, kereszthajója 69 méteres. Három tornya van, kettő az épület nyugati végén, egy a főhajó és a kereszthajó találkozásánál. A középső toronyba 275 lépcsőn lehet feljutni.[4] A magasból jól belátni a nyugati tornyokat, illetve a katedrális lábánál elterülő középkori városmagot. A torony súlya 16 ezer tonna.[2]
A központi hajó mennyezete festett fa, míg az oldalhajóké kő. A főhajó mindkét oldalán nemesi címerek láthatók, amelyek azoknak a főuraknak állítanak emléket, akik részt vettek II. Eduárddal a parlament yorki ülésén. Kisebb kápolnákban különböző környékbeli katonai alakulatok hősi halottainak alakítottak ki emlékhelyet.
Ablakai
Híresek a katedrális ólomrekeszes, festett ablakai, amelyekből 111 van a templomban. A 23 méter magas, 9,4 méter széles, csúcsíves keleti ablak, amely az oltár mögött van, a világ teremtését, illetve a végítéletet ábrázolja, és több mint száz jelenetből áll. Az 1405 és 1408 között készített üvegablak valószínűleg a legnagyobb volt a középkorban.[4] Az óriási ablak John Thorton alkotása.
Gyönyörű munka az Öt nővér ablaka is, amely nevének megfelelően öt részből áll, legmagasabb pontja 15 méterre van az ablak aljától. Ezt az ablakot a szürke különböző árnyalatai uralják, mivel grisaille technikával készült. A bibliai témák mellett világi alakok is láthatók a katedrálisok ablakain.[5]
Az oldalhajókban számos sír és kápolna található. A nyugatiban, a Mária-kápolnában fekszik a többi között Scope érsek, akit IV. Henrik angol király 1405-ben lázadásért kivégeztetett. A katedrálisban található szentélyrekesztő falon 15 király (I. VilmostólVI. Henrikig) szobra áll.
Az északi kereszthajóból közelíthető meg a nyolcszögletű káptalanterembe, amelynek nincs központi tartóoszlopa, fülkéit pedig külön-külön ablak világítja meg. A káptalanterembe vezető helyiségben a következő latin nyelvű felirat olvasható: „Mint ahogy a rózsa a virágok virága, úgy ez a ház is a házak háza”.[4] A teremben kétszáz faragott fej és figura látható.[1] Mivel a terem közepén nincs tartóoszlop és az ablakokon sok fény jut be, a helyiség légiesen könnyűnek tűnik.
A kripta a templom alatt helyezkedik el.[4] Számos római és normann épületmaradvány is van a mélyben, ezekre akkor bukkantak, amikor 1967-ben hatalmas műszaki erőfeszítésekkel megerősítették az omlással fenyegető tornyokat.[1]
