A turáni átok legendája szerint a magyarok közötti viszálykodás egy ősi átok következménye. Az átok eredete eltér a különböző változatokban, egyesekben a Szent István által üldözött táltosoktól ered, mások még régebbre mennek vissza, de mindegyikben közös az átok: a magyarok közt legyen széthúzás, ellenségeskedés.
Vörösmarty Mihály 1832-ben írta Az átok című versét (Aurora hazai almanch 1833),[1] amelyben a széthúzás eredetét a honfoglalás kori átokban látja.
|
Vörösmarty Mihály
Az átok
„Férfiak!” így szólott Pannon vészistene hajdan,
„Boldog földet adok, víjatok érte, ha kell.”
S víttanak elszántan nagy bátor nemzetek érte,
S véresen a diadalt végre kivítta magyar.
Ah de viszály maradott a népek lelkein: a föld
Boldoggá nem tud lenni ez átok alatt. – 1832[2]
|
A legenda valószínűleg a 19. század második felében keletkezett, korábbi ismert említése nincsen,[3] és a magyarság turáni eredete is csak Max Müller német nyelvész 1861-es Nyelvtudomány című munkája nyomán terjedt el a köztudatban.[4] A konkrét „turáni átok” szóösszetétel legkorábbi említése Herczeg Ferenc író és publicista nevéhez fűződik.[5]
Jegyzetek
- Szendrei László: A „turáni átok”. Egy politikai mítosz születése és diadalútja; Attraktor, Máriabesnyő, 2021
