Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov (orosz betűkkel: Владимир Александрович Джанибеков), született Vlagyimir Alekszandrovics Kriszin (Владимир Александрович Крысин; Iskandar, Üzbegisztán, 1942. május 13.) szovjet űrhajós.
Vlagyimir Kriszin[2] néven született. A Dzsanyibekov nevet a felesége tiszteletére, annak családi neve után vette fel. Előbb a taskenti Szuvorov Katonai Szakiskolát végezte el, utána 1960-ban a Leningrádi Állami Egyetem Fizika Tanszékén tanult egy évig, majd 1961-ben Jejszki Felsőfokú Katonai Pilótaképző Szakiskola hallgatója lett. 1965-től mérnök-repülőtiszt. 1968 és 1970 között repülőoktató volt a Szovjet Légierőnél. 1970. április 27-től kapott űrhajós kiképzést. 145 napot, 15 órát és 56 percet töltött a világűrben. 1986. június 24-én kilépett az űrhajósok kötelékéből. Az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsának tagja volt 1985–1990 között.
Ötször kapta meg a Lenin-rendet, kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, egy alkalommal a Vörös csillag érdemrendet. Pályafutásának elismeréseként mongol és francia kitüntetésekben részesült. Tiszteletbeli polgár Kalugában (Jurij Gagarin szülővárosában, Cserkesszkben, Arkalikban (Kazahsztán) és Houstonban (Amerika).
A 3170-es kisbolygót nevezték el róla.
Ugyancsak róla nevezték el Dzsanyibekov-effektusnak azt a kinematikai jelenséget, amelyet egyik űrrepülése során neki sikerült először megfigyelnie. A súlytalanság állapotában egy forgó és haladó mozgást végző test forgástengelye periodikusan irányt változtat. A jelenségre klasszikus mechanikai magyarázat létezik, ld. teniszütő-elmélet (Tennis Racket Theorem).[3]