A Tule vapiti Kalifornia területén fordul elő. Korábban nagy csordái éltek Kalifornia nyílt füves pusztáin és erdeiben, de a vadászat miatt majdnem kihalt. 1895-ben már csak 28 Tule vapiti maradt.[2] Már nem élne egyetlen egyede sem, ha Henry Miller kaliforniai szarvasmarhatenyésztő nem tart meg egy kisebb csordát birtokán. Az 1970-es évektől az állatok száma nőni kezdett.[3] 2009-ben már több, mint 4000 Tule-vapiti él.[2] Tule vapitival lehet találkozni Carrizo Plainnél, Point Reyesnél és Owens Valley egyes részein, Lone Pinetól Bishopig.
Megjelenése
Az észak-amerikai vapiti alfajok közül ez a legkisebb termetű alfaj; a felnőtt bikák általában 203-249 kilogrammosak, míg a suták csak 169-192 kilogrammosak. A borjak hasonlóan sok más szarvasfaj borjához fehéren pettyezett barna bundával jönnek világra.
Jegyzetek
↑Erxleben, J.C.P. (1777) Anfangsgründe der Naturlehre and Systema regni animalis.
↑ abKanewske, Rachel: The Biogeography of the Tule Elk. San Francisco State University. [2009. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 9.)
The Return of the Tule Elk-Verna R. Johnston-Pacific Discovery, Vol. 31, Number 1, pages 14–25, Jan-Feb, 1978 California Academy of Sciences, San Francisco
The Tule Elk Preservation Act of 1976-Public Law 94-389
Tule Elk Management Plan and Environmental Assessment, Oct. 1997
History of the California Tule Elk, Gerhard Bakker, Los Angeles City College, 1961
Tule Elk in California, History, Current Status, and Management Recommendations, Gene Scott Fowler, UC Berkeley, July 1985
Acclimation of Reintroduced Tule Elk in the Diablo Range, California, Julie A.Phillips, Thesis, San Jose State University, May 1985
