Egyedül azt várom el az embertől, hogy a világnézete ne vegye el a józan eszét.
– Gombrowicz
Életrajza
Nemesi családban született 1904-ben. 1911-ben családjával együtt Varsóba költözött. A gimnázium elvégzése után, 1922-ben a Varsói Egyetem jogi karára iratkozott be, ahol 1927-ben végzett. Közel egy évet Franciaországban töltött. Visszatérte után megkezdte bírói gyakorlatát, amelyet azonban csakhamar odahagyott. Írói próbálkozásait az 1920-as években kezdte meg. A két világháború közötti Lengyelországban írta meg Ferdydurke című regényét, amely máig nagy népszerűségnek örvend.
A második világháború kitörése Argentínában érte, ahová egy hónappal korábban utazott egy új óceánjáró hajóval, és úgy határozott, hogy Buenos Airesben marad. Itt 1947 és 1955 között a „Banco Polaco” (Lengyel Bank) hivatalnoka. Művei 1953-tól kezdtek el megjelenni, többnyire a párizsi lengyel emigráns Instytut Literacki (Irodalmi Intézet) kiadásában, és ebben az évben kezdte el írni később háromkötetesre bővült Naplóját, amely életművének egyik sarokpontja.
1963-ban egy ösztöndíjjal Nyugat-Berlinbe, majd rövidesen Franciaországba utazott. Itt ismerkedett meg egy kanadai francia diáklánnyal, aki később Rita Gombrowicz néven a felesége, majd hagyatékának gondozója lett. A Nizza melletti Vence-ban halt meg asztmában 1969-ben.
Művei Lengyelországban a rendszerváltást megelőzően csak töredékesen jelentek meg. Drámáit játszották, ugyanakkor Gombrowicz kikötötte, hogy regényeit csak abban az esetben adhatják ki, ha a naplóját is megjelentetik, amit a cenzúra nem engedélyezett, így ezekre 1989-ig várni kellett. Életművének szülőhazájában és külföldön egyaránt kiterjedt irodalma van. Születésének századik évfordulóját, 2004-et Lengyelországban hivatalosan Gombrowicz-évvé nyilvánították.
A biszexualitását nyíltan vállaló[3] író munkássága újabban politikai viták kereszttüzébe került, mivel Roman Giertych lengyel oktatásügyi miniszter – műveit „homoszexuális propagandának” minősítve – azt javasolta, Gombrowicz kerüljön ki a kötelező iskolai tananyagból.[4][5]
Opętani (regény, 1939, magyarul: Megszállottak, Körner Gábor fordítása, 2008)
Trans-Atlantyk (regény, Instytut Literacki, Párizs, 1953, magyarul: Transz-Atlantik, Kerényi Grácia és Fejér Irén fordítása, 1987, később Körner Gábor fordításában is, 2006)
Ślub (dráma, Instytut Literacki, Párizs, 1953, magyarul: Esküvő, Spiró György fordítása)
Dziennik 1953-1956 (napló, Instytut Literacki, Párizs, 1957, magyarul: Napló 1953-1956, Pályi András fordítása, 2000)
Bakakaj (elbeszélések, Wydawnictwo Literackie, Krakkó, 1957, magyarul: Cselédlépcsőn, Körner Gábor és Pálfalvi Lajos fordítása, 1997)
Drámák; ford. Eörsi István et al., szerk., előszó Pályi András; Pesti Kalligram, Bp., 1998 (ebben szerepel a Történelem [Historia] című, korábban magyarul meg nem jelent dráma is, Körner Gábor fordításában)
