A weta elnevezés több mint 70 új-zélandi rovarfaj összefoglaló elnevezése, melyek az Anostostomatidae és Rhaphidophoridae családokhoz tartoznak. A weták ősei valószínűleg az alsó kréta földtörténeti korban alakultak ki, a fosszilizálódott maradványok tanúsága szerint Ausztráliát és Ázsia egy részét is benépesítették, napjainkra azonban csak Új-Zélandon és Óceánia szigetvilágának egy részén maradtak fenn. A weta elnevezés a maori nyelvből származik.
Általános jellemzőik
A weták a világ legnagyobb és legsúlyosabb rovarjai közé tartoznak. Megjelenésüket tekintve leginkább a szöcskékhez és tücskökhöz hasonlítanak, ezektől azonban megkülönbözteti őket nagyon megnyúlt és tüskés hátsó lábuk. A weták többsége ragadozó, kisebb rovarokkal táplálkozik, egyes fajok azonban zuzmókat, leveleket, virágokat és gyümölcsöket fogyasztanak. Éjszaka aktív rovarok.
Élőhelyük változatos, egyaránt előfordulnak alpesi környezetben, erdőkben, mezőkön, barlangokban, de az emberi településeket is kedvelik, ahol ugyanazt a szerepet töltik be mint az egerek és a patkányok.
Az óriás weták (Deinacrida spp.) közé 11 faj tartozik. A legnagyobb weta fajok, hosszúságuk elérheti a 100 mm-t, súlyuk 20 - 30 g között mozog. Az óriás weták közül legnagyobbra növő faj a Kis-Barrier-szigeti weta(Deinacrida heteracantha), az egyik fogságban tartott példány elérte a 70 g testsúlyt, ezzel a valaha élt (és feljegyzett) legsúlyosabb rovarként került be a rekordok könyvébe.
A fa weták közé hét faj tartozik, amelyek kizárólag Új-Zéland északi szigetén és a déli sziget északi illetve középső részén fordulnak elő. Mint nevük is mutatja, elsősorban faüregekben élnek, növényi anyagokkal és kisebb rovarokkal táplálkoznak. A fa weták közepes méretűre, átlagosan 40 mm hosszúságúra nőnek. A hím weták a nőstényeknél nagyobbakra nőnek és kifejlettebb rágószervvel is rendelkeznek.
A fa weták előszeretettel választják lakóhelyül a városok zöldövezeteit, alapjában véve békés állatok, de ha veszélyben érzik magukat, harapnak, harapásukkal pedig fertőzéseket is továbbíthatnak az emberi szervezetbe.
A hét fa weta faj a következő:
Az aucklandi fa weta, vagy a maori bennszülöttek nyelvén tokoriro(Hemideina thoracica) Új-Zéland északi-szigetén fordul elő.
A Wellington fa weta(Hemideina crassidens) Új-Zéland déli szigetének északi és északnyugati részén fordul elő.
Az agyaras weták elnevezésüket a hímek rágószerveit védő agyarszerű képződményről kapták, melyet a riválisaik elleni harcra használnak. A nőstények nem rendelkeznek "agyarakkal". Az agyaras weták kizárólag ragadozók, földigilisztával és kisebb rovarokkal táplálkoznak. Az agyaras weták közé három faj tartozik, az északi agyaras weta(Anisoura nicobarica), mely a fa wetához hasonlóan faodúkban él, a mercury-szigeteki agyaras weta, mely földbe vájt odúkban él, odúját falevelekkel álcázza, illetve a Raukumara agyaras weta(Motuweta riparia), mely kizárólag a Raukumara-hegy környékén fordul elő.
A mercury-szigeteki agyaras wetát 1970-ben, a Raukumara agyaras wetát 1996-ban fedezték fel. A helyi zoológusok véleménye szerint az új-zélandi szigetvilágban még több, máig nem azonosított agyaras weta faj is előfordulhat.
A mercury-szigeteki agyaras weta a legveszélyeztetettebb weta faj, megmentésére jelentős természetvédelmi erőfeszítések zajlanak.
Földi weták
A földi weták közé mintegy 40 faj tartozik. Új-Zéland mindkét szigetén, illetve a környező szigetvilágban is előfordulnak. Mint nevük is mutatja, földbe vájt üregekben élnek, táplálékukat, mely más rovarokból és gyümölcsökből áll, éjszaka szerzik be.
Barlangi weták
A barlangi weták közé mintegy 60 faj tartozik, elterjedési területük elsősorban a barlangokra terjed ki, de előfordulhatnak magasabban fekvő erdőkben és alpesi környezetben is. A barlangi wetákra a hosszú, karcsú hátsó lábak és a nagyon hosszú csápok jellemzőek.
Természetvédelmi helyzetük
A weták természetes ellenségei az emberek betelepedése előtt csak egyes madárfajok, elsősorban a weka és a kivik, illetve a denevérek voltak. Az emberrel együtt betelepülő házi macskák, kutyák, patkányok és sündisznók azonban jelentősen megtizedelték a weta állományt, napjainkban 16 weta fajt tartanak nyilván veszélyeztetettként. Megmentésükre az 1970-es években indítottak természetvédelmi programot.
Források
Johns, P. M.: "The Gondwanaland weta: family Anostostomatidae (formerly in Stenopelmatidae, Henicidae or Mimnermidae): nomenclatural problems, world checklist, new genera and species", in: Journal of Orthoptera Research (Orthopterists' Society), 1997.
