1946-tól 1951-ig a Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárosaként dolgozott. 1953 és 1971 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem könyvtárosa, majd igazgatóhelyettese volt. 1971-ben a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Innen 1978-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Könyvtára igazgatói (1985. január 1-jétől főigazgatói) posztjára került. 1985-ben vonult nyugdíjba.
1964 és 1983 között a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Ellenőrző Bizottságának elnöke volt. 1983-tól 1987-ig az Egyetemi Könyvtárigazgatók Tanácsának elnöki posztját töltötte be.
1997-ben megszerezte a történettudományok kandidátusa fokozatot, 2009-ben címzetes egyetemi tanárrá nevezték ki.
Munkássága
Kutatóként a könyvtári hálózatok együttműködésével, a tárolókönyvtárakkal kapcsolatos kérdésekkel, a könyvtári tájékoztatás módszereivel és könyvtári etikával foglalkozott. A Közgazdasági Egyetem könyvtárvezetőjeként irányította az új szolgáltatások bevezetését, és elkészítette az intézmény új épületbe telepítésének terveit. Jelentős szerepet játszott a könyvtári ismeretek oktatásának országos szervezésében, a bibliográfiai kurzusok meghonosítója volt az agráregyetemen.
Mintegy száznyolcvan publikáció fűződik nevéhez.
Díjai
1977-ben Szocialista Kultúráért kitüntetéssel, 1980-ban Szabó Ervin-emlékéremmel ismerték el munkásságát.
Főbb művei
Monográfiák
A mezőgazdasági tudományos kutatás és tájékoztatás segédkönyvei (Gödöllő, 1957)
A mezőgazdasági tájékoztatás segédkönyvei (Budapest, 1968)
A könyvtárvezetés főbb elméleti kérdései (Budapest, 1970)
A magyaróvári agrárfelsőoktatás 175 éve (1818–1993) (Mosonmagyaróvár, 1993)
Erzsébet királyné és falkavadászatai (Budapest, 1998)
A jászfelsőszentgyörgyi Vörös Sarok Vadásztársaság története (Jászfelsőszentgyörgy, 2007)
Kosáry Domokos, a tudományszervező könyvtárigazgató (Gödöllő, 2009)