PROFILBARU.COM

	William Nordhaus
	Életrajzi adatok
Született	1941. május 31. (83 éves); Albuquerque
Ismeretes mint	közgazdász; egyetemi oktató; docens; egyetemi tudós/kutató;
Állampolgárság	amerikai
Iskolái	Yale Egyetem; Massachusetts Institute of Technology; Clare Hall; Phillips Academy;
Tudományos fokozat	doktorátus
	Szakmai kitüntetések
	Sterling Professor; BBVA Foundation Frontiers of Knowledge Award (2017); közgazdasági Nobel-emlékdíj (Abhijit Banerjee, Esther Duflo, Michael Kremer, Paul Romer, 2018); Distinguished Fellow of the American Economic Association; Fellow of the Econometric Society (1984); American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja; Clarivate Citation Laureates (közgazdaság-tudomány, 2009); Carnegie Fellow (Carnegie Corporation of New York, 2016);
	A Wikimédia Commons tartalmaz William Nordhaus témájú médiaállományokat.

William Nordhaus (Albuquerque, Új-Mexikó, 1941. május 31. –) amerikai közgazdász. 2018-ban közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott a „klímaváltozás globális gazdasági hatásait vizsgáló munkájáért”.

Élete

Nordhaus Albuquerque-ben született, Új-Mexikó államban. A Yale Egyetemen végezte az alapszakot 1963-ban, a doktoriját 1967-ben tette le a Massachusettsi Műszaki Egyetemen. 1973 óta a Yale közgazdasági karának állandó professzora, valamint az erdészeti és környezettudományi kar professzora. Felesége, Barbara a Yale Gyermektanulmányozási Centrumban dolgozik.

Nordhaus a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja (National Academy of Sciences), ahol többféle bizottság feladatait segítette a nukleáris és alternatív energiarendszerekkel, az üvegházhatás és a felmelegedés következményeivel, nemzeti statisztikával és az illegális drogok utáni kutatásokkal kapcsolatban.^[1] 1972 óta tagja és tanácsadója a Brookings Gazdasági Testületnek Washingtonban. 1977-től 1979-ig a Nemzeti Gazdasági Tanács tagja. 1986-tól 1988-ig a Yale Egyetem igazgatója.

Nordhaus több tudományos lap volt vagy jelenlegi szerkesztője.

Munkássága

Nordhaus több könyvet is írt, jelentősebbek az Invention, a Growth and Welfare, Is Growth Obsolete?, The Efficient Use of Energy Resources, Reforming Federal Regulation, Managing the Global Commons, Warming the World és az Economics tankönyv.

Kutatási területe a gazdasági növekedésre, a természeti erőforrásokra és a klímaváltozásra terjed ki. Az 1970-es évek óta foglalkozik gazdasági és tudományos modellek fejlesztésével, amelyek a globális felmelegedést teszik szemlélhetőbbé, és segítségükkel meg lehet határozni a hatékony módját az éghajlatváltozás kezelésének. Nordhaus a bér és az árak viszonyát, az egészségügyet, a nemzeti mutatószámokat, a politikai gazdasági körforgást és a termelőképességet is tanulmányozta.^[1] Az 1996-os tanulmányában a gazdaságtörténetről a babiloni időkre tér vissza, ahol megállapítja, hogy a hosszú távú gazdasági növekedést alaposan alábecsülték.

A DICE-model

Nordhaus azokat az interakciókat vizsgálta, amelyek működésbe lépnek a világgazdaság és az ember okozta klímaváltozás között, nagyobb figyelmet szentelve a Föld éghajlatváltozásának, ami a fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj) égetéséből fakad. Köztudott, hogy ez a szén-dioxid mennyiségét az atmoszférában és egyéb üvegházhatást okozó anyagok felszabadulását jelenti, ami végül a globális felmelegedést eredményezi. Nordhaus a kémiára és a fizika törvényeire alapozva létrehozta az úgynevezett integrált értékelő modelleket (integrated assessment models vagy IAMs), amelyekkel megmutatta, hogy a világgazdaság és az éghajlat hogyan alakulna a felmelegedés üteme és az azt megakadályozó irányelvek szerint (pl. kibocsátási kvóta), ha ugyan a kormány tesz ellene.

A DICE-modellel (Dynamic Integrated Climate Economy model) Nordhaus meghatározta a hosszú távú gazdasági kiadásokat és bevételeket, és arra jutott, hogy az emberi jólét, beleértve a jövő generációinak jólétét, akkor érné el a maximumát, ha az összes országban bevezetnék a szénadót.

Nordhaus 2009-ben a szén társadalmi költségét 2025-re 16 amerikai dollár per tonnára becsülte, azonban 2016-ban újra számolta, és a szén költsége 44 amerikai dollárra növekedett, ami majdnem a háromszorosa tíz év eltelte alatt. Nordhaus úgyszintén a globális felmelegedés felső fokát 1,5%-os növekedésen tanácsolja tartani.^[2]

Nordhaus 2018-ban kutatásaiért közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott.

Magyarul megjelent művei

Közgazdaságtan; ford. Balogh András, szerk. Fébó László, Szepesi György, tan. Mátyás Antal; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1976
Paul A. Samuelson–William D. Nordhaus: Közgazdaságtan, 1-3.; ford. Atkári János; Közgazdasági és Jogi, Bp., 1987–1988
- 1. Alapfogalmak és makroökonómia; 1987
- 2. Mikroökonómia; 1987
- 3. Alkalmazott közgazdaságtan a mai világban; 1988
Közgazdaságtan. Oktatási segédlet, 1-2.; összeáll., szerk. Győri Józsefné, Jávorszki Andrásné, Mach Tamás; Pannon Agrártudományi Egyetem Állattenyésztési Kar Társadalomtudományi Tanszék, Kaposvár, 1990
Székelyné Kovács Katalin: Vázlatok Samuelson–Nordhaus: Közgazdaságtan I. című könyvéhez; VEK, Veszprém, 1999
Paul A. Samuelson–William D. Nordhaus: Közgazdaságtan; ford. Mezei György, Bock Gyula; KJK-Kerszöv, Bp., 2000
Paul A. Samuelson–William D. Nordhaus: Közgazdaságtan; ford. Misz József; bőv., átdolg. kiad.; Akadémiai, Bp., 2012

Jegyzetek

↑ ^a ^b Yale Egyetem életrajz
↑ Robert P. Murphy

Források

William Nordhaus versus the United Nations on Climate Change Economics (angol nyelven). Robert P. Murphy. (Hozzáférés: 2019. június 11.)
Nordhaus életrajza a Yale Egyetem honlapján (angol nyelven). Yale Egyetem. [2019. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 11.)
Nordhaus a Britannicában (angol nyelven). Britannica Enciklopédia. (Hozzáférés: 2019. június 11.)