Vársétány (Marosvásárhely)

Vársétány (Bulevardul Cetății)
Közigazgatás
Ország	Románia
Település	Marosvásárhely
Városrész	Belváros
Létrejötte	1912
Földrajzi adatok
Hossza	0,5 km
Távolság a központtól	0,5 km
Elhelyezkedése
Vársétány Pozíció Marosvásárhely térképén
é. sz. 46° 32′ 54″, k. h. 24° 34′ 05″46.5484, 24.5681Koordináták: é. sz. 46° 32′ 54″, k. h. 24° 34′ 05″46.5484, 24.5681
A Wikimédia Commons tartalmaz Vársétány témájú médiaállományokat.

A Vársétány (románul: Bulevardul Cetății), népszerű nevén Bulevárd egy marosvásárhelyi promenád, mely a Rákóczi utcától (str. Avram Iancu) a Klastrom utcáig (str. Mihai Viteazul) húzódik; alsó része párhuzamos a marosvásárhelyi vár északi falaival. Egy jellemzés szerint Európa legromantikusabb sétánya.^[1] Mai kinézetét 1912-ben nyerte el.

Története, elnevezései

A hely neve 1722-ben Tzigan mező, 1823-ban Tzigány Mező, hol most a' Német város vagyon,^[2] később Németváros utca. A Németváros a Vártól északra elterülő városrész volt, ahova II. József idejében németeket telepítettek.^[3] Az utca nyugati részét Várgödrének, Vár sáncának is nevezték, a keletit pedig Trébelybe járó útnak.^[4] 1846–1852 között ebben az utcában lakott Bolyai János.^[5]

1887-től Vár utca, 1900-tól pedig Bethlen Gábor utca.^[2] Jelenlegi kinézetét 1912-ben, Bernády György hivatala idején nyerte el, mikor a központi rész két oldalára Bécsből hozatott, Észak-Amerikában honos nyugati ostorfákat ültettek. A terveket Radó Sándor városi építész készítette.^[6][7]

A román hatalomátvétel után, 1920-ban Bulevardul Regina Maria névre keresztelték. 1940-ben visszakapta a Bethlen Gábor nevet, 1948-tól Bulevardul Armatei (Hadsereg sugárút), 1953-tól Bulevardul 1 Mai. 1992-ben felvette Ion Antonescu diktátor nevét, akinek az 1989-es rendszerváltás után kisebbfajta kultusza kezdett kibontakozni, egy 2002-es sürgősségi rendelet azonban megtiltotta többek között a fasizmussal kapcsolatba hozható elnevezések használatát,^[8] így az utcát 2005-ben átnevezték Bulevardul Cetății (Vár sétánya) névre.^[9]

A 2010-es években többször szakszerűtlenül csonkolták a fákat, és Dorin Florea polgármester a fasor kivágását is kilátásba helyezte. Az ügy politikai színezetet is kapott, mivel a tősgyökeres magyar lakosság számára szentimentális értéket képvisel a Bernády idejében létesített sétány. 2018-ban a környezetvédő szervezetek kezdeményezték a fasor védetté nyilvánítását.^[1][6]

Leírása

Kelet-nyugat irányú, hosszúsága 500 méter, a házak többsége földszintes, néhányuk szecessziós homlokzatú. Keleti irányban a Somostetőre vezető Trébely utcában folytatódik. Az ostorfák lombkoronája zöld alagutat képez a sétány fölött; ez a város utolsó összefüggő fasora, Marosvásárhely utolsó ilyen jellegű zöldövezete.^[1]

Főbb látnivalók a sétány mentén és közelében:

• A marosvásárhelyi vár^[10]
• Rákóczi-lépcső^[10]
• Rákóczi-mellszobor^[10]
• Kőrösi Csoma Sándor-szobor^[10]
• Az egykori II. Rákóczi Ferenc gimnázium épülete (jelenleg Unirea Főgimnázium(wd))^[11]
• Az egykori Széchenyi István Felső Kereskedelmi Fiúiskola épülete (jelenleg Petru Maior Egyetem)^[11]

Képek

• 
  Nyáron...
• 
  télen
• 
  Bolyai egykori háza
• 
  Ostorfák

Jegyzetek

1. Antal Erika: Védetté nyilvánítanák az utolsó összefüggő marosvásárhelyi fasort. Székelyhon, 2015. március 13. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
2. Pál-Antal Sándor: A marosvásárhelyi utcák, közök és terek történeti névtára. Transindex. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
3. Vigh 154–155. o.
4. Vigh 235. o.
5. Bakó Zoltán: Bolyai-tábla a marosvásárhelyi Vár sétányon. Székelyhon, 2010. szeptember 6. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
6. Bögözi Attila: Ahol nem látni a fától az erdőnyi bajt. Erdélyi Riport, 2016. április 15. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
7. Szer Pálosy Piroska: A Vár sétány ostorfáit kezelték. Népújság, 2018. június 24. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
8. Ordonanța de urgență nr. 31/2002. Camera Deputaților, 2002. március 13. [2020. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
9. Hotărârea nr. 254/2005. Consiliul Local Municipal Târgu Mureș, 2005. október 13. (Hozzáférés: 2019. április 15.)
10. Balás 71–75. o.
11. Balás 103–105. o.

Források

• ↑ Balás: Balás Árpád. Zsebre szabott Marosvásárhely. Marosvásárhely: Mentor (2016). ISBN 9786069385272 
• ↑ Vigh: Vigh Károly. Marosvásárhelyi helynevek és földrajzi közszavak. Csíkszereda: Pallas-Akadémia (1996). ISBN 9789739755443 

További információk

• Fodor Sándor (S.); Balás Árpád. Marosvásárhelyi útikalauz. Marosvásárhely: Impress, 42–51. o. (1996). ISBN 9739687512 
• Bodolai Gyöngyi: Amputált fák városa. Népújság, 2008. március 11. (Hozzáférés: 2018. július 26.)