Tauszert (uralkodói nevén Szitré Meritamon; görögösen Thuorisz; ? – i. e. 1190) az ókori egyiptomi XIX. dinasztia nyolcadik, utolsó fáraója i. e. 1193-tól haláláig. II. Széthi özvegy feleségeként eleinte régensként uralkodott mostohafia, a törékeny egészségű Sziptah helyett, majd fáraóvá nyilvánította magát és társuralkodóként kormányoztak. Sziptah halála után is igyekezett megtartani a hatalmat, de nem járt sikerrel.
Származása
Szülei kilétéről nem tudni biztosat; lehetséges, hogy Merenptah fáraó leánya volt, így férje egyben a testvére vagy féltestvére is, de az is elképzelhető, hogy nem, mivel sehol nem viseli a „király leánya” címet.[1] Az ékszereket, melyeket Széthivel együtt adományoztak a KV56-os sír tulajdonosa számára, megtalálták a sírban.[2]
Férje halála után a szíriai Bay kancellárral együtt uralkodtak a gyermek fáraó, Sziptah nevében. Bay már korábban is fontos szerepet töltött be az udvarban, az ötödik uralkodási évben azonban kegyvesztetté vált és kivégezték.[3]
Uralkodása
Tauszert, bár már ténylegesen uralkodott korábban is, csak Sziptah uralkodásának ötödik éve körül vett fel teljes fáraói titulatúrát. Nem tudni, ennek volt-e valami köze Bay kivégzéséhez ugyanezen évben.[4] Nem kezdte újra az évek számozását; Sziptah uralkodásának éveit is a sajátjáénak tekintette.[2] Valószínűleg ő rendelte el Sziptah neveinek eltüntetését az ifjú fáraó sírjából, sajátjáéban pedig II. Széthiére cseréltette le Sziptah nevét.[5]
Uralkodása alatt kibővíttette sírját és megkezdte egy halotti templom építését a Ramesszeum mellett, de ezt nem fejezték be. Feltehetőleg expedíciókat indíttatott a Sínai-félsziget türkizbányáihoz. Szobrait megtalálták Héliopoliszban és Thébában, feliratait Abüdoszban, Hermopoliszban, Memphiszben és Núbiában.
Rövid uralkodásának polgárháború vetett véget, melyben végül Széthnaht győzött, aki megalapította a XX. dinasztiát, és igyekezett Tauszert és Sziptah nevét eltüntetni a történelemből, magát II. Széthi közvetlen utódjának tüntetve fel.[6]
Tauszert Királyok völgye-beli sírját (KV14), melyet férje uralkodásának második évében kezdtek el építeni, és később kétszer kibővítettek – egyszer a régensség ideje alatt, egyszer pedig Tauszert egyeduralma alatt – végül Széthnaht foglalta el. Szarkofágját később újra felhasználták, VI. Ramszesz egyik fia, Amonherkhopsef temetéséhez[2] (KV13). Tauszert múmiájának sorsáról nincs adat, bár egy múmiát, melyet a KV35-ben Széthnaht koporsófedelében találtak, egyesek az ő múmiájának tartanak.[1]
Titulatúra
Címei még királynéként: Nagy királyi hitves (ḥm.t-nỉswt wr.t), Alsó- és Felső-Egyiptom asszonya (ḥnwt-šmˁw-mḥw), A Két Föld úrnője (nb.t-t3.wỉ), A kegyelem úrnője (nb.t-ỉm3t), Édes szeretetű (bnr.t mrwt).[7]
- A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
| Hórusz-név |
|
Kanaht Merimaat
Az erős bika, Maat kegyeltje |
| Nebti-név |
|
Geregkemet Uafjaszut
Egyiptom alapítója; ki aláveti (Egyiptomnak) az idegen földeket |
| Arany Hórusz-név |
|
|
| Felső‑ és Alsó‑Egyiptom királya |
|
Szitré Meritamon
Ré leánya; Ámon kegyeltje |
| Ré fia |
|
Tauszert Szetepenmut
A hatalmas; Mut választottja |
Források
- ↑ a b Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson (2004). ISBN 0-500-05128-3 , p.286
- ↑ a b c Dodson–Hilton, op.cit., p.183
- ↑ Pierre Grandet, L'execution du chancelier Bay O. IFAO 1864, BIFAO 100(2000) pp.339-345
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., pp.176,183
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., p.176
- ↑ Dodson–Hilton, op.cit., pp.176-177
- ↑ Grajetzki, Wolfram. Ancient Egyptian Queens: A Hieroglyphic Dictionary. London: Golden House Publications (2005). ISBN 0-9547218-9-6 , p.72
Külső hivatkozások
