York (kiejtése ˈ (segítség·infó)) város az Egyesült Királyságban, Anglia északkeleti részén. A régió egyik legrégebbi városa, Yorkshire hagyományos központja, kulturális és vallási centrum, népszerű turisztikai célpont.
Története
A római időszak
A középkori városfal egy része római alapokra épült.
A régészeti leletek tanúsága szerint York területe már i.e. 7-8 ezer évvel ezelőtt is lakott volt. Britannia római meghódításának idején a brigantes nevű kelta törzs élt itt. Eleinte a törzs a rómaiak szövetségese volt, de később ellenségessé váltak, azért a Kilencedik Légió átkelt a Humberen, i.sz. 71-ben meghódította a brigantesek területét, és a Ouse és Foss folyók összefolyásánál Eboracum néven erődöt építettek.[1] A név eredetére két elmélet van, az egyik szerint tiszafás helyet jelent briton nyelven (eburos + āko(n) vagy birtokhelyet szintén kelta nyelven.[2][3] Az erődített katonai tábort először gerendákból, majd kőből épített fal övezte, mintegy 20 hektáron terült el és 6000 katonát tudott elszállásolni. A mai katedrális az erőd területén fekszik, az altemplomban folyó ásatások során megtalálták a fal maradványait.
Eboracumban tartózkodott huzamosabb ideig Hadrianus, Septimius Severus és I. Constantius (Chlorus) császár is. Severus császár Britannia Inferior provincia fővárosává tette és colonia státuszt adott neki. I. sz 306-ban a városban halt meg Constantius és az erőd katonái a fiát, Nagy Konstantint kiáltották ki császárnak.[4]
Az angolszász és dán korszak
I.sz. 400 körül árvizek tették lakhatatlanná a folyóparti városrészt és miután a rómaiak kivonultak Britanniából, angolszász törzsek szállták meg Eboracumot.[5] Ők a maguk nyelvén Eoforwicnek nevezték (eofor – vadkan + wic –falu). A település a 7. század közepén kezdett ismét növekedni, mikor Eadwine, Northumbria királya ideköltöztette az udvarát. Az első templomot is ő építtette, hogy abban keresztelkedjék meg 627-ben. Utóda, Oswald kőtemplommá alakította át a mai Minster elődjét.
A következő évszázadban itt tanult a híres teológus, Alcuin.
866-ban vikingek foglalták el a várost és tették britanniai birtokaik központjává. Ők a település nevét Jorviknak ejtették. A vikingek uralma idején Jorvik forgalmas kikötőváros és az észak-európai kereskedőútvonalak egyik csomópontja lett. Az utolsó jorviki uralkodót, Véresfejszéjű EriketEadred szász király űzte el, aki Northumbriát beolvasztotta növekvő birodalmába. A város neve ezek után fokozatosan Yorkra rövidült, változatos helyesírással (Yerk – 14. sz., Yourke – 16. sz., Yarke – 17. sz.)
A normann hódítás után
1068-ban, két évvel a normann hódítás után York polgársága, Northumbriával együtt fellázadt. Hódító Vilmos maga verte le a felkelést, melynek során a várost kifosztották és a temploma megrongálódott.[6] A normann király helyi hatalma megerősítésére két, máig meglevő tornyot emelt az Ouse két partján.
A megsérült templom helyén 1080-ban kezdtek el egy új katedrálist építeni, ebből lett a mai Minster. 1190-ben egy pogrom során a zsidó lakosság az erődbe menekült és ott részben öngyilkos lett, a túlélőket pedig a tömeg meglincselte.
Mint folyókikötő és a London – Edinburgh útvonal köztes állomásaként York virágzó kereskedővárossá vált. 1212-ben János király kereskedőkiváltságokat adományozott a városnak. Az angolok elsősorban gabonát és gyapjút exportáltak, míg bort hoztak be Franciaországból, posztót, vásznat és viaszt Németalföldről és prémet és faanyagot a Baltikumból. Fejlődésnek indult a gyapjúfonó és posztókészítő ipar.[7]I. Eduárd Yorkba gyűjtötte össze seregeit skót hadjárataihoz. 1396-ban II. Richárd király újabb városi privilégiumokat adott a településnek.
Miután VIII. Henrik bezáratta a kolostorokat, Yorkshire-ben és Lincolnshire-ben az északi katolikusok fellázadtak ellene, amit a király békés úton leszerelt, ám ígéreteit nem tartotta be és uralma megerősítésére Yorkban létrehozta az Északi Tanácsot. Ennek ellenére a katolikus ellenállás sokáig parázslott még Észak-Angliában, például Guy Fawkes, a Lőporos összeesküvés hírhedt vezetője is Yorkban született és nevelkedett.
A forradalom utáni iparosodási korszakban a térség ipari és kereskedelmi gócpontjai részben áthelyeződtek a közeli Leedsbe és Hullba, de York sikerrel megőrizte kulturális és társadalmi központi szerepét. A grófság társadalmi elitje a városban építtetett fényűző polgárházakat, színházat és lóversenypályát.
A vasutat 1839-ben vezették be a városba és a 19. század végére York fontos vasúti csomóponttá és a North Eastern Railway vasúttársaság központjává vált, mely utóbbi vállalat 5500 lakost alkalmazott. 1862-től kezdve sikeres csokoládégyártó üzemek települtek meg és a vasút mellett az édességkészítés vált a város iparának másik fontos pillérévé.
A 20. század második felétől kezdődően York kiválóan megmaradt középkori belvárosa egyre több látogatót vonzott, így a turizmust megerősítendő, 1975-ben létrehozták a Nemzeti Vasútmúzeumot, 1984-ben pedig a Jorvik Viking Centre-t. 1963-ban megnyitotta kapuit a Yorki Egyetem.
Földrajzi helyzete
A város a York-völgyben, a Pennine-hegység, az Észak-Yorki lápvidék és a Yorkshire Wolds dombvidéke közötti sík, termékeny területen helyezkedik el az Ouse és Foss folyók összefolyásánál.[8]
Az Ouse gyakran megárad, azért a várost megfelelő árvízelhárítási rendszerrel védik. Ennek ellenére 2000 októberében és novemberében az utóbbi 375 év legnagyobb áradásában 300 házat öntött el a víz. A folyómenti ártéri területeket a városon kívül a gyakori vízszintemelkedések miatt elsősorban mezőgazdasági célra hasznosítják.
A 2001-es népszámlálási adatok alapján magának York városának 137 505 lakosa volt, míg a városi önkormányzathoz tartozó valamennyi terület össznépessége 181 094.[9] A 76 920 háztartás 36%-ban házaspárok éltek, 31,3%-uk egyszemélyes háztartás volt, 8,7%-ban élettársi, 8%-ban pedig lakótársi viszonyban voltak az ott élők. 2001-ben a yorkiak 5,1%-a született Nagy-Britannián kívül (az országos átlag 9,2% volt) és 95%-uk a fehér bőrű brit etnikumhoz tartozott.
A bűnözési statisztikát illetően York nem különbözik számottevően az angol átlagtól, habár az autófeltörések száma valamivel magasabb annál.
Vallás
York az anglikán egyház északi régiójának és a yorki egyházmegye központja, valamint a yorki érsek székhelye. A katedrálissal együtt 33 anglikán templom működik a városban. York ezenkívül a katolikus Middlesbrough-i egyházmegye központja is és 8 katolikus templom működésének színhelye. A kisebb keresztény felekezetek közül a kvékerek, metodisták és unitáriusok játszanak jelentős szerepet a vallási életben, valamint egy mecset szolgálja a muszlim lakosok igényeit. A 2011-es népszámláláson a lakosok 59,5%-a vallotta magát kereszténynek.[10]
Gazdaság
Az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott a gazdaság szerkezete. Korábban csak néhány vasúti és csokoládégyártási munkaadó produkálta a termelés nagy részét, és a gyártási kapacitás 75%-án négy üzem osztozott. A 90-es években megszűnt a vasúti kocsik gyártása és a 2000-es évek közepén a Kraft Foods Lengyelországba költöztette át a csokoládégyártást, valamint a Nestlé is több száz főt bocsátott el.[11]
York gazdasága ma túlnyomórészt a szolgáltatásokon alapszik, mely a város foglalkoztatottjai 88,7%-ának ad munkát. Ebbe a szektorba tartoznak a közalkalmazottak, az egészségügyben, oktatásban, pénzügyben, információtechnológiában és turizmusban dolgozók. Utóbbi szektorban a dolgozók 10,7%-a talált állást. 2009-ben York volt a brit állampolgárok által a 7., a külföldiek által pedig a 13. leglátogatottabb nagy-britanniai város.
Jelentősen növekszik az új technológiai és kreatív szektorok jelentősége. A Yorki Egyetem mellett megnyitottak egy innovációs parkot és 1998-2008 között 80 új technológiai cég telepedett meg a városban, 2800 új munkahelyet teremtve.
A munkanélküliség alacsony (4,2%) az Egyesült Királyság 5,3%-ához képest (2008)
Közlekedés
York közúton és vasúton könnyen megközelíthető. A legközelebbi repülőtér Manchesterben és Leedsben van, de a londoni repülőterekről is kényelmesen elérhető tömegközlekedéssel és vasúttal.
A katedrálison kívül számos kisebb-nagyobb gótikus templom és kápolna
A yorki erőd egy része máig megmaradt, különálló tornya, a Clifford’s Tower és a York Castle Museum (korábban börtön)
A középkori városfal nagy része megmaradt, hosszát tekintve a legnagyobb egész Angliában. A városkapuk mind láthatóak és a 4 km-nyi városfal nagy része bejárható.
A Snickelways, a középkorból megmaradt szűk utcák és sikátorok. Leghíresebb a Shambles, egy keskeny, boltokkal szegélyezett macskaköves utca, ahol még a valamikori hentesüzletek kampói is megmaradtak.
A Fekete Hattyú Fogadó (Black Swan Inn), egy 1417-ben épült gerendavázas ház, mely kísérteteiről is nevezetes.
A Jorvik Viking Centre, a viking múzeum.
A National Railway Museum, a vasútmúzeum és még számos kisebb múzeum és galéria.
A történelmi óváros látványosságainak felkeresését a turista számára megkönnyíti a Macskaösvény (Cat Trail), melynek végigjárása 21, az érdekes épületeken elhelyezett macskafigura megkeresését jelenti.[12]
A Nemzetközi Kísértetkutató Alap (Ghost Research Foundation International) szerint York Anglia legkísértetjártabb városa.[13]
Minden év szeptemberében megrendezik a yorki gasztronómiai fesztivált (Festival of Food and Drink), mely 10 napig tart és 150 000 látogatót is vonz. A helyi ételkülönlegességek egyike a yorki sonka.[14]
Ez a szócikk részben vagy egészben a York című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
