Polgári nevelésben részesült és ennek megfelelően Székesfehérváron, majd Győrben tanult. Innen Veszprémben végzett teológiai tanulmányai után 1814-ben szentelték fel. 1819-1826 között Pápán dolgozott. 1823-ig káplán, majd 1826-tól Pápakovácsi plébánosa lett.
Péteri Takáts József családjánál való nevelősködése idején kezdett nyelvészettel és a nyelvújítással foglalkozni. Mérsékelt nyelvújítóként bírálta Kazinczy Ferenc és köre nyelvújító túlzásait A Magyar Neologia Rostálgottatása című művében (Pest, 1826.).[1] A Pápakovácsi plébánia könyvtára 14 kéziratos művét őrzi. 1858. február 5-én Pápakovácsiban hunyt el.
