Az XB–70 Valkyrieszuperszonikusnehézbombázó repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban terveztek. Igen nagy, a hangsebesség háromszorosát meghaladó repülési sebessége és magassága védettséget jelentett a légvédelemmel szemben. A repülőgép hajtóműve és több, fontos alkatrésze megegyezett az XF–108 Rapier vadászgépével, de ennek már prototípusát sem építették meg. A félszárnyak külső fele 65°-ban lehajtható volt, ez javította a gép iránytartását, azaz függőleges vezérsíkként működött, amellett megnövelte a szárnyak által termelt felhajtóerőt, így a Valkyrie volt a világon a legjobb felhajtóerő-légellenállás aránnyal rendelkező szuperszonikus repülőgép (néhány vitorlázógép ebből a szempontból jobb).
Az interkontinentális ballisztikus rakéták elterjedése miatt a bombázó repülőgépek veszítettek fontosságukból, Francis Gary PowersU–2-esének lelövése után pedig megkérdőjeleződött a nagy sebességű bombázók életképessége, ezért a repüléseket csak mint a szuperszonikus utasszállító repülőgépek fejlesztéséhez szolgáló SST program kísérleteit folytatták. 1966. június 8-án a második prototípus, miközben vadászgépekkel repült kötelékben, összeütközött egy F–104 Starfighterrel és lezuhant. Az első prototípus, amelyen több, a lezuhant második prototípuson már megoldott probléma kijavítatlan volt, még 33 kísérleti repülést végzett, 2,5 Mach-ra korlátozott sebességgel, mielőtt leállították. A repülőgép építésének hírére állították rendszerbe a Szovjetunióban a MiG–25-ös vadászrepülőgépeket.
.svg){kind=small}
