Tehénantilop-formák

Tehénantilop-formák
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
Vörös tehénantilop (Alcelaphus buselaphus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: Patások (Ungulata) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Ruminantiamorpha Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Öregcsalád: Bovoidea Család: Tülkösszarvúak (Bovidae) J. E. Gray, 1821 Alcsalád: Alcelaphinae Brooke, 1876
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Tehénantilop-formák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Tehénantilop-formák témájú kategóriát.

A tehénantilop-formák (Alcelaphinae) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó alcsalád.

Az alcsaládba 9 recens faj tartozik.

Rendszerezés

Az alcsaládba az alábbi 4 élő nem és 9 fosszilis nem tartozik:

• Alcelaphus Blainville, 1816 - középső pliocén-jelen^[1]
• Beatragus Heller, 1912 - késő pliocén-jelen
• gnú (Connochaetes) Lichtenstein, 1812 - kora pleisztocén-jelen
• Damaliscus P. L. Sclater & Thomas, 1894 - ?középső-késő pleisztocén-jelen

• †Damalacra
• †Damalops - pliocén-pleisztocén; Dél-Ázsia^[2]
• †Megalotragus van Hoepen, 1932 - pliocén-holocén; Afrika^[3][4]
• †Oreonagor
• †Parestigorgon
• †Parmularius - pliocén-pleisztocén; Afrika^[5]
• †Rabaticerus
• †Rhynotragus
• †Rusingoryx Pickford & Thomas, 1984 - pleisztocén; Afrika^{[6][7][8][9][10]}

Jegyzetek

1. Lothagam: The Dawn of Humanity in Eastern Africa. New York, USA: Columbia University Press, 547. o. (2001). ISBN 978-0-231-11870-5 
2. Vrba, E. S. (1979). „Phylogenetic analysis and classification of fossil and recent Alcelaphini Mammalia: Bovidae”. Biological Journal of the Linnean Society 11 (3), 207. o. DOI:10.1111/j.1095-8312.1979.tb00035.x. 
3. Turvey, S.T. (2009). Holocene mammal extinctions. In: Turvey, S.T. (editor) (2009). Holocene extinctions. Oxford University Press, Oxford, UK.
4. Thackeray, John Francis. (2015). Faunal Remains from Holocene Deposits, Excavation 1, Wonderwerk Cave, South Africa. African Archaeological Review.
5. Charles Kimberlin Brain (1981), The Hunters Or the Hunted?: Introduction to African Cave Taphonomy, University of Chicago Press, ISBN 978-0-226-07089-6, <https://books.google.com/books?id=E4JyZgr8y50C&pg=PA170&dq=Parmularius>
6. (2016) „Unexpected Convergent Evolution of Nasal Domes between Pleistocene Bovids and Cretaceous Hadrosaur Dinosaurs”. Current Biology 26 (4), 503–508. o. DOI:10.1016/j.cub.2015.12.050. PMID 26853365. 
7. „Revealed: Rusingoryx, an ancient wildebeest cousin with bizarre dinosaur traits”, The Guardian, 2016. február 5. (Hozzáférés: 2016. március 28.) 
8. „Pleistocene Mammal Rusingoryx atopocranion Had Dinosaur-Like ‘Nose’”, sci-news.com, 2016. február 5. (Hozzáférés: 2016. március 28.) 
9. Gentry A. W. (2010) Bovidae, Cenozoic Mammals of Africa, 747-803
10. Faith J. Tyler (2011). „Taxonomic status and paleoecology of Rusingoryx atopocranion (Mammalia, Artiodactyla), an extinct Pleistocene bovid from Rusinga Island, Kenya” (PDF). Quaternary Research 75 (3), 697–707. o. DOI:10.1016/j.yqres.2010.11.006. 

Források

• ITIS szerinti rendszer besorolása
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alcelaphinae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.