PROFILBARU.COM

Vadászantilop
	Természetvédelmi státusz
	Súlyosan veszélyeztetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Ruminantiamorpha;
Alrend:	Kérődzők (Ruminantia);
Alrendág:	Pecora;
Öregcsalád:	Bovoidea;
Család:	Tülkösszarvúak (Bovidae);
Alcsalád:	Tehénantilop-formák (Alcelaphinae);
Nem:	Beatragus; Heller, 1912
Faj:	B. hunteri;
Tudományos név
	Beatragus hunteri; (Sclater, 1889)
Szinonimák
	Cobus hunteri Sclater, 1889; Damaliscus hunteri P.L.Sclater, 1889; Damaliscus lunatus hunteri;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vadászantilop témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vadászantilop témájú médiaállományokat és Vadászantilop témájú kategóriát.

A vadászantilop vagy hirola (Beatragus hunteri) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tehénantilop-formák (Alcelaphinae) alcsaládjába tartozó faj. Nemének az egyetlen élő és egyben típusfaja is.

Tudományos nevét Philip Lutley Sclater angol ornitológus adta, aki Henry Charles Vicars Hunter (1861-1934), angol vadász emlékére nevezte el.

Rendszertani helyzete

A faj rendszertani helyzetét illetően nincs egyetértés a taxonómusok között. Felfedezésekor a közönséges lantszarvúantilop (Damaliscus lunatus) egyik alfajaként írták le Damaliscus lunatus hunteri néven. Később kiderült, hogy eléggé különbözik attól ahhoz, hogy önálló fajként ismerjék el. Ekkortól Damaliscus hunteri néven ismerte el a tudomány, még mindig a lantszarvúantilopok nemébe a Damaliscus nembe sorolva.

Későbbiekben felmerült, hogy eléggé különbözik a lantszarvúantilopoktól, így egy különálló, monotipikus (egyfajos) nembe sorolták át, így kapta a ma legszélesebb körben elfogadott tudományos nevét, a Beatragus hunteri-t. Néhány rendszertannal foglalkozó kutató azonban nem támogatja a fajnak különálló nembe való sorolását, így ők továbbra is a Damaliscus nembe sorolják a fajt. Mióta felfedezték a fosszilis rokonát, a Beatragus antiquus-t, a Beatragus emlősnem megszűnt monotipikusnak lenni.^[1]^[2]^[3]^[4]

Előfordulása

Kenya és Szomália száraz, füves területein él.

Megjelenése

Fej-testhossza 120–200 centiméter, marmagassága 100–125 centiméter, testtömege mintegy 73–118 kilogramm. Szőrzete homokszínű, s ez az élőhelyén megfelelő rejtőszínt biztosít számára. A hímek háti színezete ugyanakkor szürkébe hajló barna. A 44-72 centiméteres lant alakú szarvai, melyek inkább hasonlítanak az impaláéhoz, mint más nemén belüli fajokéhoz; jellegzetessé teszik e fajt. További ismertetőjegye a hosszant megnyúlt fej, valamint a szeme körüli halovány fehér „gyűrű”.

Életmódja

Territoriális faj; a hímek védelmezik területüket, s rendszeresen a nőstényekért folyik a harc. Párbajnál az egymás méregetése után a szarvak összeütközésekor a két vetélytárs mellső lábaival „letérdel”. A heves harc végén pedig az lesz a győztes, aki négylábon marad. A vadászantilop kisebb, 5–40 fős csoportokban él, amelyet egy-egy territóriummal rendelkező hím vezet.

Szaporodása

A vemhességi időszak 7,5–8 hónapig tart, s egy borjat hoz világra. A párzási időszak márciusban - áprilisban van, hogy az utódot a rövid esős időszakban hozhassa világra, megfelelő táplálékot biztosítva neki.

Védettsége

Az IUCN besorolása szerint kritikusan veszélyeztetett faj, mivel állományai egyrészt a vadászat, másrészt a túllegeltetés miatt nagyon megfogyatkoztak. Az 1970-es években állományát még 14 000 egyedre becsülték. Ez az 1980-as évek végén felére, nagyjából 7000 egyed körüli nagyságúra apadt. A jelenlegi összegyedszám 500 és 1200 egyed közötti nagyságú lehet.

Jegyzetek

↑ Kingdon, J. (1982) East African Mammals. An Atlas of Evolution in Africa. Vol. IIID. Bovids. Academic Press: New York. 395- 746.
↑ Gentry, A. W. (1990) Evolution and dispersal of African Bovidae. In: Bubenik, G. A. and Bubenik, A. B. (eds.). Horns, Pronghorns and Antlers. Springer-Verlag: New York. 195–227.
↑ Gentry, A. W. and Gentry, A. (1978) Fossil Bovidae (Mammalia) of Olduvai Gorge, Tanzania: Part 1. Bulletin British Museum Natural History (Geology) 29: 289–446.
↑ Thomas, H., Coppens, Y., Thibault. C. and Weidmann, M. (1984) Decouverte de vertebres fossiles dans le Pleistocene inferieur de la Republique de Djibouti. C. R. Académie des Sciences Paris 299: 43–48

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. június 29.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hirola című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.