Westminsterben és Oxfordban tanult, 1760-ban a kelet-indiai társaságnál, Bengáliában, írnoki állást kapott. 1756-ban Clive alatt a hadseregben szolgált, 1761-64-ben pedig Kalkuttában a kormányzó tanács tagja volt. 1764-ben visszatért Angliába, de miután Indiában szerzett vagyonát elvesztette, ismét beállott a kelet-indiai társaság szolgálatába, mely 1769-ben Madrasba küldte, 1772-ben Bengália kormányzójává, 1773-ban pedig Kelet-India első főkormányzójává nevezte ki.
Ez állásban jóformán korlátlanul uralkodott tizenkét évig és a legsúlyosabb viszonyok között is megfelelt nehéz feladatának. Gyarapította és megerősítette a társaság hatalmát, újjászervezte a közigazgatást, a társaság jövedelmét 3 millióról 5 millió font sterlingre emelte, valamint igazságügyi reformokat vezetett be. 1785-ben jóakarójának, North lord miniszternek visszalépése után Hastings-et visszahívták Angliába, mire a parlament Burke indítványára perbe fogta, ám Hastings Edward Thurlow angol főkancellár támogatását élvezte. Azzal vádolták, hogy zsarnokilag uralkodott, hogy az indiai bennszülötteket zsarolta és kizsákmányolta, s hogy több indiai fejedelmet igazságtalanul fosztott meg trónjától. Az alsóház a vádat a felsőházhoz utasította, mely a pert a Westminsterhallban 1788. február 13-án kezdte tárgyalni. Hosszadalmas vizsgálat után a főúri bizottság 1795-ben felmentette Hastings-et, de a hosszú per teljesen felemésztette Hastings vagyonát, mire a kelet-indiai társaság érdemeinek elismeréséül 4000 font sterling nyugdíjat szavazott meg neki. Ez időtől fogva visszavonultan élt, mígnem 1814-ben a királyi titkos tanács tagjává nevezték ki. Stephen Lushingtonnal folytatott levelezése 1795-ben jelent meg.
Művei
Narrative of the late transaction at Benares (Kalkutta, 1782)
Review of the state of Bengal (1786)
The present state of the East Indies (1786)
Speech in the high court of justice in Westminsterhall (London, 1791)
Jegyzetek
↑ abBnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)