A következő évtizedben rendkívül sokféle feladatkört töltött be: 1940-től Kalocsa-Belvárosban káplán, 1940–1950 között kötelékvédő. Ezzel párhuzamosan, 1941–1951 között teológia tanár, 1942-ben a szeminárium prefektusa, 1944-ben hitoktatónőképző intézeti tanár. 1945-től 1951-ig főszékesegyházi könyvtárosként is működött, illetve az egyházközségi nővérek moderátora volt. 1947-ben érseki tanácsos, 1948-ban hittanári vizsgáztató, 1950-ben egyházmegyei bíró.
1950–1951 között a Szent István templom igazgatója, majd Szegeden teológia tanár. 1957-ben Jánoshalma plébánosa, majd 1958-ban garábi címzetes apát lett.