A vincellér, vinclér[1] régebben a szőlők kezelésével és megőrzésével, illetve nagyobb szőlőknél az azokban előforduló munkák felügyelésével megbízott személy volt.
Munkaköre
Régen az állandó cselédek sorába tartozott, és szabad lakáson kívül rendes éves fizetést kapott, amely vagy kizárólag készpénzből, vagy készpénzből és terménybeli járandóságokból tevődött össze. A vincellérnek értenie kellett a szőlőműveléshez; ez a feltétel különösen a filoxéra megjelenése óta vált fontossá. A 19. század végén ilyen szakképzettséget a ménesi, tarcali, tapolcai és munkácsi vincellériskolákban, illetve az egri és szekszárdi szőlészeti, borászati és kertészeti tanfolyamokon lehetett szerezni.
Jelenleg a vincellérnek a feladata a szőlőtermesztés és alapvető pinceműveletek technológiai folyamatainak önálló ellátása. Ilyen irányú, szőlő-, gyümölcstermesztő szakképzést Egerben, Kiskőrösön, Kőszegen, Sopronban, Tokajban, Budafokon és Villányban folytatnak.
Gyürky Antal: Vinczellérek könyve, avagy A' szőlőmívelés 's borkezelésnek legalaposabb módja. A' növény- 's vegytan szabályai szerint gyakorlatilag előadva. 1. köt.; Emich Ny., Pest, 1856
Vaday József: Vincellérkönyv szőlőmunkások és gazdák részére; 3., jav. kiad.; Polatsek, Temesvár, 1914
rudinai Molnár István: Szőlőművelési káté. Kisebb szőlőbirtokosok, gyakorlati szőlőművesek és vincellérek használatára; átdolg. Ulicsny Károly; 7. jav., bőv. kiad.; Belügyminisztérium Kísérleti Ny., Bp., 1929
