Weisz Márk (1873–1912) ékszerész és Gelb Margit fia.[4] 1902-ben született New Yorkban, de szüleivel visszatért Magyarországra. Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el, majd 1920 és 1922 között a Blaha Lujza Színház tagja volt, de fellépett a Belvárosi Színházban is. 1922-ben A hetedik fátyol című filmmel kezdte meg filmes karrierjét, bár már gyerekként is feltűnt néhány kisebb szerepben. Hamarosan a német némafilmek népszerű főszereplőjévé vált Ernst Verebes néven.
Verebes Ernő egyike volt azoknak a színészeknek, akik hangjuknak és karizmájuknak köszönhetően zökkenőmentesen tudtak átállni a hangosfilmre. Később számos zenés- és szórakoztató filmben tűnt fel, többek között a Va Banque-ban (Gustaf Gründgens és Lil Dagover mellett), a Das Blaue vom Himmel című operettfilmben (zene: Ábrahám Pál, forgatókönyv: Billy Wilder), a Geheimnis der roten Katze című vígjátékban, illetve a Gräfin Mariza (zene: Kálmán Imre), a Viktoria und ihr Husar (zene: Ábrahám Pál) és a Die Blume von Hawaii (zene: Ábrahám Pál) című operettfilmekben. 1933-ig egyik filmet forgatta a másik után, majd a nácik hatalomra kerülését követően el kellett hagynia az országot.[5] Ismét Magyarországra jött és operett táncoskomikus-szerepben lépett fel a Budai Színkörben, a Fővárosi Operettszínházban, a Városi Színházban és a Royal Revüszínházban. Miután az USA-ban született, így 1938-tól ott folytatta filmes karrierjét Ernő Verebes néven, ahol leginkább kisebb szerepekben tűnt fel. Soha nem érte el azt a népszerűségét mint amit Európában. Németországban és Magyarországon gyakran játszott nemeseket vagy tiszteket a vásznon, de az Egyesült Államokban főképp tipikus német férfiakat vagy akár SS-tisztet alakított. Kivételt képez ez alól Ernst LubitschLenni vagy nem lenni (Sein oder Nichtsein) című filmje, amelyben ügyelőt alakított.
1945 szeptemberében hírt kapott arról, hogy anyja, Gelb Margit és nővére, Verebes Emmy 1944-ben egy szövetséges légitámadás során meghalt egy budapesti gyűjtőtáborban. Ez különösen tragikus volt számára, mivel amerikai állampolgárokként megmenekülhettek volna.
A második világháború után folytatta a szórakoztató filmekben való forgatást, de egyre kisebb szerepeket kapott. 1952-ben A víg özvegy című operett filmes adaptációjában egy pincért alakított (zene: Lehár Ferenc) anélkül, hogy felkerült volna a stáblistára. Hasonló volt a helyzet, amikor az 1953-ban bemutatott Houdini című filmben Prof. Alligari szerepét játszotta. Levonta a következtetést és 51 évesen visszavonult a filmes munkától. Utolsó éveit a Los Angeles-i Woodland Hillsben töltötte.
Kay Weniger: Das große Personenlexikon des Films. Die Schauspieler, Regisseure, Kameraleute, Produzenten, Komponisten, Drehbuchautoren, Filmarchitekten, Ausstatter, Kostümbildner, Cutter, Tontechniker, Maskenbildner und Special Effects Designer des 20. Jahrhunderts. Band 8: T – Z. David Tomlinson – Theo Zwierski. Schwarzkopf & Schwarzkopf, Berlin 2001, ISBN 3-89602-340-3, S. 157.
Kay Weniger: 'Es wird im Leben dir mehr genommen als gegeben …'. Lexikon der aus Deutschland und Österreich emigrierten Filmschaffenden 1933 bis 1945. Eine Gesamtübersicht. S. 519 f., ACABUS-Verlag, Hamburg 2011, ISBN 978-3-86282-049-8
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ernö Verebes című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.jpg)
