Ez a szócikk a második világháborúban alkalmazott könnyűcirkáló-osztályról szól. Hasonló címmel lásd még: Town osztály (1910).
A Town osztály egy 10 könnyűcirkálóból álló hajóosztálya volt a Brit Királyi Haditengerészetnek a második világháború alatt. Az osztály hajóit az 1930-as Londoni Tengerészeti Szerződés által meghatározott kritériumoknak megfelelően tervezték meg. A 10 hajót három alosztályba, a Southampton, a Gloucester és az Edinburgh alosztályokba lehet besorolni. Az osztály onnan kapta a nevét, hogy a hajókat az Egyesült Királyság városairól nevezték el.
Fegyverzet
Mk XXII löveg, lekerekített végggel; ezt a típust a Southampton és Gloucester alosztályoknál használták
Mk XXIII löveg, szögletes véggel, ahogy az a HMS Belfaston máig látható
Mint a japán és Egyesült államokbeli társaik, a Town osztály hajói is csak a szerződés szerint voltak "könnyűcirkálók": a Londoni Tengerészeti Szerződés szerint az a hajó könnyűcirkáló, mely elsődleges fegyvereinek kalibere nem nagyobb, mint 6,1" (155 mm); mindhárom tengeri nagyhatalom azzal próbálta kijátszani a nehézcirkálók építésének korlátozását, hogy ilyen "könnyűcirkálókat" építettek, melyek sem méretben, sem effektív tűzerőben nem voltak rosszabbak a nehézcirkálóknál. A kisebb kaliberű fegyverek okozta hátrányt azzal egyenlítették ki, hogy több fegyverük volt.
Az összes hajó Mark XXII vagy XXIII típusú lövegekkel volt felszerelve; a kettő között az apró külső eltérések mellett inkább a belsők voltak a lényegesek: a XXIII kevesebb személyzetet igényelt, viszont gyorsabban után lehetett tölteni, illetve az ágyúkat magasabb szögben lehetett használni. Mindkét lövegtípusba három Mark XXIII ágyút szereltek; ezek közül a középsőt 30" (76 cm)-csel hátrább szerelték, hogy elkerüljék a lövedékek röptükben való találkozását, illetve hogy a személyzetnek több helye legyen a munkára. A lövegek tetején kivágások voltak találhatóak, hogy extrém magas szögben is lehessen őket használni, ugyanis eredetileg légvédelmi szerepet is szántak a hajóknak. Viszont az ágyúcsöveket manuálisan nem lehetett elég gyorsan sem felemelni a kívánt szögbe, sem pedig megtölteni őket; a Haditengerészet ezért kifejlesztette az ABU-t, ami lehetővé tette, hogy az ágyúkat előtöltsék időzített lövedékekkel, és tüzeljenek mikor a repülő elérte a beállított távolságot. A hajókat HACS légvédelmi irányítórendszerrel és AFCT-vel (Admiralty Fire Control Table; egy elektromechanikus analóg számítógép, amivel az elsődleges fegyverzetet irányították) szerelték fel.
Southampton alosztály
Az alosztály első hajóját, a HMS Newcastle-t 1936. január 23-án bocsátották vízre, és 1937. március 5-én állt szolgálatba, egy nappal az alosztály névadóját, a HMS Southamptont megelőzve. Ezek a hajók direkt válaszként épültek a japán Mogami-, illetve az amerikai Brooklyn-osztályra. Ebbe az alosztályba tartozott a legtöbb, szám szerint öt hajó.
Gloucester alosztály
Alig különböztek a Southampton alosztály hajóitól. Annyira nem, hogy építés közben változtattak meg apróbb dolgokat, például nagyobb teljesítményű hajtóműveket kaptak, a kicsit vastagabb lett a páncélzat, illetve az áttervezték a fedélzetet. Három épült belőlük.
Edinburgh alosztály
Az alosztály két hajóból állt, a valóságban önálló osztályt alkottak, mert jóval nagyobbak voltak elődeiknél, külső megjelenésük is jelentősen eltért. Ezeket a két másik alosztállyal szerzett tapasztalatok alapján módosították: hosszabbak lettek 7 méterrel (ennek az eredeti célja az volt, hogy négy tripla ágyús löveg helyett négy darab négy ágyús lövegeket használjanak; a kevés rendelkezésre álló idő és a fellépő nehézségek miatt végül visszatértek a másik két alosztályhoz hasonló elrendezésre, viszont fejlesztettek a lövegeken). Ezen felül négy darab 4"-es (100 mm) ágyúval, illetve nyolc darab QF 40 mm-es "Pom-pom" ágyúval több fegyverzetet kaptak. A megnövekedett hossz miatt az elülső kémény is hátrább kerülhetett, illetve a hajók belsejét is átdolgozták.
Módosítások
A hajókat a világháború, és később a Koreai háború során többször módosították. A Glasgow, a Newcastle, a Birmingham és a Sheffield "X" lövegét (a hátsó kettő közül a feljebb lévő) eltávolították, hogy légvédelmi célból 2 darab 4x40 mm-es Bofors gépágyúcsoportot telepíthessenek rájuk. Ez nem volt gond az Edinburgh alosztály esetén, mert ők hosszabbak voltak, és volt hely ugyanezen fegyverek felszereléséhez és a löveg megtartásához is. A fegyverek mellett a fő változást a radarok jelentették, melyekből folyamatosan szerelték fel az újabb változatokat.
Szolgálatban
Elsőként a Newcastle állt szolgálatba 1937-ben, míg utoljára a Belfast, 1939 augusztusában. Az osztály összes hajója tevékenyen kivette a részét a tengeri háborúból, egészen a Jeges-tengertől a Földközi-tengeren át akár Ausztráliáig. Főleg járőr, illetve konvojkíséreti feladatokat láttak el, de segédkeztek a D-napon a parton lévő ellenséges állások bombázásában és a Scharnhorst elsüllyesztésében is. Négy hajó süllyedt el a tízből, nevezetesen az Edinburgh, a Manchester, a Gloucester és a Southampton. A világháborút túlélt hajók közül sok sikeresen szolgált a Koreai háborúban, többségük az 1950-es évek végén fejezte be az aktív szolgálatot. Utolsónak a Sheffieldet bontották el. Egy hajó maradt meg az osztályból, a Belfast, ami 1971 óta a Temzén múzeumhajóként funkcionál.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Town_class_cruiser_(1936) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
