A Vajai-tó Természetvédelmi Területen belül található a különleges úszólápokról nevezetes, 78 hektár kiterjedésű vajai őstó, mely egyben horgásztó is. A szabadon látogatható természetvédelmi területek közé tartozik.
Az utolsó jégkorszak előtti ősi folyók, az Ős-Tisza és Ős-Szamos a Kárpátok hegyeit elhagyva a síkságon terítették le hordalékukat, mely az idők folyamán a szélfútta homok vándorlása, mozgása következtében buckákká, dombokká formálódott.
A homokdombok közötti mélyedésekben összegyűlt talajvízből és csapadékból lefolyástalan tavak alakultak ki, a vajai tóhoz hasonlóan, melyek elmocsarasodtak, területük és környékük mezőgazdasági művelésre alkalmatlanná vált.
E nyírségi lefolyástalan mélyedéseket az 1800-as évek végén mesterséges csatornákkal kötötték össze, s vizüket a Tiszába vezették.
Ez "Lónyai-főcsatorna" néven gyűjtötte össze a betorkolló kisebb csatornák vizét, így a Vajai-tó felesleges vizének elvezetésére megépített "Vajai Főfolyás" vizét is.
A Vajai-tó az ország azon ritka helyei közé tartozik, ahol még fellelhetők az úszó lápszigetek, s megfigyelhetők az azokon megtelepedett különleges, jégkorszakból visszamaradt ritka növények is.
Úszó lápi szigetek
Kialakulásuk egyszerű természeti jelenség: A különböző vízinövények (nád, és más gyékényfajok) sarjhajtásokat neveltek a víz felszínén, majd a vízen lebegő növényi részek, nádlevelek sokaságából az évek során vastag réteg alakult ki. Aztán az idők folyamán e lebegő rétegre a környező homokdombokról a szél port, szerves anyagokat, s különböző növények magvait szórta el. A vastag, levegővel nem érintkező eltőzegesedett rétegen kisarjadtak a szél, és a madarak hordta magvak, buja növényzet alakult ki.
Az egybefüggő, lebegő "ingóláp"-ból a szél kisebb-nagyobb részeket szakított le, így alakultak ki a kisebb-nagyobb bokrok, fák, nád, és aljnövényzettel borított úszó lápszigetek, melyek a vízállás szerint hol felemelkedtek, hol pedig visszasüllyedtek.
Mivel az egész a víz felett lebegett, a növények nem tudtak legyökerezni a tó aljára.
Növényvilága
Az úszó lápszigeteken az éger, a fűz, s a fák lábain élő növények között páfrányokat, tőzegpáfrány(Thelypteris palastris), szálkás pajzsika(Dryoptteris palustris), a jégkorszakból ittmaradt tarajos pajzsika(Dryopteris cristata) található a nyúlánk sás(Carex elongata) kíséretében, vízi menta(Mentha aquatica), sokasága, réti füzény(Lythrum salicaria), hagymaburok, s a jó vízállású ingólápok ritka relikviumfaja a tőzegeper(Comarum palustre) is megtalálható itt.
A Vajai-tó növényvilága is változatos. Az úszó szigetek növényzetéhez hasonlóan több ritka növényfaj található a partmenti füzesek és nádasok környékén is. A nád- és gyékényszegélyezte partokon a zsurlók, mentafélék szomszédságában virít a sárga virágú salátaboglárka(Ficaria verna) és a lizinka futó változata a pénzlevelű lizinka(Lysimachia nummularia) is.
A vízben számtalan hínárfajta: sima tócsagaz(Cetatophyllum submersum) stb. mellett virít a fehér tündérrózsa(Nymphaea alba).
A tó mögötti befolyás környékén nyílik a mocsári gólyahír, a tüdőfű(Pulmonaria officinalis), a lizinka, a vízi menta, a befolyás mögött húzódó viszonylag háborítatlan rét növényei között pedig a pázsitfűfélék számos faja, mint a rezgőfű(Briza media), itt nő a réti kakukkszegfű(Dianthus superbus), réti boglárka(Ranunculus acris), a vadsóska (Rumex patentia) és füzikék (Epilobium spp.) is.
