U–802 |
Hajótípus | Tengeralattjáró |
Üzemeltető | Kriegsmarine |
Hajóosztály | IXC/40 típus |
Pályafutása |
Építő | Deutsche Schiff und Maschinenbau AG, Bréma |
Megrendelés | 1940. december 7. |
Építés kezdete | 1941. december 1. |
Vízre bocsátás | 1942. október 31. |
Szolgálatba állítás | 1943. június 12. |
Szolgálat vége | 1945. május 11. |
Honi kikötő | Lorient |
Sorsa | Megadta magát[1] |
Általános jellemzők |
Vízkiszorítás | 1120 T felszínen 1232 T víz alatt |
Hossz | 76,76 m |
Szélesség | 6,86 m |
Merülés | 4,67 m |
Maximális merülési mélység | 230 m |
Hajtómű | MAN M9V40/46 kompresszoros 9 hengeres dízelmotor 2 db SSW GU345/34 elektromos motor 2 db |
Sebesség | 19 csomó felszínen 7,3 csomó víz alatt |
Hatótávolság | 25 620 km felszínen 117 km víz alatt |
Fegyverzet | 6 torpedócső, 22 torpedó (53,3 cm) Egy fedélzeti ágyú (Utof 105/45) |
|
Legénység | 48-56[2] |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az U–802 tengeralattjárót a német haditengerészet rendelte a brémai Deutsche Schiff und Maschinenbau AG-től 1940. december 7-én. A hajót 1943. június 12-én vették hadrendbe. Négy harci küldetése volt, egy hajót süllyesztett el.[1]
Pályafutása
Az U–802 1944. január 29-én futott ki első járőrútjára, kapitánya Helmut Schmoeckel volt. Március 22-én a tengeralattjáró megtorpedózta a kanadai Watuka teherhajót, amely 1998 tonna szenet szállított. A 26 tagú legénység egy tagja meghalt, a többieket a HMCS Anticosti felfegyverzett halászhajó vette fedélzetére. Április 28-án egy Vickers Wellington harci gép mélységi bombákat dobott a búvárhajóra a Vizcayai-öbölben, de az sértetlenül vészelte át a támadást.[1][3][4]
Második küldetése 18 napig, a harmadik 120 napig tartott. Utóbbi során egészen a Szent-Lőrinc-folyó torkolatáig hajózott. Augusztus 19-én a USS Bogue repülői mélységi bombákat dobtak a tengeralattjáróra, de csak kisebb károkat okoztak. Augusztus 18-án újabb légitámadást, majd szeptember 14-én rombolótámadást élt túl az U–802, amely 1944. november 12-én futott be Bergenbe.[5][6]
1945. május 3-án a tengeralattjáró megkezdte utolsó harci küldetését, így a német kapituláció a tengeren érte. Május 11-én legénysége megadta magát a skóciai Loch Eribollnál. A búvárhajó később áthajózott az észak-írországi Lisahallybe, majd a szövetségesek december 31-én, a Deadlight hadművelet keretében megsemmisítették.[7]
Kapitányok
Név
|
Kezdőnap
|
Zárónap
|
Rolf Steinhaus |
1943. június 12. |
1943. december 12.
|
Helmut Schmoeckel |
1943. december 13. |
1945. május 11.
|
Őrjárat
Indulás
|
Indulónap
|
Érkezés
|
Zárónap
|
Kiel |
1944. január 29. |
Lorient |
1944. május 2.
|
Lorient |
1944. június 22. |
Lorient |
1944. július 9.
|
Lorient |
1944. július 16. |
Bergen |
1944. november 12.
|
Kristiansand |
1945. április 28. |
Loch Eriboll |
1945. május 11.
|
Elsüllyesztett hajó
Dátum
|
Hajó neve
|
Nemzetisége
|
Brt
|
Konvoj
|
1944. március 22. |
Watuka |
Kanada |
1621 |
SH–125
|
Jegyzetek
Források
IXC/40 típusú német tengeralattjárók |
---|
|