PROFILBARU.COM

Vitorlás agáma
	Hím vitorlás agáma a Maluku-szigeteken
	Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Alország:	Valódi szövetes állatok (Eumetazoa);
Alországág:	Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria);
Főtörzs:	Újszájúak (Deuterostomia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Hüllők (Reptilia);
Rend:	Pikkelyes hüllők (Squamata);
Alrend:	Gyíkok (Sauria);
Alrendág:	Leguánalakúak (Iguania);
Család:	Agámafélék (Agamidae);
Alcsalád:	Agámaformák (Agaminae);
Nem:	Hydrosaurus;
Faj:	amboinensis;
Tudományos név
	Hydrosaurus amboinensis; Johann Jakob Kaup, 1828
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vitorlás agáma témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vitorlás agáma témájú médiaállományokat és Vitorlás agáma témájú kategóriát.

A vitorlás agáma, régies nevén vitorlás gyík (Hydrosaurus amboinensis) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a gyíkok (Sauria) alrendjébe és az agámafélék (Agamidae) családjába tartozó faj. A Hydrosaurus nemzetség 5 faja egyike.

Kinézete

Ismertető jegyeik a zömök, de magas, oldalt összenyomott törzs, rövid, vastag fej, nagyon hosszú, vastag farok, izmos lábszárak és lábfej, amelyeknek hosszú ujjait a szegélyeken rojtosan kiugró pikkelyek fedik, feltűnőbb azonban a hát középvonala hosszában futó pikkelytaréj. A testet apró, négyoldalú pikkelyek takarják, amelyek a fejen és a háton vastagabbak. A fogsorban 6 apró, kúpalakú fog van elöl az állkapocsban, továbbá 4 hosszú szemfog és 13–13 zápfog. A combon egy sor pórus van.

A közönséges vitorlásgyík (Hydrosaurus amboinensis) nemzetségének legismertebb faja. Teste 1 m-nél is hosszabb. Felső oldala olajbarna, amely a fején és nyakán zöldesbe megy át; fekete foltok és rajzok tarkítják. Egy bőrredő a vállai tájékán fekete.

Elterjedése

A Jáván és a Maluku-szigeteken honos. Európába az első példányokat Amboinából hozták, innen amboionai gyíknak is nevezik.

Életmódja

Tartózkodási helye a folyómenti erdők és bozótok. Tápláléka magvakon és bogyókon kívül vízi növények, férgek, százlábúak és más effélék. Ha megijesztik, a vízbe rohan s ott kövek alá rejtőzik. Tojásait a homokba rakja. Egyébként hálóval, sőt kézzel is megfogható, mert nagyon nyugodt, óvatos, s egyáltalában nem agresszív. Fehér húsa emberi fogyasztásra alkalmas, állítólag kellemes vadíze van.