SzvámiVivékánanda (kiejtéseⓘ), eredeti nevén Naréndra Náth Datta (Swami Vivekananda's Ancestral House & Cultural Centre, 1863. január 12. – Belur, 1902. július 4.) hindu szerzetes és Srí Rámakrisna vezető tanítványa,[8] a ma már világszerte több mint száz központtal rendelkező Rámakrisna Misszió(wd) megalapítója.[9] Kulcsszerepe volt a védánta és a jóga indiai filozófiáinak a nyugati világban történő terjesztésében.[10][11]
Miután találkozott Késab Csandra Szén-nel, belépett a Bráhmo Szamádzs rendbe. Egész életén át azt az elvet követte, hogy minden emberben megvan a képesség arra, hogy a kiteljesedést megvalósítsa. Miután Rámakrisna tanítványa lett, megkapta a Vivékánanda nevet és a szvámi címet. Rámakrisna nagy hatással volt rá, tőle tudta, hogy minden élőlény az isteni én megtestesítője, ezért Istennek az emberiség szolgálatán keresztül tehet szolgálatot.
Hat évet meditációval töltött a Himalájában, majd térítő buzgalommal utazásokat tett Dél- és Nyugat-Indiában, s a modern védánta egyik legjelentősebb tanítójává vált.
Rámakrishna halála után széles körben bejárta az indiai szubkontinenst, majd később az Egyesült Államokba utazott, hogy a hinduizmust képviselje a világvallások 1893-as parlamentjén. Itt kirobbanó siker ért el és ékesszólása, valamint mély benyomást keltő fellépése nyomán világszerte ismertté vált.[9] 1894-ben New Yorkban megalapította a Védánta Társaságot,[13] amely mind a mai napig virágzik.[11] Hangsúlyozta azt, hogy a jóga nem „indiai” és nem kizárólag hindu hagyomány.[11] 1895-ben és 1896-ban az Egyesült Királyságba utazott, ahol nagy sikerű előadásokat tartott, majd más európai országokat is felkeresett.
A misztikus tanításait később mások is tovább vitték Nyugaton, például Paramahansza Jógánanda, akinek 1946-ban megjelent könyve, „Egy jógi önéletrajza” rendkívül népszerűvé vált az egész világon.
Mesterétől eltérően Vivékánanda sokat adott a külsőségekre, a róla készült képeken elegáns ruházatot, turbánt visel, és jellegzetesen pózol.
1902. július 4-én, halálának napján, korán felébredt és a Belur Math templomába ment, ahol három órán át meditált. Napközben a szanszkrit nyelvtant és a jóga filozófiáját tanította a tanulóknak. Este a szobájába ment, kérve, hogy ne zavarják, majd meditációja közben hunyt el. Tanítványai szerint elérte a mahá-szamádhit.[16]
Vivekananda beteljesítette korábbi jóslatát, miszerint nem fog negyven évet élni.[17]
A cselekvés és a szeretet jógája; ford. Malik Tóth István, szerk., életrajzi bev. Danka Miklós; Ursus, Bp., 2000 (A cselekvés útja mint spirituális ösvény)
Rádzsa-jóga, avagy Belső természetünk meghódítása; ford. Malik Tóth István; Lazi, Szeged, 2006
↑Bhuyan, P. R. (2003), Swami Vivekananda: Messiah of Resurgent India, New Delhi: Atlantic Publishers & Distributors, ISBN 978-81-269-0234-7
↑Gupta, Raj Kumar (1986), The Great Encounter: A Study of Indo-American Literary and Cultural Relations, Delhi: Abhinav Publications, ISBN 978-81-7017-211-6
↑Nikhilananda, Swami (April 1964), "Swami Vivekananda Centenary", Philosophy East and West, University of Hawai'i Press, 14 (1): 73–75, doi:10.2307/1396757
↑Chetananda, Swami (1997). God lived with them: life stories of sixteen monastic disciples of Sri Ramakrishna. St. Louis, Missouri: Vedanta Society of St. Louis. ISBN 0-916356-80-9.
↑Virajananda, Swami, szerk. (2006) [1910],The Life of the swami Vivekananda by his eastern and western disciples... in two volumes (6th ed.), pp. 645–662., Kolkata: Advaita Ashrama, ISBN 81-7505-044-6
